Egység / Szívszentély

Anyag: tömbösített nyír rétegelt lemez
Itt kell megjegyeznem, hogy figyelmem fókuszában egyre inkább olyasvalami áll szilárdan, aminek a fizikai jelenségek világában nincs és nem is lehet megfelelője, mivel összefüggéseinek rejtett értelme és igazsága csak a belső látás számára tárulhat fel. Ezért megeshet, hogy eljövendő munkáim üzenete egyre nehezebben lesz értelmezhető; ahogy a pontos és hű verbális megfogalmazás lehetőségei is jelentősen beszűkülnek majd. Ezért most kell beszélni a dolgokról, amíg még lehet, pedig a jobb tájékozódás érdekében továbbra sem ártana olykor bizonyos pontokon verbális jelzőkarókarókat leverni – ha mód lesz rá. Felvezetésképpen megemlíthető néhány bölcseleti általánosság:                                                                                                                        

A Középpont minden világban és minden emberben tükröződik; előbbiben a Nap, utóbbiban a Szív szolgál jelképéül - a Nap a Szívvel analóg; pontosan úgy, ahogy a földi rend megfelel az égi rendnek. Dante úgy mondja, hogy ez a nap nem az érzéki nap, hanem a szellemi Nap, amely máshogy nem, csakis a szív szemével látható. A gnosztikusok úgy vélik: az ember alapállapota, hogy a spirituális ősfény, a Szellemi Nap sugárereje alatt áll; ez átitatja őt és belőle jótékony energiaként kisugárzik.
Ez a Szívszentély – az elnevezés eredetileg a rózsakeresztes terminológia része – szándékom szerint ilyesféle, nehezen felfogható, az emberrel egybeötvözött teljességkép, vagy létdiagram formai reprezentációja. Tehát a konstrukció része két, belül üres gömb – vegyük úgy, hogy a felső gömbnek csupán az alsó fele nyilatkozik meg fizikai észlelésünk számára, míg felső, éppúgy létező része a láthatatlan tartományba vész. Az alsó résznek ellenben – noha belül aprólékosan megmunkált teljes gömböt formáz – kívülről csak a felső fele látható; mivel az alsó rész a fundamentum kockájának anyagába merül. Ebben az értelmezési tartományban az egymástól adott távolságban megtartott két (fél)gömb közül a felső a Napot; vagy más közelítéssel az Agyi Főszentélyt, az alsó (belül teljes) gömb a Szívszentélyt van hivatva reprezentálni. A karok közötti keskeny út minden bizonnyal az életre vezet. Bár ez egy másik értelmezési tartomány sajátja, nem hátrány, ha egy meditációs objektum képes arra, hogy különböző eszmerendszereket integráljon. Kényes bölcseleti kérdésfelvetés lehet, hogy a négy, kézszerű képződmény összetartja, vagy inkább eltartja egymástól a két gömböt; de az leszögezhető, hogy míg az alsó kezek bízvást megfeleltethetők a testre támaszkodó szellemi állapotnak, a felsők világosan utalnak egy ókeresztény imádkozási metódus „orans” helyzetére, amennyiben a szív magasságában az ég felé tartott nyitott tenyerek a feltétlen befogadás gesztusaként maguk is edényt formálnak. A karok között felülről lesugárzó fény – alulról, a talapzat láthatatlan, belső teréből megsegítve -megvilágítja a szív barlangját, majd az alsó traktusban, vagyis a támaszkodó kezek és a négyzetes fundamentum találkozási pontjain képződött lyukakon – a szív szemein – keresztül, mint jótékony energia, kiárad. És ugyanez, a belső üreget kitöltő fény teszi lehetővé azt is, hogy ezeken a szemeken keresztül bepillanthassunk a Szív Szentélyébe… Ebben az időben számos, különböző korokból származó és ezzel a készülő munkával abszolút megfeleltethető, gyönyörű, szakrális szövegrészlet került elém, amelyek időhiány miatt most nem taglalhatók, de akkor meggyőztek arról, hogy mindig lesznek olyan, az életünk tengelyét alkotó, örök érvényű kérdéskörök, amelyek időről időre, korokon, kultúrákon át a folytonosságot biztosítják és azonos intenzitással bármikor a látóterünkbe nyomulhatnak.

Sorozat részei: Négyesség (1998), Hármasság (2002), Kettősség (2000), Egység / Szívszentély (2001)
Forrás: Szőcs Miklós TUI