Barta Zsolt Péter

Barta Zsolt Péter életrajza Oláh Zsolt összeállításában

Mintha lenne valami koncentrikusság abban, ahogyan Barta Zsolt Péter elindult szülőföldjéről Szihalomról, és Miskolcon, majd Budapesten és Vácon töltött évei után visszatért Észak-Magyarországra, Kétbodonyba. Az először gyermekként megélt felhőtlen szabadság és a természethez való kapcsolódás lételemét alkotja ma is, miközben művei és ő maga bejárták a világot. A rendszerváltást követően kezébe vette a sorsát, munkáit kocsijába pakolva meg sem állt Ausztrián, Svájcon és Németországon keresztül Franciaországig, Belgiumig és Hollandiáig. Fotóit kézről kézre adták műgyűjtők és galériások, alkotásai hamarosan bekerültek a nagy nemzetközi kiállítótermekbe. Többek között Berlinben, Bolognában, Bonnban, Bresciában, Denverben, Esslingenben, Lausanne-ban, Lyonban, Luccában, Milánóban, New Yorkban, Salzburgban, Torinóban, Pozsonyban, a hazai legrangosabb kiállítóhelyek közül a Szépművészeti Múzeumban, a Ludwig Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában és a Műcsarnokban megrendezett tárlatokon láthatta fényképeit a nagyközönség. Művei eddig közel ötven nemzetközi magángyűjteményben és kilenc múzeumban kaptak helyet.

Barta Zsolt Péter családja apai ágon Berlin mellől jött át Magyarországra, nagy valószínűséggel Mária Terézia utolsó betelepítési hullámával, anyai ágon pedig tradicionálisan magyar parasztok voltak. Generációkon át mezőgazdasággal és szőlőműveléssel foglalkoztak, a föld volt mindenük. A párthatalom az erőszakos iparosítás és a kollektivizálás után alig hagyott belőle valamit, és gyermekként a testvérével együtt erre a megmaradt „háztájira" jártak ki dolgozni nyaranta. Anyai nagyapja, Kovács Pál megjárta a Don-kanyart, a kevesek egyike volt, aki hazatért. Az ötvenes évek elején még a szovjet kolhoz modell és a termelőszövetkezetek megjelenése előtt a szintén földműveléssel foglalkozó családtagokból és ismerősökből kialakítottak egy csoportot, mondván, közösen könnyebb termelni. Nem engedték, hogy működjenek és ennek egyenes következménye volt, hogy mint megbélyegzett kuláknak, nem akartak számára munkakönyvet adni, amiből országos botrány lett. Bajor Nagy Ernő, az akkor még fiatal, de később híres újságíró rádiós interjút készített nagyapjával és családjával, végül ennek hatására dolgozhatott újra.

Barta Zsolt Péter már gyerekkorában képzőművész akart lenni, az általános iskolái alatt rajzszakkörre járt, rajzolt, festett és önszorgalomból végig rágta magát a művészettörténeten, később főiskolai előkészítőre járt. A hetvenes években édesapjával megnéztek egy árvizet, aminek a látványa annyira megdöbbentette, hogy úgy érezte, muszáj valahogyan megörökíteni és elkérte a fényképezőgépét. Megfertőződött a fotográfiával, 1980-tól pedig már tudatosan foglalkozott a fényképezéssel, gépet, állványt, objektíveket vett, és emberi testeket fotózott, kézenfekvően először a saját testét. Az egyik legmegrázóbb élménye az volt, amikor meglátta Plohn Józsefnek a 1848-as forradalom és szabadságharc honvédjait ábrázoló fotóit, amit Plohn egy szikár fehér háttér előtt üveglemezre fényképezett. Plohn a huszonnegyedik óra hatvanadik percében fotózta le az egykori katonákat, és Barta Zsolt Péter szerint rettenetes volt látni, hogy a „nagy tiszteletnek és megbecsülésnek" örvendő honvédek milyen állapotban voltak akkor, elszegényedve, megrokkanva, lepusztulva. Ha valamit meg lehet érezni a fotográfia drámai erejéből, akkor számára ezeken a képeken érzékelhető. A biztos megélhetést nyújtó szakma megszerzése miatt elvégezte a miskolci vendéglátóipari szakközépiskolát, és belföldi vonatokra került szakácsnak. Bejárta az egész országot, így hiteles képet kapott az akkori Magyarország társadalmi rétegződéséről. Már abban az időben is annyira érdekelte a fényképein később megjelenő emberi test, hogy miután a vonaton megismerkedett egy sátoraljaújhelyi boncorvossal, megkérte, hogy engedje be egy boncolásra, amit lefilmezett. Az akkori etikai normák ezen a téren is eltértek a maiaktól, és talán az érdeklődése és a lelkesedése is hozzájárult ahhoz, hogy legyőzve a félelmét, vállalta a helyzetet. Korai képeivel jelentkezett hallgatónak a Magyar Televízió segédoperatőri iskolájába. Bizonyítványának megszerzése után rögtön kiemelték, Neumann László csapatába és Mátrai Mihály mellé került segédoperatőrnek, így találkozott egy forgatáson Tóth György fotóművésszel, aki akkor a Magyar Televízió standfotósa és a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja volt, ő hívta el az akkori főiskolai fotós képzés hiányát pótolni hivatott stúdióba. Amikor 1984-ben taggá vált, végleg eldöntötte, hogy fotózással foglalkozik, innentől számítja a szakmai pályáját is. Meglátása szerint a közvetlenül előttük járó művészgeneráció túlságosan is megszokta a készen kapott készségeket, a könnyű kisfilmes kamerákat. Barta Zsolt Péter viszont azt vallotta, hogy vissza kell nyúlni a tradicionális fényképezési formákhoz és egyébként is úgy tekintett a fényképezésre, mint amely az egyetemes művészet szerves része.

A nyolcvanas évek művészettörténetének fordulóján véget ért a neoavantgárd korszaka, és beköszöntött a posztmodern, vagy más néven az új hullám, és generációsan úgy gondolták, hogy bár a szakmaiságot evidenciaként értelmezik, de a művészi tartalmat illetően szakítanak az előttük járó nemzedékkel. XIX. századi, vagy XX. század eleji fényképezőgépeket használtak, ami miatt a fotóik formailag klasszikusnak tűntek, miközben olyan témákhoz nyúltak, mint például az emberi test vizsgálata, amely egyáltalán nem illett bele a szocialista embereszmény ábrázolásába és az akkori fősodorba. Éppen ezért az államhatalom és a művészeti közélet nagy része sem tudott mit kezdeni velük. A régi fotográfusi attitűd szerint a megtalált részletet kivágták a valóságból és új jelentéstartalommal ruházták fel. Esetükben viszont ők magunk alkották meg a valóságot úgy, hogy előre megtervezték a műveket. Barta akkoriban testfotókat készített, olyan formákat mutatott meg a képein, amik a valóságban nem léteznek. Feszegette a határokat, folyamatos kísérleteket végezve megpróbálta láthatóvá tenni a láthatatlant, megmutatni a lehetetlent. Különösképpen nem érdekelte a fotónak a szocializmusban hangsúlyt kapó riport-szocio szerepe, úgy érezte képtelen volt lefotózni azt, amihez nem volt köze. A nyolcvanas években az utolsó testkép sorozata is egyfajta képzőművészeti parafrázis, festményeket rendezett meg fotónak, modellekkel, kellékkel, díszlettel és világítással.

A rendszerváltás után Barta Zsolt Péter számára kinyílt a nemzetközi szakmai világ, amiben szerepet játszott az is, hogy szerette volna magát megméretni az európai térfélen is. Úgy tekintett magára, mint aki egyenrangú a nyugati kollégákkal, csak még nem ismerik eléggé. A munkáival együtt beült az autójába és hónapokon át tartó utazással felkereste a többek között osztrák, német, holland, svájci, francia és belga gyűjtőket és galériákat, abból a célból, hogy érvényesítse a műveit és élővé tegye a korábban elindult szakmai kapcsolatokat. Különleges meglepetésekben is volt része, például amikor a hollandiai műgyűjtőnek, Bert Hartkampnak megmutatta a munkáit, a tehetős ügyvéd levette többezer darabos könyvtárának a Grafis Edizioni kiadásában 1988-ban megjelent Il nudo fotografico nell'europa dell'est című könyvét, kinyitotta a fényképénél, elé tette és azt kérdezte: „-Ezek lennének azok?", majd holland galériaáron megvette három képét, amiből hónapokig fedezhette tovább a külföldi körútját. Abban az időszakban ismerte meg, hogy külföldön a fotót már komoly műtárgyként értékelik. A II. világháború előtt természetes volt, de azt követően, 1948 után megszűnt a magántulajdon és eltűnt a műgyűjtő kultúra. Barta Zsolt Péter elődei nem adták át ezt a szemléletet, így ők már meg sem ismerhették. Amikor haza-hazajött, először szakmai körökben kezdte el tájékoztatni a kollégákat a fotóműtárgy általános szabályairól, majd később megírta A kortárs fotóműtárgy alapjai című tanulmányát, amely összefoglalta a fotóműtárgy nemzetközi világának írott és íratlan szabályait. Pimasz fiatalsága miatt az idősebbek nehezen fogadták el a műtárgyi feltételrendszert bevezetni szándékozó új látásmódot.

Az International Photographersben, az Imagóban, a Fotóművészetben, a Műértőben és az Új Művészetben jelentek meg írásai és lehetősége volt a Fotó, majd a Fotográfia című lapoknál művészeti szerkesztőként tevékenykedni, amely többek között a XIX. századi archaikus technikákról szóló sorozatával szintén azt a célt szolgálta, hogy megváltozzon a magyarországi fotográfusi kultúra.

1990-től útjára indította CodeX című, a mai napig is tartó és azóta ikonikussá vált, dramatizált látványt felmutató konstruált képeinek sorozatát is. Meglátása szerint, ha létezik organikus építészet, akkor létezik organikus fotográfia is, amelynek eszközeivel minden esetben a saját világát mutatja meg. A realista és urbánus szemlélettel ellentétben szándékosan a természet felé közeledett, az általa megtervezett képeken a mai napig a szerves élet megjelenése foglalkoztatja, még ha az számos esetben halott is. Ebből fakad a képeinek önmagán túlmutató egyfajta transzcendens volta, ebben a tekintetben a szerves építészet mesterének tekintett Makovecz Imre szellemiségét is követi. A CodeX-en belül, az üvegház sorozatában is visszaköszön az organikusság, a csarnok sorozatban is az érdekelte, hogy az ipari létesítmények belső tereiben a természet hogyan foglalja vissza korábban elvett, saját területét, ráadásul ezek az ipari tájak a gyermekkorára is emlékeztetik. Makovecz Imrével a nyolcvanas években találkozott először. Egy jó ismerőse, Taksás Mihály akkor az építész karon tanult és bekerült Makovecz Imre köreibe, a tanítványa volt. Az ő barátsága révén járt be a Bercsényi Kollégiumba, ahol komoly művészeti élet is zajlott. Makovecz révén ismerhette meg Rudolf Steiner antropozófiáját, Hamvas Béla szellemiségét és Kós Károly szemléletét. Olyan szamizdatokhoz jutott, amikhez máshol nem lehetett hozzáférni és részt vett a legendás visegrádi építész táborok egyikében (Barlang, 1982).

A kétezres évek közepén fogalmazódott meg benne, hogy szeretne a Magyar Művészeti Akadémia tagja lenni. Két akadémikust ismert, az egyikük a jelentős életművet alkotó és kiváló fotóművész Haris László volt, akivel már korábban is alkalma nyílt több közös tárlaton kiállítani, másikuk pedig Attalai Gábor, akit a nyolcvanas évektől egyik mesterének tekintett. Ő adta át számára azt a mentalitást, hogy a műalkotásnak érvényt kell szerezni. Azonban mielőtt sor került volna beszélgetésükre a felvételével kapcsolatban, Attalai Gábor váratlanul meghalt. Néhány évvel ezelőtt az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatában fölmerült egy kiállítás lehetősége, ez lett később a Kép/Társak című tárlat, amelyen minden kiállító akadémikus választott maga mellé egy nem akadémikus társ-kiállító művészt. Barta Zsolt Pétert Tóth György kérte fel, hogy legyen a kiállító párja. Miután Balogh Rudolf-díjas volt, javasolták, hogy jelentkezzen nem akadémikus köztestületi tagnak, később megválasztották a fotósok közgyűlési képviselőjévé is, és végül tavaly tartotta meg CodeX – Az organikus fotográfia címmel akadémiai székfoglalóját.

Barta Zsolt Péter legutóbbi csoportos kiállítása Kerekes-Barabás projekt címmel 2019. április 8-án nyílt meg az Artphoto Galériában.

[Készült: 2019]

Művek közgyűjteményekben

Musée de L'Elysée, Lausanne, Svájc

International Polaroid Collection, Cambridge, USA

Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, Magyarország

Bibliothéque Nationale, Párizs, Franciaország

Galerie der Stadt Esslingen, Esslingen, Németország

Museo Ken Damy, Brescia, Olaszország

Museum of Fine Arts, Santa Fe, New Mexico, USA

Zimmerli Art Museum, New Brunswick, USA

Muzeális Gyűjtemény, Hévíz, Magyarország

Kiállítások

Egyéni kiállítások

1988 TEST, Duna Galéria, Budapest

1992 NATURES  MORTES / POLAROID  TRIPTYCHS, Galerie Focale, Nyon, Switzerland

1993 NATURES  MORTES  II., Dorottya utcai Galéria, Budapest

1993 NUDI, Museo Ken Damy, Brescia, Italy, Galleria Ken Damy, Milano

1995 NATURES  MORTES  III., Vasarely Múzeum, Pécs

1996 ÚJ MUNKÁK, Bolt Galéria, Budapest

1998 CODEX  [Human], Bolt Galéria, Budapest

PAUSE, Miró Galéria,  Fészek Galéria, Budapest

CODEX  II., Városi Képtár, Székesfehérvár

CODEX  [retro], Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét

CSARNOK, Nessim Galéria, Budapest

2009 X KÓD, Nessim Galéria, Budapest

2010 CSARNOK II. [újratöltve], Nessim Galéria, Budapest

2016 CODEX [üvegház], Artphoto Galéria, Budapest

2018 TEKINTETTEL [Haid Attilával], Artphoto Galéria, Budapest

2018 CODEX [tárgyak, jelenségek], Artphoto Galéria, Budapest

2018 CODEX [növény], Muzeális Gyűjtemény, Hévíz

Válogatott csoportos kiállítások

1984 ÖNKIOLDÓ 2. "ember"Gödöllői Galéria, Gödöllő

1985 IL NUDO NELLA FOTOGRAFIA DELL EST EUROPEO, Accademia Albertina, Torino

1986 "HARMADIK" FIATAL FOTÓMŰVÉSZEK STÚDIÓJA, Ernst Múzeum , Budapest

1987 HEDENDAAGSE HONGAARSE FOTOGRAFIE, Canon Photo Gallery/Cultureel Centrum de Moor, Amsterdam

1988 JUNGE UNGARISCHE FOTOGRAFEN, Galerie Treptow, East-Berlin

1988 IL NUDO FOTOGRAFICO DELL'EUROPA ORIENTALE, Galleria D'Arte Moderna, Bologna

1988/89 ZEITGENÖSSISCHE FOTOGRAFIE AUS UNGARN, Galerie Fotohof, Salzburg

1989 JUNGE UNGARISCHE FOTOGRAFEN, Pumpe, West-Berlin

1989 FOTOGRÁFIÁK, Vajda Lajos Stúdio, Szentendre

1989 IL NUDO FOTOGRAFICO NELL'EUROPA DELL'EST, Palazzo Correale, Sorrento, Italy

1989 MÁS-KÉP, Ernst Múzeum, Budapest

1990 CENT PHOTOGRAPHERS DE L'EST, Musée de  L'Elysée, Palais de Beaulieu, Lausanne

1990 "NEGYEDIK" FIATAL FOTÓMŰVÉSZEK STÚDIÓJA, Ernst Múzeum, Budapest

1991 THE WALL / THE FALL, Colorado Photographic Arts Center, Denver, Colorado, USA

1991 IL NUDO IN FOTOGRAFIA, Fondazione Ragghianti, Lucca

1991 IL NUDO IN FOTOGRAFIA, Museo Ken Damy, Brescianull

1992 XL FOTOGRÁFIÁK, Pajta Galéria, Salföld

1992 SZÍNEZETT FOTOGRÁFIÁK, VIII. Fotográfiai Biennálé, Rondella Galéria, Esztergom

1992 2. INTERNATIONALE FOTO-TRIENNALE, Galerie der Stadt, Villa Merkel, Esslingen, Germany

1993 SZÍNEZETT FOTOGRÁFIÁK, VIII. Fotográfiai Biennálé, Ernst Múzeum, Budapest

1993 MAGYAR FOTOGRÁFIA '93, Vigadó Galéria, Budapest

1993 NU INCO-NU, Museo Ken Damy, Brescia

1994 PÉCSI JÓZSEF ÖSZTÖNDÍJASOK, Dorottya utcai Galéria, Budapest

1994 E U R O P A - E U R O P A, Kunst und Ausstellungshalle der BRD, Bonn

1994 CSOPORTKÉP, Vigadó Galéria, Budapest

1994 PHILOZOO (Month of Photography), Galéria Artotéka, Bratislava

1995 KORTÁRS MAGYAR FOTOGRÁFIA ‘95, Pécsi Galéria, Pécs

1995 IN MEMORIAM LÁSZLÓ MOHOLY-NAGY, Galéria 56, Budapest

1996 K O N C E P T, Pavilion  of  Art , Zagreb, Croatia

1996 CONTEMPORARY  HUNGARIAN  PHOTOGRAPHY, Month of Photography, Bratislava

1996 SÍKFILM, Balassa Bálint Múzeum, Esztergom

1997 L' ARTE DELLA FOTOGRAFIA CONTEMPORANEA NELL'EUROPA DELL' EST, Museo  Ken  Damy, Brescia

1997 REGARD SUR LA PHOTOGRAPHIE CONTEMPORAINE HONGROISE,Galerie Vrais  Reves, Lyon

1997 RÉTROSPECTIVE 1996-1997 DE LA GALERIE VRAIS REVES, Recontres Internationales de la Photographie, l'Hotel du Musée, Arles

1997 KORTÁRS MAGYAR FOTOGRÁFIA'97, Pécsi Galéria, Pécs

1997 ÁLLATOK, Bolt Galéria, Budapest

1998 KÉP ÉS SZÖVEG, Bolt Galéria, Budapest

1998 TAKE  FIVE, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét

1999 HUNGARY TODAY, Sarah Morthland Gallery , New York

1999 ZEITGENÖSSISCHE FOTOGRAFIE AUS UNGARN, Akademie der Künste, Berlin, Altes Rathaus, Potsdam

1999  100 FOTOGRÁFUS 100 FÉNYKÉP  A XX. SZÁZADBÓL, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest

2001 DIGITÁLIS TESTEK / VIRTUÁLIS LÁTVÁNYOSSÁGOK, Ludwig Múzeum, Budapest

2002 NOW AND THEN, Sarah Morthland Gallery, New York

2003 OFFLINE, Csiga Galéria, Millenáris Park, Budapest

2003 TACITES OU INSOUPCONNÉES DES INTELLIGENCES FURTIVES, ACB, Bar Le Duc, Franciaország

2004 SZIMBIÓZIS II., Magyar Fotográfusok Háza, Budapest

2005 AKKU, Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest

2006 TERMÉSZETES KÉPEK  XV. Fotográfiai Biennálé, Rondella Galéria, Esztergom

2006 KIVÁLASZTOTT FÉNYKÉPEK  MFSZ 1956-2006, Budapest Galéria, Budapest

2007 =DIGIT=0010100011010111000101, 2B Galéria, Budapest

2008 LÉLEK ÉS TEST, Szépművészeti Múzeum, Budapest

2007 AQUA  +műhely, Nessim Galéria

2008 A TUDOMÁNY KÉPEI, A KÉPEK TUDOMÁNYA, A22 Galéria, Budapest

2008 AK12, Balassi Intézet, Budapest, Institut Hongrois, Párizs

2009 TRADITION AND RECEPTIVNESS, Current Developments in Hungarian Photography, Art Depoo Galeriis, Tallin, Estonia, TR54, Tampere, Finlandnull

2009 FÉNYELÉS, Magyar Fotográfusok Háza, Mai Manó Ház, Budapest

2010 HIÁNY, Nessim Galéria, Budapest

2011 MAGYAR EU-ELNÖKSÉG INSTALLÁCIÓJA, Justus Lipsius Ház, Brüsszel

2011 NEMZETKÖZI KEPES TÁRSASÁG KIÁLLÍTÁSA, Budapest Galéria, Budapest

2012 ENTRE CADAVRE ET BAGATELLE, Grande Galerie, Institut Supérieur Des Beaux Arts, Besancon

2012 TÁVMÉRŐ Fotográfiai munkák és látásrendszerek az elmúlt 50 évből, Kepes Intézet, Eger

2012 POLAROID 65, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, Esztergomi Vármúzeum, Rondella Galéria, Esztergom, Kolta Galéria, Budapest

2013 MAGYAR FOTÓMŰVÉSZET AZ ÚJ ÉVEZREDBEN, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

2013 FOTOFEVER, BRÜSSZEL, Inda Galéria

2013, 2014  NKA 2012, Művészet Malom, Szentendre

2015 AZ ÖRÖKSÉG – Posztszocializmuson innen és túl, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét

2015 SELFI – a művészeti fotográfiában, Dorsy Galéria, Art Market, Millenáris, Budapest

2016 RÖGTÖN(ZÖTT) PORTRÉK-InstArc, Mai Manó Galéria, Budapest

2016 KÉPEK ÉS PIXELEK- Fotóművészet és azon túl, Műcsarnok, Budapest

2016 ÚJ SZERZEMÉNYEK 2006-2016, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét

2016 KÓPIÁK, Pajta Galéria, Salföld

2016 MEGFOGHATATLAN, XX. Esztergomi Fotográfiai Biennálé,  Magyar Nemzeti Múzeum Vármúzeuma, Esztergom, B32 Galéria, Budapest

2016 PÉCSI 25, Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest

2017 TAK WIDZA Panorama fotografii wegierskiej, Nemzeti Múzeum, Varsó

2017 KÉP / TÁRSAK, Pesti Vigadó Galéria, Budapest

2017 LÁTKÉP Az elmúlt félévszázad magyar fotográfiája 1967-2017 Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest

2018  FORMABONTÓK Neoavantgárd és  Új hullám 1965-2005, Kepes Intézet, Eger

2019 NKA 25, Kolta Galéria, Budapest  

2019 KEREKES-BARABÁS PROJEKT Artphoto Galéria, Budapest

2020 THIS IS THE END Biennale de la Photographie de Mulhouse Musée des Beaux-Arts, Mulhouse

2021 A FÉNY KÉPEI Műcsarnok, Budapest

2021 A NÖVÉNYEK EREJE MANK Galéria, Szentendre

2022 GYŰJTÉS SZENVEDÉLYE Válogatás Medeleine Millot-Durrenberger gyűjteményéből, Mai Manó Galéria, Budapest

Kurátorként

1994 PHILOZOO (Month of Photography), Galéria Artotéka, Pozsony

2005 MOI PERSONNELLEMENT, ANDRÉ KERTÉSZ, Institut Hongrois de Paris, Párizs

2007 =DIGIT=0010100011010111000101 [Kerekes Gáborral], 2B Galéria, Budapest

2008 AQUA, Nessim Galéria, Budapest

2014 STARS & SCIENCE (Kerekes Gábor fotói), Stephen Bulger Gallery, Toronto

2015 ZÓNA (Kerekes Gábor fotói), Artphoto Galéria, Budapest

2015 SELFIE IN FINE ART PHOTOGRAPHY  Art Market / Art Photo, Dorsy Galéria, Budapest

2017 ISMERETLEN KÉPEK (Kerekes Gábor fotói),  Artphoto Galéria, Budapest

2018 TEKINTETTEL (Barta Zsolt Péter és Haid Attila fotói), Artphoto Galéria, Budapest

2021 IDŐKAPU (Szántó Szabolcs fotói) Artphoto Galéria, Budapest