Tervpályázat
Hely: Budapest XVI. Kertváros
Tervezőtárs: Miklós Zoltán
I. Beépítési, városrendezési javaslatok
a. - A sportcsarnok és környezetélnek tervezésekor elsődleges szempontunk volt, hogy az épület „organikus módon”, szövetszerűen feszüljön be a természeti- és az épített környezetbe -, ugyanakkor tartsa a területre jellemző és sporttechnológiailag kedvező É-D-i irányú tengelyességét is. Tervünk külön „erénye” még hogy a tervezett épület-csoport a jelenlegi szabályozási terv szerinti „építési helyen” belül marad – így annak módosítása nem szükségszerű (költség csökkentő tényező!).
Az I. és a II. építési ütem közös telepítési koncepciója, hogy az épület(ek)et és a tervezett burkolt közterületeket, valamint a zöldfelületeket egy koncepció közös, szerves részének tekinti. A vizuális megjelenés alapképlete: tömör, burkolt „szalagok” futnak „rendezett rendezetlenségben” a Margit utca és a déli telekhatár között. Ezek a szalagok, anyagváltás nélkül a térszinten, mint díszburkolat, - az épület falain mint közel függőleges homlokzat burkolat, - a különböző magasságú födémcsíkokon mint „tetőfedés” hullámzanak végig, mint egy a telekhatárok „keretébe feszítve”. A tömör csíkok között a térszinten szabálytalanul „mocorgó” zöld sávok negatív szalagjai-, az épület tömegén pedig bevilágító üvegsávok alakulnak ki, - negatívan visszaugró, szabálytalan vonalvezetésükkel osztva és ritmizálva a tömeget és a helyszínt egyaránt.
b. - Ugyanez az elv érvényesül és teszi a II. ütem építését is szerves részévé a kompozíciónak, hisz ez a szabálytalan vonalvezetés fordul rá a K-NY-i irányra – a majdani bővítés során – és fut ki eglszen a Lőtér utcáig. Ezen két új épület mindegyikének a forgalma is jóval kisebb mint a csarnoké, tehát megköüzelítése és töltése is történhet szepíráltan a lakó-utca felől is (de természetesen a Margit utca felől is). E K-i zóna súlypontjába jhelyeznénk a tornatermet, annak kiszolgáló épületrészével, - a terület D-i oldalára pedig a „szalagszerűen” elnyúló kétszintes szállásépületet az étteremmel és a sportolói klubbal.
c. - A terület Bátony utca felőli NY-i része, valmint a DK-i sarok teljes egészében zöld felület marad (szabadtéri sportpályák későbbi kilakításának lehetőségével). A terület É-i oldalán, a Margit u. és Lőtér u. sarkán a vendégparkolók számára alakítunk ki egy gyepráccsal fedett amorf alakú, fásított területet. Ugyanígy az épület NY-i oldalán is egy (gazdasági-, sportolói-, személyzeti) parkolósávot tervezünk, - a vendégparkolóktól szeparáltan.
A burkolt felületek szabálytalan, véletlenszerű vonalvezetése miatt a tervezési területen lévő szinte valamennyi értékes fa megtartható – hiszen azokat a burkolt csíkokkal „ki tudjuk kerülni” – azokat bele tudjuk komponálni a helyszínrajzi elrendezésbe.
II. A tervezett épület – építészeti kialakítás
Az építészeti megformálást két elv vezérelte:
- Az egyik a fő funkció egyszerű, racionális és gazdaságos kielégítése – ez adja az épület szigorú funkcionális magját,
- a másik – ennek a funkció sornak olyan izgalmas, érdekes és organikus formába foglalása, - amely az épületet a környezet szerves részévé teszi, különös megjelenésével hivogatja a látogatókat és a kerület egyik új szimbólumává válhat. Mindezt egyszerű eszközökkel, hagyományos anyagokkal – dinamikus formálással elérve.
Az épület funkcionálisan három részre oszlik,
- a központi magja a Csarnoktér a kétoldali lelátókkal,
- a közönségforgalmi terek az épület É-i, Margit utca flőli oldalán sorakoznakj, - térbővületekkel egymásba áramolva „csápokkal” körülölelve a Csarnokteret,
- és a kiszolgáló-, sportolói-, személyzeti zóna, amelynek „úsztatott” tércsoportjai a D-i oldalon csatlakoznak rá a fő funkcióra.
Az épület az egyszerű-, gazdaságos és áttekinthető használat igénye miatt alapvetően földszintes, - az emeleti szintre mindössze a nézőtér középső zónájában felelmelt rádió- és tv közvetítő üvegdobozok, - valamint a D-i oldalon a sporteszköz-tároló fölé helyezett hangosító központ, a rendezői helyiség és a verysenyiroda-klubhelyiség – került. Erről az emelt szintről közelíthetőek meg az igény szerint elhelyezendő, tetőidommal takart és akusztikailag védett kültéri hűtőgépek is.
A „nagy ötlet”, - a különleges szerkesztési elv azonban – ezeknek a különböző funkciójú-, területű és belmagasság igényű (3-9m) teleknek, tércsoportoknak az egy kompozícióba rendezése, összefogása úgy, hogy az lekövesse a lépcsőzetesen mozgó kubatúrát – mégis láthatóan egy tömeget alkothasson. Mindezt az alaprajzilag is kígyózó, emelkedő- süllyedő tömör szalagok rendszerével értük el, - amelyek a különböző belmagasságú, hagyományos szerkezeti rendszerű földszintes terektől fellépegetnek a csarnoktér tetőidomáig, - majd végigfutva azon, lelépcsőznek a másik oldalon és mindkét (illetve a tér minden irányába) irányban a térburkolatban folytatódnak. A tömör felületeket (falak, födémek, burkolatok) visszaugró „nútok”, árnyékolt üvegszerkezetek csíkjai választják el egymástól, ily módon erősítve a „szalag-hatást”, ugyanakkor megoldva az indirekt bevilágítást is. A csarnoktér tetőszerkezetén végigfutó „repedések” ugyanis 2,5-3,5 m magas rácsos szekrény-szerkezetek között kialakuló „árkok”, amelyek É-D-i tengelyük ide-oda kanyargó oldalfalai üvegszerkezetek, így a természetes bevilágítást ideális módon, reflexiósan, árnyék képződés nélkül biztosítják. Ezek a felületek kézi vezérléssel, vagy autómatikusan nyithatók is, megteremtve a gravitációs szellőzés és a hő- és füstelvezetés legegyszerűbb módját is. A térbeli rács keresztmetszetében pedig a gépészeti és elektromos csőhálózat logikusan és akadálymentesen futhat a folyamatos karbantarthatóság feltételeit is biztosítva.
Ez a „geológiai vetősésekkre” is emlékeztető „repedés-sor” nemcsak kívülről meghökkentő hatású, - de a belső szemlélődő számára is különleges térélményt jelent. hatásában több, mint egy középület belső tere!
Esti kivilágításban pedig egész misztikus lehet a kép…
III. Sporttechnológiai elvek
Az épület sport területei alapvetően egy szinten (földszint) helyezkednek el az egyszerű és átlátható használat igénye és a költségkímélő kivitelezhetőség okán. Az összes sportolói tér, - kiszolgáló helyiségcsoport, - öltözői blokk, - valamint a nézőtér alsó sorai akadály mentesen megközelíthetőek bármely közösségi- vagy közlekedő térből. A sportcsarnok logikusan körüljárható, ugyanakkor a hosszoldalai mentén a kiürítés közlekedő tengelyein át közvetlenül a szabadba menekíthetőek a nézők és a sportolók.
Emeltszintre csak a hangosító- és a közvetítő helyiségek, ill. a versenyiroda és a rendezői helyiség került.
Fontos elv volt számunkra a közös főfunkciójú helyiségek csoportokba fogása (költség- és helytakarékos) és a közlekedő rendszerbe „úsztatása” – így a funkcióséma átlátható és tiszta lett – ugyanakkor a tornacipős- és utcai cipős forgalom is jól elkülönülhet egymástól.
Fontos! A nézőtér geometriájának alternatív szerkesztési módjaként felmerült, hogy a lelátót megemeljük, ezzel minimálisan növelve az alatta kihasználható hasznos teret és némileg a látási viszonyokat is javítva, - ugyanakkor teljesen elszakítva a nézőteret a játéktértől. Ebben az esetben azonban az alsó sorok megközelítéséhez újabb lépcsősorokat és rámpákat (kerekesszék) kell elhelyezni, hogy legalább az első sorokat megközelíthessék mozgássérültek is. Ez a megoldás tehát a közlekedési rendszer bonyolítása árán, - azonos alapterületen egy 90 cm-es sávval növelheti a hasznosítható tereket-, ugyanakkor nehezíti a menekítést és az általános közlekedést.
Mindkét lelátó-variáció azonos szerkezeti megoldással, azonos befoglaló mérettel alakítható ki, a tervezett csarnok kubatúrájának módosítása nélkül – tehát a kialakítás megrendelői döntés szerint változtatható az engedélyezési- és kiviteli tervezés során.
Részlet: Műszaki leírás a Bp. XVI. ker. Kertváros, többcélú Sportcsarnok meghívásos tervpályázatához
Forrás: Vadász Bence
Adatkezelési tájékoztatóSütitájékoztató