Mit olvassunk nyaralás közben? : válogatott és átdolgozott novellák, humoreszkek és tárcák

Amikor kedves barátom, Kopacz Attila felvetette, hogy csináljak egy válogatáskötetet, az első gondolatom ez volt: „Úristen, csaknem hunytam el?! Ráadásul észre se vettem!” Rémülten megragadtam a… könyveimet, és megnyugodtam, ám mivel mindig is irtóztam a még életben lévő emberek válogatásköteteitől, sokáig nem tudtam napirendre térni a dolog fölött.

De aztán eltelt pár nap (oké, valójában csak perc), és rájöttem, micsoda megtiszteltetés és micsoda lehetőség ez számomra. Mert mindig is voltak kedvenc (saját) novelláim, tárcáim és humoreszkjeim, amelyeket szívesen olvastam újra, és más szövegeknél szívesebben olvastam fel például közönségtalálkozókon… na de hogy most ezekből összerakhatok egy kötetet?!
A másik végletbe – az extázis végletébe – estem ettől, mert éreztem, hogy egy ilyen kedvenceim-kötet igencsak… sűrű lehet. Mint egy best of-album. (Csak itt semmiféle idegenkezűség nem forog fenn, hiszen én válogatok!)
Bár gigászi munka volt többszáz szövegből kiválasztani ezt
a százat – negyven novellát és hatvan humoreszket, tárcát –, immár kész a könyv, és úgy érzem, igencsak kvintesszenc-én lett. Kicsit – ahol kellett – még igazítottam is a szövegeken, hogy azok (ketten) se unatkozzanak, akik fejből tudják az eredeti textusokat.

Ez a száz szöveg az, amit magammal vinnék – magamtól – egy lakatlan szigetre, amivel végigtáncolnék az életemen, amire még a többinél is büszkébb vagyok. Éppen 25 évvel ezelőtt, 2000-ben jelent meg az első könyvem, és mindennek, ami azóta született – és nem regény vagy vers –, a java olvasható ebben a kötetben. Legalábbis remélem. Persze, én nem leszek olyan szigorú, mint (érthető okokból) Székely János, de azért örülnék, hogy ha netán emlékeznek majd rám novella- és humoreszkíróként – akkor ezek alapján (is) emlékezzenek.
Köszönöm, hogy megtisztelnek – és eddig is megtiszteltek – érdeklődésükkel, figyelmükkel, és köszönöm még egyszer a könyv jelentette páratlan lehetőséget.

Nagy Koppány Zsolt