Almási István

Dr. Almási István: Életrajzom

Kolozsvárott születtem 1934. december 8-án. Mindvégig ebben a városban éltem. 1941–45 között az itteni Református Elemi Iskola, 1945–48 között a Kolozsvári Református Kollégium, majd a tanügyi reform után 1948–51 között a 2. sz. Fiúlíceum diákja voltam. Felsőfokú tanulmányaimat 1951–56 között a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola zenetanári és karvezetői szakán végeztem. Itt olyan kiváló tanáraim voltak, mint Jagamas János (folklór), Major Ferenc (szolfézs, zeneelmélet) és Nagy István (karvezetés). 1956-ban kaptam oklevelet. 1989-ben dr. Romeo Ghircoiaşiu professzor irányításával megszereztem a „zenetudomány doktora" címet. Disszertációm témája Az erdélyi magyar népzenekutatás kezdeti szakasza volt.

1965-ben megnősültem. Feleségem, akinek lánykori neve Kovács Ildikó volt, nyugalmazott biológiatanárnő. Két gyermekem van. Lányom, Mihály Lászlóné Almási Ildikó kémia szakos tanárnő, a „Nobis" vállalat orvosi műszereket forgalmazó kolozsvári kirendeltségének kereskedelmi menedzsere. Fiam, Dr. Almási István hidrogeológus, 2001 óta a kanadai Calgaryban él, a „Dome GeoConsulting Inc." tanácsadó cég igazgatója.

Főiskolai hallgató koromban kezdtem érdeklődni a zenefolklorisztika iránt. Ezen a téren Jagamas János volt a mesterem. Vezetésével 1953-ban a Nádas menti Türében jártam először népdalgyűjtő úton. 1954-ben közöltem első szakcikkemet. 1957. január 15-től kezdve nyugdíjazásomig a Kolozsvári Folklórintézetben dolgoztam, 1960-ig próbaidős kutatóként, 1960 és 1969 között kutatóként, a következő 35 év folyamán pedig tudományos főmunkatársi – 1992 óta I. fokozatú tudományos főmunkatársi – minőségben. (Az intézet neve az évtizedek során a tudományos életet ért átszervezések következtében többször változott. Jelenlegi neve: A Román Akadémia Folklórarchívuma.

A köztudat azonban ma is Kolozsvári Folklórintézetként tartja számon.) 2004. december 1-jén innen mentem nyugdíjba.

130 erdélyi, ill. partiumi helységben mintegy 5000 vokális és hangszeres dallamot gyűjtöttem. Körülbelül 4000 dallamot és szöveget jegyeztem le magnetofonszalagról. Főleg azokon a tájakon folytattam kutatásokat, amelyeknek a népzenéje korábban egyáltalán nem, illetve csak elenyészően csekély mértékben vált ismertté, így a többi között az Érmelléken, a Szilágyságban, a Lápos mentén, Aranyosszéken, a Nyárádmentén, a Kis-Küküllő–Maros közén, a Homoród mentén és Háromszéken. Tudományos vizsgálódásaim kiváltképpen a népi dallamok osztályozási, rendszerezési és tipológiai kérdéseire, az etnikai kölcsönhatásokra, a népdalgyűjtés módszertani problémáira és az erdélyi népzenekutatás történetére irányultak. 11 könyvem jelent meg (részben társszerzőkkel) az Irodalmi, a Kriterion, az Európa Könyvkiadónál, illetőleg az Európai Tanulmányok Alapítvány Kiadójánál. 155 tanulmányt, cikket és könyvismertetést közöltem tudományos és művelődési kiadványokban. 166 előadást tartottam tudományos tanácskozásokon, közművelődési fórumokon és oktatási intézmények rendezvényein népzenetudományi, zenetörténeti, valamint egyházzenei kérdésekről Magyarországon, Romániában, Ausztriában és Németországban. Román, német és angol nyelven is magam írtam a dolgozataimat és a referátumaimat. Fordítóra nem volt szükségem.

Munkáim közül legyen szabad itt kiemelnem a két kiadást megért Tavaszi szél vizet áraszt című antológiát (1972, 1982), a Iosif Herţea közreműködésével összeállított 245 népi táncdallam című gyűjteményt (1970), az Olosz Katalinnal közösen szerkesztett Magyargyerőmonostori népköltészet című kötetet (1969) és a Szilágysági magyar népzene című monográfiát (1979). Ez utóbbiért a Román Akadémia Ciprian Porumbescu-díját nyertem el (1981). Benkő Andrással és Lakatos Istvánnal készítettem elő kiadásra a Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése című könyvet (1974). Sajtó alá rendeztem Jagamas János A népzene mikrokozmoszában című tanulmánykötetét (1984). Nemrég jelent meg A népzene jegyében. Válogatott írások című könyvem (2009).

Kórusvezetői tevékenységemért Romániában a Kulturális Érdemrendet kaptam meg (1970). Zenetudományi munkásságom elismeréseképpen a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2001. március 15-e alkalmából a Szabolcsi Bence-díjjal tüntetett ki. A Romániai Magyar Dalosszövetség 2004. november 20-án – újjáalakulásának 10. évfordulóján – a Jagamas János-díjat adta. Kodály Zoltán születésének 125. és halálának 40. évfordulója alkalmából 2007. március 3-án Budapesten a Mátyás-templomban a Magyar Művészetért Díj Kuratóriumának elnöke a Kodály Zoltán-emlékdíjat nyújtotta át. A Magyar Tudományos Akadémia „Magyar Tudományosság Külföldön" Elnöki Bizottságának 2009. november 17-én hozott határozatával az Arany János-érem birtokosa lettem. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem szenátusa 2010. május 27-én a doctor honoris causa (tiszteletbeli doktor) címet adományozta.

Közreműködtem 3 középiskolai zenei tankönyv fordításában, továbbá folkloristák és muzikológusok 33 tanulmányát és cikkét fordítottam németből magyarra vagy románra és viszont, illetve magyarból románra és viszont. Népzenei tárgyú műsorokat készítettem a kolozsvári és a budapesti rádióadók számára. Népi dallamok felhasználásával kísérőzenét állítottam össze 7 bábjátékhoz a Kolozsvári Bábszínház rendezőinek felkérésére. Az 1993/94-es és a 2006/07-es tanév első félévében rendszeres előadásokat tartottam etnomuzikológiai kérdésekről a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem Magyar Néprajz és Antropológia karának harmadéves hallgatói számára. 2001 és 2005 között Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem Egyházzene, illetve Zenepedagógia tanszékén, 2003 és 2013 között a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem Református Tanárképző Karának Zenepedagógia tanszékén, 2005 és 2010 között pedig a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem Zeneművészeti Karán tanítottam népzenét. 2004 februárjában és márciusában Budapesten az ELTE Folklór tanszékén, 2011 márciusában pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzenei tanszékén előadás-sorozatot tartottam a magyar népzene stílusrétegeiről és a népzenekutatás történetéről. Lektoráltam A Magyar Népzene Tára Domokos Mária szerkesztette XI., és Paksa Katalin szerkesztette XII. kötetét, valamint Bereczky János A magyar népdal új stílusa című monográfiáját. Opponensként véleményezést írtam 17 doktori értekezésről. Szakmai irányításommal készítette 11 végzős egyetemi hallgató a diplomadolgozatát.

Rendes tagja vagyok a Magyar Művészeti Akadémiának (2005 óta), tiszteletbeli tagja a Magyar Kodály Társaságnak (2007 óta), levelező tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak (1989 óta), külső köztestületi tagja a Magyar Tudományos Akadémiának (2000 óta). Tagja vagyok az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaságnak, a Romániai Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetségének, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaságnak és a Kriza János Néprajzi Társaságnak. 1990–1993 között az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka voltam.

Kolozsvár, 2013. október 10.

Életrajzi adatokKolozsvár (Románia), 1934. december 8. Kolozsvár (Románia), 2021. március 8

Tanulmányok1945–1948: Kolozsvári Református Kollégium1948–1951: 2. számú Fiúlíceum

Munkahely1957–2004: Kolozsvári Folklórintézet (ma: Román Akadémia Folklórarchívuma), 1957–1960: próbaidős kutató, 1960–1969: kutató, 1969–1992: tudományos főmunkatárs, 1992–2004: I. fokozatú tudományos főmunkatárs

Szervezeti tagságErdélyi Múzeum-Egyesület nullKríza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár1989–2021: Magyar Néprajzi Társaság2000–2021: Magyar Tudományos Akadémia, külső köztestületi tag2007–2021: Magyar Kodály Társaság, tiszteletbeli tag2005–2011: MMA társadalmi szervezet tagja2011–2021: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tagMagyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság Nemzetközi Magyarságtudományi TársaságRomániai Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetség