Bodrogkeresztúron az első templom - aminek nincs nyoma - a Templomos lovagok Szentföldről való visszaérkezésekor épülhetett talán a Lebuj-kanyar fölötti dombon. Helyszínünkön a szentély a XIV. századból való, de a falkutatók az alsó falszakasznál igen sok másodlagosan beépített, faragott követ is találtak. A szentély és a templomhajó felújítása (új mérműves ablakok, új pasztofórium) XV. század végi lehet. Akkor a hajó még síkmennyezetes volt. A fagerendák alatti, festett bordűr a diadalívnél az 1471-es dátumot öleli. Ugyanez a dátum szerepel a déli kapu gazdagon faragott nyílás keretezésében megmaradt tölgyajtón. A Mátyás-kori építkezések után, Szapolyai idejében boltozhatták be a templomhajót is, és ekkor az északi oldalon mellékhajóval támasztották meg a templomot, a délin pedig támpillérekkel. A főhajó északi falát két nagy gótikus ívvel vágták át összekötve a fő- és mellékhajókat. Ebben a korban is dátumoztak: a déli kőpárkány közepébe belevésték az 1520-as számot. A freskók is több ütemben készültek a kora és késő gótika idejében. A szentélyben gyémánt metszésű festés készült, a diadalív hajó felőli déli oldalán két püspök szent közt Szent Katalint ábrázolták. A déli falban - másodlagosan beépítve - megtalálták a régi keresztelőkút darabjait. A református használatkor a régi pasztofóriumot befalazták, az újat - ami nagyrészt megsemmisítette a korábbi keresztre feszítést ábrázoló szekkót - lefaragták. Ez egy jelentős, csavartoszlopos, magas szentségtartó lehetett kétoldali konzolokon álló baldachinos szobrokkal, kereszttel. Irodánk először felmérési terveket készített, majd falképkutatókat hívott. Kovács Ágnes tizenöt éve új ács- és fedési tervet készített a templomhoz. Öt éve készült, engedélyes tervünkhöz a legjobb kutatókat és restaurátorokat hívtuk segítségül. A kivitelezés jó minőségben zajlott. (RM)
Adatkezelési tájékoztatóSütitájékoztató