Dobai Péter

Életrajz

Dobai Péter 1944. augusztus 12-én születik Budapesten. 1963-ban érettségizik az Eötvös József Gimnázium matematika szakos osztályában. Részt vesz az Eötvös Diák című lap szerkesztésében, első versei itt jelennek meg. Érettségi után három évig a DETERT tengerjáró hajóin dolgozik hajósinasként, matrózként, végül hajókormányosi képesítéssel szerel le. 1965 és 1970 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán olasz nyelv és irodalom, valamint filozófia és általános nyelvészet szakon tanári diplomát szerez. Diplomamunkáját (Imperatívus és illúzió. Kölcsönhatás Albert Camus művészete és filozófiája között) kitűnőre védi meg. 1969-től a hetvenes évek közepéig aktív alakja a Balázs Béla Stúdiónak: forgatókönyvíró (Büntetőexpedíció, 1970), rendező (Archaikus torzó, 1971; Együtthatók 1973), színész (Agitátorok, 1969; A harmadik, 1971). Rövid ideig tanít, de a Büntetőexpedíció nemzetközi sikere a film felé fordítja. 1970 és 1994 között a MAFILM-nél dolgozik, mint rendezőasszisztens, majd mint dramaturg és forgatókönyvíró (Hunnia Filmstúdió, Hétfői Műhely). Két évet (1973–1975) Kubában tölt ösztöndíjjal. A Magyar Írószövetségtől, a Magyar Film és TV-Művészek Szövetségétől, valamint a Pen Club-tól több alakalommal nyer ösztöndíjat és tanulmányutat (többek között Moszkvába, Rigába, Leningrádba, Stuttgartba, Schwebisch-Hallba, Oberhausenbe, Berlinbe, Weimarba, Agrigentóba, Rómába, Arlesbe, Avignonba). 1989-ben a Szovjet Filmművészek Grúz szekciója hívja meg Tbiliszibe, hogy forgatókönyvet írjon gróf Zichy Mihály festőművész kaukázusi munkásságáról. 1993-ban a Visegrádi négyek magyar küldöttségének tagjaként Koppenhágában tart előadásokat. 2000-ben Bolognában Pasolini-konferencián ad elő, az Itáliai Pasolini-szimpóziumok rendszeres látogatója. Az utóbbi években verseskönyvei jelennek meg.

Az életrajzot összeállította: Morsányi Bernadett [2016]

_______________________________

Dobai Péter: Életrajz gyanánt

Autobiographia Minima

Soha nem tudtam életrajzot írni.

Életrajzot írni (legalábbis az én számomra) egyenlő holmi sikertelen öngyilkossági kísérlettel. Úgyszólván csak „anyakönyvi" adatokat adtam meg, bárhol is tettek föl kérdéseket életem-sorsom ún. „egészével" (ti. az „életúttal"…) kapcsolatban!

Apámat (ő német volt, félig Anyám is az) nem ismertem személyesen soha. Apám (ezt magam derítettem ki a Friedrich Ebert-ösztöndíjam alatt, a bonni archívumban) a Wermachtban harcolt, a würgaui csatában megsebesült, amerikai fogságba esett, és mintegy 2 hónapot töltött az US ARMY veronai hadifogolytáborában, nem sokkal a III. Birodalom Fegyveres Erőinek föltétel nélküli kapitulációja előtt. Apám nem volt sem az SS, sem a Waffen-SS tagja, továbbá nem önként jelentkezett a Nagynémet Véderőbe, hanem kényszerbehívót kapott, mely megtagadás esetén azonnali kivégzéssel járt. Nem volt a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt vagyis a náci párt tagja, így az amerikaiak mindenféle pecsétes papírral és élelmiszer-ellátmánnyal szabadon bocsátották, onnan kezdve az Ő sorsa számomra ismeretlen maradt. (Máig is az.) Anyámat-Apámat és viharos házasságuk egy-egy mozzanatát néhány dohánybarnára sárgult fotográfiáról ismerem, s pár magyar és német nyelvű pecsétes papírról, amelyek csakis azt igazolják, hogy Apám és Anyám valaha-valahol (messze, messze tőlem) tényleg léteztek egyszer. Anyám a Rákosi-időkben (életem 6. évében) kollégiumba, találóbb szóval szólva: internátusba adott, ahol én kimenők és látogatások nélkül hosszú időt töltöttem, sok hozzám hasonló sorsú társammal, fiúkkal, leányokkal és nevelőnőkkel, szigorú, sőt, „makarenkói" igazgatókkal… – Innentől kezdve, hiába is sorolnám, nincsen (érzelmi) értelme az egymást követő ún. „életrajzi" vonatkozású nyers eseménysornak. Matúra: Báró Eötvös József Reáltanoda (matematika szakos osztály), ahol minden tantárgyat kiemelkedő tudású tanárok tanítottak! Érettségi után háromévnyi hajózás déli (Mediterrán), továbbá északi és magas északi tengereken, egy 1550 tonnás, 1600 lóerős kereskedelmi, cargo hajón, mely az M/S „Hazám" nevet viselte és valóban ez a szép, erős hajó volt a hazám, amelyről kormányosként szereltem le. Mint katonát többször is behívtak, számos bázison „szolgáltam a szocialista hazát". Majd 5 év az ELTE Általános Nyelvészeti Tanszéken (prof. Zsilka János), az Olasz Nyelv és Irodalom és a Filozófia Tanszéken. 1970-ben fejeztem be egyetemi tanulmányaimat kitűnő eredménnyel. Ekkor már javában részt vettem a Balázs Béla Stúdió munkájában, mint filmrendező és mint forgatókönyvíró. Ezt követően laza munkakört töltöttem be, 1994-ig a MAFILM 1. „Hunnia", 2. „Hétfői Műhely" stúdióiban. Filmforgatókönyveim közismertek, némelyik magas díjakat is nyert Cannes-ban, Hollywoodban, Agrigentóban, Berlinben.

Publikáltam 14 verskötetet, 9 regényt, novellákat, elbeszéléseket. Szemiotikai és szemantikai tanulmányokat írtam és publikáltam, magyar és német nyelven. Német és spanyol nyelvből a fordításom alapján játszottak darabokat különböző színházak. (Két évet, 1973–74 töltöttem írószövetségi ösztöndíjjal Kubában.) Többször tartózkodtam írószövetségi ösztöndíjjal mind Kelet-, mind Nyugat-Németországban, valamint Itáliában is. Feleségem Dr. Máté Mária gyermekorvos – Heim Pál Központi Gyermekkórház –, amatőr fotóművész, számos publikációval, római-itáliai utazásaink boldog és boldogító emlékére közös, fotó-vers kötetet jelentettünk meg, Latin lélegzet címen.

Ha valaki (legyen bárki, akár egy határőr katona) megkérdezné tőlem, hogy „melyik a te hazád?", én nem Magyarországot nevezném hazámnak, szívem és emlékeim hazájának, hanem a magyar leányokat, asszonyokat, egyszóval a magyar nők voltak mindig is az én igazi Hazám! Hála nékik. Nekik köszönhetem, hogy szerető szülők nélkül sem lettem hazátlan, sem testhajléktalan, sem lélekhajléktalan!

[2016]