Geszler Mária

Geszler Mária (Geszler-Garzuly Mária, Geszler Mária Garzuly) magyar keramikus1941-ben született Budapesten, Geszler György zeneszerző és Timkó Mária gyermekeként. Művészeti tanulmányait – bár eredetileg zenésznek, csellistának készült – 1960 és 1965 között a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán végezte, mestere a kitűnő pedagógiai érzékkel tanító kiváló keramikusművész, Csekovszky Árpád volt.

A főiskolai tanulmányok lezárulása után Magyarszombatfán, illetve Szombathelyen telepedett le 1966-ban, és férjhez ment Garzuly Ferenc patológushoz, neuropatológushoz. 1967-ben megszületett fia, Garzuly Gábor, majd 1970-ben leánya, Garzuly Anna. Gábor fia, aki fiatal kora ellenére is jelentős grafikai és írói munkásságot fejtett ki, tragikusan korán, 1992-ben hunyt el. (Képei később kiállításokon szerepeltek, irodalmi művei kötetbe rendezetten jelentek meg.)

Geszler Mária az autonóm, művészi munkásság mellett számos, az iparral szorosan összekapcsolódó szakmai feladatot is vállalt: 1965-ben a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője, majd 1966 és 1976 között a Magyarszombatfai Kerámiagyár tervezője volt. Művészi munkássága során több magyar és külföldi alkotói csoportosulás tagjaként lépett fel műveivel, tevékenyen részt vett az alkotótelepi és szimpozion-mozgalomban, a világ számos országának kerámiaművészeti alkotóműhelyében dolgozott. Különösen szoros kapcsolatokat ápolt és ápol az 1970-es évektől a kecskeméti alkotóműhellyel: a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió számos fontos műve, műegyüttese megszületésének színtere.

Munkásságát rendkívül aktív szakmai tevékenység jellemzi: önálló kiállítások sora kíséri működését, és megannyi hazai, külföldi kiállításon, rangos iparművészeti, kerámiaművészeti seregszemlén elnyert díj tanúsítja művészetének magas minőségét. A hazai fórumokon és távoli, keleti országokban kapott elismerések, kiállítási díjak, valamint a Bajor Állami Díj (1985) mellett 1979-ben Munkácsy-díjjal ismerték el művészi tevékenységét.

A keleti kultúra és művészet öröksége, formavilága, motívumkincse diákévei óta foglalkoztatja, amellyel a kilencvenes években fűzhette szorosabbá kapcsolatait. Már korábban is sokat utazott a Szovjetunió közép-ázsiai városaiba és köztársaságaiba (Buhara, Szamarkand, Grúzia, Örményország), majd 1996-ban Nagoya-Sagában nemcsak a japán kerámiaművészettel, hanem a kultúrával, irodalommal, a keleti szellemiséggel is alaposabban megismerkedhetett. Mindez nagy hatással volt alkotói tevékenységére, azóta is számos alkalommal visszatért Japánba.

A kísérletező szándékok és kezdeményezések inspiratív ereje, a technikai megoldások változatossága munkásságát kezdetektől jellemzi. Pályájának első két évtizedében a magyar népművészeti hagyományokat és a közép-ázsiai fazekasság eljárásait és motívumait egyesítve alakította ki stílusát, majd később magas tüzű anyagokból, samottból és porcelánból készítette műveit. Később a fényképek, a saját fényképfelvételek kerámiaművészeti alkalmazása vált alkotói törekvéseinek egyik legfontosabb területévé. A fotográfia, a komputergrafika eszközeivel egy sajátos, szürreális világot jelenít meg kerámiaplasztikáival, illetve kerámiaplasztikáin, amely hiteles és éles reflexió a világ káros jelenségeivel (túlzott iparosítás, környezetszennyezés stb.) szemben. Az akadémiai székfoglaló előadása során vallotta meg a művész: „Számomra beépíteni a japán fametszeteket és a hűtőtornyokat, az angol bombázó gépeket egy műbe, az, mint két mozdony összeütközéséről, a technika és a kultúra összecsattanásáról szól. Ez az a dráma, amivel meg akarom az elméket és a lelkeket fogni." A 2010-es évektől kerámiaművészetében egyre inkább felerősödnek a plasztikai hangsúlyok: művei immár kerámiából készülő dinamikus szobrok (portrék, cselló-plasztikák), amelyeken azonban továbbra is fontos szerepet kapnak a képi elemek, a kerámiafelületre rögzített motívumok.

AZ életrajzot összeállította: Wehner Tibor [2012]

Művek közgyűjteményekben

Budapest, Iparművészeti Múzeum

Gent, Frank Seyaert Muzeum; Graz, Joanneum

Höhr-Grenzhausen, Westerwald Museum

Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum

Kecskemét, Nemzetközi Kerámia Stúdió Gyűjteménye

Koblenz, Handwerkskammer; Mino, Contemporain Collection

Pécs, Janus Pannonius Múzeum

Shigaraki, Contemporain Ceramic Museum; Szombathely, Szombathelyi Képtár

Taipei, Yingge Muzeum Taipei

Takeo City, Museum Saga

Vallauris, Kerámia Múzeum

Waterloo, Canadian Clay and Glass Gallery; Westerwald, Múzeum