Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács Közbiztonsági Oktatóközpont

tervdokumentáció

Társtervező: Turi Gergő építész, Terdik Bálint építész

A XXI. század Európai, kényelemben élő népessége – köszönhetően a fejlett állami szolgáltatásoknak- hajlamos a veszélyeket világán kívüli, csak mással megtörténő, virtuális információnak tekinteni, elvárni a „gondoskodó Államtól” a veszélyek kirekesztését életéből. Az öngondoskodás, az önvédelem képességének ébrentartása, tudatosítása – a hagyományos társadalmi szerepek felbomlása, a tapasztalat öröklődésének megszakadása okán - elsőrendű társadalmi, közösségmegtartó feladat. A hagyományos, évezredes értékrendek, szociális tagozódás megbomlásának következményei az egyes egyének szintjén, személyes tulajdonságukban is változást – sokszor torzulást – okozott, a hagyományos tettrekészség gyengült, a megfelelő szintű, irányú, a közösséget védő reakciók torzzá, sokszor a közösségi érdekek ellenében bontakoznak ki. Az eltűnő hagyományos tapasztalatátadás, csoport értékrend meghatározás hiánya, a javakat, szolgáltatásokat természetes juttatásnak tekintő egyénegy változó és veszélyeknek kitett, védtelen közösség sérültségének szimptómái. Az „egyre többet tudunk egyre kevesebb dologról” atomizálódó  tudás és tapasztalat világban az alapvető összefüggések és értékrend feltárása, bemutatása gyakorlása szükséges  mind az egyén, mind a közösség megtartása érdekében. Az erodáló folyamatok, a reális, egyént és közösséget romboló, leépítő folyamatok megismerése (veszélyfelismerés) és a tudatos vagy mulasztásból elkövetett bűnök, cselekedetek hatásai elleni védekezés tanítása csak szervezett formában lehetséges segítségül hívva a modern – digitális, vizuális, speciális tárgyi és dizájn -  kultúraátadás és tudomány módszereit. A virtuális világ szélsőséges térnyerésének világában a személyes -  minden érzékszervvel történő - átélés, a személyes példamutatás képes olyan impulzusokat plántálni a felnövekvő nemzedékbe, mely alkalmassá teszi őket az öngondoskodás, a bűnelkerülés tudatos megszervezésére maguk és leendő családjuk, végső soron országunk számára. 
Az épület a fennsíkon lévő egy és kéttraktusos épületek és a fennsík tektonikai, morfológiai impulzusait ötvözve, megjelenítve négy hossz és egy kereszttömeg és azokat összefogó zöldtető konstrukciója. A nyugati szárny hajlított tömege, az azt megfejelő konferencia-előadóterem jelöli ki az épület bejáratát, melyet másfél szintes előtető hangsúlyoz. Az épület kialakítását – a funkcionális, műszaki igények teljesítésén túl - az érkezés feltárulkozó látványa, a fennsík és a - messzi – szomszédos épületek léptékének átvétele, az átértelmezett morfológia, a gyűrt szárnytömegek és a nyeregtetős sorolás alakítja ki. A belépési ponton túl az üvegezett fedésű aula kiszélesedik – a szárnyak közötti összekötő szakaszok felülvilágítókkal bevilágítottak, illetve ezek a felületek biztosítják a közlekedő felületek hő és füstelvezetését. Az aula megfogalmazásában egy fedett, temperált városi tér, piazza, melybe a homlokzaton használt anyagok – homokszínű téglaburkolat, vakolt felület, látszóbeton elemek és fa – jelennek meg. Az ide érkező egy pontról képet kap az épület struktúrájáról, el tudja magát helyezni a térben, a részletek kialakítása segíti abban, hogy a lépték lebontása által kapcsolódjon az épülethez, befogadja azt és otthonosan viselkedjen benn. Ez a hatás igaz mind az ott dolgozó, a Nemzeti Bűnmegelőzési Központ munkatársaira, partnereikre és a látogatókra. Meggyőződésünk és tapasztalatunk, hogy egy épület befogadása, otthonossága mind működésében, mind fenntartásában rengeteg – kézzel fogható, fenntartási költségekben is kimutatható – előnnyel jár. Célunk, hogy – elsősorban – az ide látgató gyerekek számára már az épület, a hely is maradandó élményt jelentsen, hogy a helyhez kötve megragadjon bennük az ott tapasztalt hasznos tudás, tapasztalat. Az első benyomás a megérkezés, az épület tömege, a belépés hangulata. Ezért javasoljuk a magas előtető, az alacsonyabb szélfogó, majd hatalmas és világos aula a léptékváltások, fényviszony váltások sorát, mert az első pillantás, az ott szerzett élmény a meghatározó, melynek építészeti „alapjaira” építhető az installáció, digitális látványok ( vetítések, hologramok) és például az extrém helyzetbe hozott, a légtérbe befüggesztett installációk.

Forrás: Turi Attila