Haydn és Mozart

Haydn 1761-ben, huszonkilenc éves korában lett az Esterházy hercegi zenekar másodkarmestere. Hallatlanul termékeny és zenetörténeti jelentőségű évtizedek előtt állt, mi pedig hajlamosak vagyunk e nevezetes évet a haydni pálya kezdőpontjának tekinteni. A rendkívül szellemes, sokféle színt és hangvételt felvillantó G-dúr divertimento egy alig húszéves zeneszerző remeklése, csodálatos példája annak, hogy mire volt már képes Haydn majd’ egy évtizeddel a hercegi szolgálat kezdete előtt. E műben valóban az eljövendő korszak szemléte ragyog fel, egy olyan korszaké, melynek egyik legragyogóbb ékköve Mozart Jupiter-szimfóniája. Az est szólistája a mozarti életmű egyik legjelentősebb tolmácsolója, Ránki Dezső. Érdekes, hogy Mozart gazdag zongoraverseny-életművéből az A-dúr zongoraversenyt (K 488) ritkábban adja elő, de bő négy évtizede, 1985 novemberében épp a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, Kobayashi Ken-Ichiro vezénylete szólaltatta meg. „Megszoktuk már, hogy ez a nagyszerű művész sohasem merít meglevő készletekből, hogy azt, amit megszólaltat, mindig teljes odaadással, szüntelenül fejlődő, gyarapodó, művészi eszközeinek teljes fegyverzetében mutatja fel, mint gondos önvizsgálata, szüntelenül még magasabbra törő becsvágya és lankadatlan szorgalma legújabb eredményeit. Elmélyülése, egyre szélesebb körű tájékozottsága révén minden produkciója új értéket jelent.” – olvashatjuk az egyik korabeli kritikában.
Műsoron: J. Haydn: G-dúr divertimento (Cassation) Hob. II:2, W. A. Mozart: A-dúr zongoraverseny, K 488, C-dúr, „Jupiter” szimfónia, K 551. Vezényel: Kovács János. Közreműködik: Ránki Dezső zongora, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.
(Fotó: Walter Péter)