Nagymamák tengerpartja 1.

„Gyulai Líviusz egy nyáron Londonban járt, és vendéglátói elvitték a közeli Brighton nevű fürdővárosba. A város újjáépült, és sok modern épületet húztak fel a régiek mellé, mégis megőrizte múlt századi hangulatát. Felvillantak előtte a régi metszetek, fényképek. Képzelete átöltöztette a járókelőket: látta, hogyan korzóztak a kis panziókban lakó nyári vendégek színes napernyőkkel, furcsa öltözetükben. De eszébe jutottak a kis erdélyi fürdők korhadó, régi mólói, kabinjai is, ahol gyermekkorában gyakran strandolt. Hazajött, és elkezdett egy metszetsorozatot „Nagymamák tengerpartja” címmel. Régi és friss élményei alapján saját emlékeit és a nagymamák számunkra oly groteszk világát villantotta fel egyszerre, egyetlen képben. Oly kedvesen különös ez a metszet, mintha a Nagykörút mai forgatagában megjelenne az omnibusz." Szabados Árpád (1973, Kincskereső, „Testvérmúzsák” rovat)