Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia

Alapterv: Plan Bau Kft
Tájépítész (átrium): Kedves Zsófi
Belsőépítészet: MAI Studió, Bányai Ágnes
 

Mi az épület, a környezet és az építészet?

Praktikum, esztétikum, szolgáló vagy kifejező, szerkezet, művészet vagy csak hasznosság? Mindegyik, s még ennél is több: egy csoport, közösség anyagba merevedett aurája, egy mítosz hordozója. Ha ebből a szempontból, minden elemének helyes arányú szemlélése lebeg szemünk előtt, akkor érthető a Kovács Katalin kajak-kenu Akadémia létesítménye. Térszükségletében kötött épület, négyzetes – sportpálya, uszoda- funkcióigényekkel, összetett használattal, 160x130 méteres kontúrmérettel. Többnyire egyszintes sport és többszintes szállásfunkcióval. A négy (sport, konferencia, előcsarnok) alap és a három szállás egység a lágy vonalvezetésű és részletgazdag, dús vegetációjú udvar köré szerveződik, melyet a létesítmény tágas, közösségi terekkel bővített közlekedőtere keretez. Az udvar, a tartalmas üresség köré szerveződik az épületet, ez a nyugalom, a feltöltődés, a lenyugvás és erőre kapás helye, a meta-természetben elmerülés színtere.  
Aki művelte ezt a sportot tudja, hogy milyen bensőséges érzés vasalt vízen, a szűzvízen evezés hajnalban, mikor az ember, hajó s hatalmas víz egység, s ritmikus mozgástól az első hullámok és lapátfodrok keletkeznek a végtelen vízen. A lágy hullámok a végtelenbe távolodnak, sorolódnak, az álló természetet az általunk keltett szelíd dinamika váltja. Ez a mozgás az Akadémia főépületének inspirációja, a feltörő és csillapodó hullámok látvány sora. A különböző hullámvonal magasságokat, alakokat a lágy udvar pikkely ragalja rendezi egységgé, teszi praktikus átmeneti terekké. Természet és épület olvad itt egybe, s a filigrán pillérek kötetlen rendje között a hatalmas tömegek emberléptékűvé szelídülnek. Itt alakul ki az érzékelés emberközpontú léptéke, melyen keresztül a csarnokterekbe lépve tapinthatóan közelinek, személyesnek érezzük azokat. A nagy terek szerkezete egy sajátos azonos tartószerkezeti elvre épülő metamorfózis: térbeli, összetett fatartó kombináció, mely őszinte szerkezeti látványával meghatározza a terek hangulatát. Itt a szerkezet, látvány, funkció egy egység, a nehéz téglaszerkezetből nő ki a könnyed, nagy fesztáv lefedésére alkalmas ragasztott térrács. Archetipikus kép. törzsekről induló főágakra ülő hierarchikus gerendarács adja az előcsarnokban a kisebb, az uszodatérben negyven méteresre növelt lefedést. Ez a lépték és egzisztenciális helyzet teszi sajáttá, személyessé a tereket, melyben az installáció -szellőzés, fűtés, elektromos rendszerek- rejtett kialakítással vannak jelen.
Az előcsarnok, az épület fogadótere adja meg a létesítmény alaphangulatát. A nagyméretű lágy előtető átvezet a kültérből, ahol egy zárt, de a természet hatását keltő enteriőr nyílik. Benne állva feltérképezhető a hatalmas létesítmény struktúrája, orientálódási pont. Belátás nyílik az uszodatérbe, kilátás az átriumra, mely köré a főépület szerveződik. Erősíti a kint-bent metamorfózisát a praktikus és speciális funkciókat rejtő és megmutató központi elem, a „gubó” tömege, mely kibújik az előcsarnok reprezentatív teréből az átrium oldalán, összekötve a bent praktikus és a kint lélekreptető világát. 
A személyes egyéni és közösségi térélmény, az együvé tartozás, a csoportlét és elvonulás változatos tereinek létrehozása a célja az építészetnek, ezt a különböző jelentéstartalmú érzést a nyitott és zárulkozó térrészek közvetítik. Az egy hangulatra szerkesztett változatosság, a külső és belső terek összeolvadása, a természetes anyaghasználat érzése áthatja a létesítményt. A stabilitást, tartósságot sugalló téglaburkolat a belsőben folytatódik, s adja az enteriőr formavilágának meghatározó elemét. A főépület zárt egység, mint ahogy tereiben, úgy látványában sem láthatók a hasznos, de zavaró infrastruktúra elemek, a nagyméretű légtechnikai rácsok beleolvadnak a homlokzati rendszerbe, a kültéri elemek rejtett területeken bújnak meg. 
A céltorony és lelátó épület a főépület építészeti üzenetét erősíti vertikális és horizontális tömegkombinációjával. Jel-épület, a versenyek színtere, íves vonalvezetése, karakteres tornya a létesítmény emblémája.
A hajótároló épületegyüttes a boldog békeidők vízparti csónakház világának kultúráját folytató üzenetet közvetít. Praktikus szerkezet, mely oromzatánál fedett-nyitott technikai terével összeköti a tárolókat a vízpart világával. Anyaghasználatában azonos a főépülettel, de tükrözve a funkciót formájában elemi, nyeregtetős tömegek sorolásából áll.
„Jót, s jól! Ebben áll a nagy titok” int Kazinczy. Egy épület, egy maradandó érték megvalósításához is e kettő kell. Jó és lelkesítő szakmai program, terv és csapatmunka, mellyel mindez megvalósul. Makovecz mester azt mondta, ha van egy jó terved, akkor tartasz a harmadánál, onnan jön az akarat, a szív, az elme próbája, az együttműködés, mely során szakemberek százainak szervezett együttműködésével valósul meg egy gondolat. A halmokba rakott anyag testet ölt, hagyományozott üzenetté nemesül, mert a valódi alkotást nem csak az anyag, hanem az összetartó kulturális tartalom teszi maradandóvá.
Minden építés közügy is, ez fokozottan igaz olyan a bejárható, látogatható középületekre, mint a Kovács Katalin Akadémia. Kötelességünk tehát, hogy társainknak, közösségeinknek, s nemzetünknek példát mutassunk, erősítsük identitásukat, együvé tartozásunkat. Ez ennek a korszerű, a hagyományokat a kornak és helynek megfelelően értelmező épületegyüttesnek mélyüzenete. 

Forrás: Turi Attila