Magyar Építészeti Központ és Múzeum tervpályázat

Tervezési alapgondolat 
MÚLT - KÚT - MÚZEUM 
Egy Múzeum tervezésénél Izgalmas kérdés, hogy a múlt, az idő hogyan néz ki a térben? Hol a helye? A múlt, alattunk van! Leletekben, fosszíliákban, mélyen a földben, barlangokban, kutakban. Mélyre kell ásni, feltárni és azt fizikálisan is átélhetővé tenni az alászállás által. 
Építészként nem tartjuk erkölcsileg elfogadhatónak, hogy egy általunk tervezett ikonikus főépületbe (bár szívesen tervezünk ilyen épületeket), mint „kortárs tyúkanyók” a szárnyaink alá gyömöszöljük a magyar építészet elmúlt évszázadait, ez számunkra komolytalan és ezért vállalhatatlan. 
Munkánk múzeumi koncepciójában főszerepben egy virtuális „régészeti feltárás”, egy múltból kiásott kút áll, a közepén egy „feltárt” objektummal. Egy lépcsős kút, hiszen a lépcső is az építészet egyik archetipikus eleme. 
Szép a magyar nyelv, azt mondja, kútfő. Az mi? Kérdezhettük volna azt is, hogy az ki? Mi arra a szó szerinti „Hungarikumra” gondolunk, akinek az MMA is köszönheti létét –mesterünkre Makovecz Imrére és az Ő meg nem valósult művére, amit a látogató mostantól bejárhat, „aláereszkedve” a lépcsőkön, és a kiállítás tereiben, a tudás szintjein, elérve a vizet, a kutat, a múltat, az életet. 
„Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek? [...] Mert [...] minél mélyebben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk és tapogatózunk, a kezdeti alapok tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérőónunk elől, bármilyen kalandos távolságokba gombolyítjuk alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneketlenségbe. Találóan mondhatjuk itt, hogy »újra és tovább«, mert kutató buzgalmunkkal a kikutathatatlan incselkedő játékot űz, látszatmegállókat és úticélokat kínál, melyek mögött, amint elértük őket, újabb szakaszok tárulnak fel[...]” Thomas Mann: József és testvérei, Előjáték, 
Ezt a helyet veszi körül az építészetet gyakorta szimbolikusan megformáló klasszikus oszloprend, meg- és kiemelve a kút jelentőségét, ami egyben az építészet eredetét is szimbolizálja. Az oszlopcsarnok által körbevett terület egy fajta „agora”, ami összességében védelmet, otthont jelent az alatta megjelenő történéseknek, találkozásoknak. Helyet adva tudásnak, ismereteknek, együttléteknek, nyári táboroknak, barátságoknak és műhelytitkoknak. A fedett terület, a tetőt alátámasztó oszlopok „térosztó” karakterének köszönhetően, mind kiterjedésben, mind formációban, rajzolatban, szinte korlátlan lehetőséget jelentenek a szeparációra, illetve az együtt alkotásra. Megtehető ez mobil elemekkel, paraván jellegű zárt táblákkal is, amelyek adott esetben falként is segíthetik az egyes akciókat. A múzeum céljaira kijelölt terület teljes terjedelmében bejárható az utca szintjén. A kút lépcsős rengetege akár órányi bejárást is kínál, megmutatva és megtanítva az építészetben nélkülözhetetlen bemutatás számtalan nézőpontjának élményszerű megtalálását. 
Az oszlopok által alátámasztott tetőterasz egyfajta szuperpozíciót jelent, ami egy komplett erdő „ernyővel” van lefedve, ahonnan a látogató gyönyörködhet a „feltárt” kút és Makovecz Imre épületének drón perspektívájú látványában, „kipihenheti,” az alatta látottakat. Itt lehet találkozni, beszélgetni, barátkozni, vagy csak félrevonulva elsajátítani mindazt az élményt, tudást, amit itt talált.

Sáros László György DLA           Ferenczfy-Kovács Attila