Kisfiú koromban pesti udvarok, utcák és grundok kopottas, zárt térfalai között zajlott az életem. Vasárnap délelőttönként megilletődve léptem be az Üllői úti Örökimádás templom csúcsíves tölgyfa kapuján: kétoldalt csipkés kő-redők, félelmetes kő-alakok, bent hatalmas színes ablakok, bonyolultan tekergő kőbordák, kékes ragyogás, fényesen zengő orgonaszó, ünnepélyes hangulat fogadott. A meredek csigalépcsőn fölfelé háromszor fordulva azt latolgattam, hogy vajon az égig érő fehér kő-torony csúcsa látszik-e a Körútról. Az oldalkarzatról viszont semmit sem láttam a szertartásból, csak az összeszorult vizes télikabátok nehéz szagát éreztem az orromban hazáig. Sokkal később értettem meg, hogy a 20. század eleji kifinomult neogótikus építőművészet, a kőfaragók, díszítőfestők, épületszobrászok, üvegművészek, asztalosok, díszműkovácsok, ötvösművészek, aranyművesek és textiltervezők kifogástalan össz-művészeti remeke fel-felújítható ugyan, de folytatni nem lehet. Megváltozott az emberi kéz és az anyag viszonya, a tárgyak szerepe. Lehet-e még valaha katedrálist építeni?

Később modern lakótelepre költöztünk. Az első világháború barakk-kórházából lassan nyomortanyává vedlett Mária Valéria-telep helyén épült. A közeli neoromán stílusú, masszív homokkő-falazatú, kéttornyú templomba jártunk, amit még a trianoni menekülteknek emeltek 1930 körül. A hatvanas évek első nagy pesti lakótelepén rengeteg kamasz lézengett, komoly közösségi élet zajlott a plébánián is. Őskeresztény latin neveket kaptunk, én Sebastianus voltam. Úgy éltünk a templomban, mint egy kora-középkori várban, mögötte grund és focipálya. Esténként pislákoló gyertyafényben, a homályba vesző dongaboltozatok alatt sokszor éltük át tér és idő misztériumát. Nagy történet részesei voltunk. Utólag nagyon sajnáltam, hogy ez a mese sem folytatódhatott.

A piaristák összenyitották ideiglenes Mikszáth téri épületük első emeleti utcai szobáit és folyosóját, így alakították ki a diákkápolnát. A puritán oltárasztal mögött a teljes falfelületet aranyszínűre festették, ami végtelenre tágította a valószínűtlenül hosszú, nyomott teret. Közben a Duna-parti régi rendház tágas neobarokk iskolakápolnájában a közkedvelt egyetemi színpad működött. Tudtuk is ezt, meg nem is. Később, a visszaköltözés után – a megújulás útjait keresve – körülülhető oltárasztalt kértek a rend fiatal tagjai, hogy kijelölje a tér új fókuszát. Ahogy a hagyomány veszít erejéből, az építészeti tér egyre jobban igényli a jelenlétet. Különben üres marad és senki sem találja a helyét.

Hetvenes-, nyolcvanas évek

Műegyetemi építészhallgatóként mindenféle titkos álmokat szőttem egy normális világról. A régi már nem, az új még nem működött körülöttünk. Nem látszott visszaút a hagyományos közösségekhez, a „szép új világ" erőszakos megvalósítása pedig teljesen hiteltelen volt. Megszállottan kerestem a közösségi elköteleződés új lehetőségeit. Miskolcon pénzt és energiát nem kímélve zajlott a megkésett kényszer-iparosítás és a kisváros kíméletlen átépítése panel-metropolisszá.

Ideális terep harminc idealista fiatal építész számára megvalósítani az álmot. A térség krónikus építészhiánya hozta meg végül a Kollektív Ház megépítésének realitását. A Miskolci Műhely hamarosan szabad, befelé és kifelé nyitott szellemi közeggé vált Bodonyi Csaba és Ferencz István vezetésével, akik önzetlenül felvállalták a tapasztalatlan társaságot. A közös tervpályázatok során Bodonyi jóvoltából és irányításával gyorsan eljutottunk egy új, integrált környezetalakítás módszertanáig, a spontán és tervezett elemek harmonikus viszonyának elemzéséig, a primer anyagnál magasabb rendű építészeti tér vizsgálatáig. De igazából az elveszett normalitás, a szerves fejlődés visszaszerzése volt a tét. A kötelező ortodox felfogással szemben az organikus folyamatokra és az építészeti terekre koncentráltunk, jócskán megelőzve a nemzetközi kritikai regionalizmust. De az árnyékunkat nem léphettük át, mert csak egy évtized volt adva a Kollektív Háznak, ahol generációnk normális praxis utáni vágyát szerettük volna megvalósítani. De a miskolci műhely szellemisége - az ideák és az elvek világától fokozatosan közeledve a hely konkrét valósága felé – legalább a fejekben ma is működik.

Kilencvenes évek – Szegedi Piarista Gimnázium, kollégium, rendház és templom (Madzin Attilával)

1995-ben, Miskolcról visszaköltözőben váratlanul ért a piaristák szegedi pályázati felkérése. Komplett kisvárost kértek a kiírásban: templomot és rendházat, hat évfolyamos gimnáziumot és általános iskolát, esetleg óvodával, lelátós tornacsarnokot esetleg uszodával, szabadtéri sportpályákat, színháztermet, művészeti műtermeket, kollégiumot, menzát, konyhát, veteményeskertet, műhelyeket, raktárakat, játszóteret, parkot (a programot az akkori főépítész, László Tamás állította össze). A piaristák egyébként 1720-ban érkeztek Szegedre, 1879-ben a nagy árvíz elvitte barokk iskolaépületüket és rendházukat, új historizáló iskola-palotájukat pedig 1950-ben államosították. 1991-ben háromhektáros telket kaptak a várostól az egyik külső negyedben, lakótelepek szomszédságában, ahol sok a gyerek és ideiglenes helyen rögtön el is indult a tanítás. Először azt javasoltuk, hogy kifelé és befelé is a templom szervezze az együttest határozott fehér tömegével, geometrikus harangtornyával, az iskola felőli déli árkáddal. A hangsúly azonban a pragmatikus piarista hagyomány szerint az iskolán legyen: az első ütemben a tanulmányi szárnyakat szabályos belső udvar köré szerveztük, a kerengő négy sarkához pedig egyedi funkciójú tércsoportok kapcsolódnak: büfé, étterem, tornaterem, könyvtár, tanácsterem, rajzterem, zeneterem és színházterem. Vakolt téglafalak, látszó vasbeton födémek, mészhomok-tégla burkolatok, kishajlású fémlemez tetők és faszerkezetű nyílászárók vannak az épületben. Később teljes körű akadálymentesítést végeztünk, duplájára bővítettük a kollégiumot, energetikai korszerűsítést hajtottunk végre naperőmű-park telepítésével, korosztályos ügyességi játszóteret és közösségi információs pontot hoztunk létre. A hét minden napján kora reggeltől késő estig zajlik az élet a belső és külső terekben.

Kétezres évek – Debreceni Egyetem Élettudományi Épület és Könyvtár (Szenderffy Gáborral)

Korb Flóris tervei alapján 1936-ra épült fel a nagyerdei kampuszon a nagy klébelsbergi koncepció töredékeként a Debreceni Tudományegyetem hatalmas reprezentatív központi épülete. A város óriási területet áldozott erre a célra a közkedvelt Nagyerdőből és sugárúttal kötötte össze a négy évszázada működő jogelőd intézménnyel, a központban álló Református Kollégiummal. A Főépület és a híres Arborétum közötti parkban kellett elhelyezni az új élettudományi kutató-, és oktatóközpontot, amely a három reprezentatív debreceni egyetem intézményi integrációját volt hivatva szolgálni. A munkát nemzetközi pályázaton nyertük 2000-ben. A projektben résztvevő orvosi-, agrár- és tudományegyetemi intézetek, tanszékek elhelyezése mellet – azokhoz flexibilisen kapcsolódva – 150 speciális kutatólaboratóriumot alakítottunk ki mátrixrendszerben, közös tudományos-integrációs fejlesztésükhöz igazítva a programot. A fő profil a genetikai- és gyógyszerkutatás. A szabadon átjárható földszinti aula a szomszédos arborétum és a kocsányos tölgyes parkerdő folytatása, a hallgatók belső tanulókertje. A kampusz-udvarra nyíló 120 m hosszú és 16 m magas aulatér az egész épületet átfogja. Külön tömegben helyeztük el a könyvtárépületet. A kutatóház és a tanulóház közötti utca a klinikatelepet köti össze az egyetemi sportközponttal. Az öntött látszó beton felületek hidegségét előpatinázott, perforált és tömör vörösréz burkolatok melegségével ellensúlyoztuk. A különös jelentőségű urbanisztikai tengelyt átriumtérként és kerti pergolaként is használható áttört kapuzattal jelöltük meg. A környezet nemesen historizáló monumentalitását a kortárs külső és belső terek összhangzatával szembesítettük.

Budapesti Piarista Központ rekonstrukció és bővítés (Kovács Zoltánnal, Mészáros Erzsébettel)

Jó tíz évig tépelődtek az ezredforduló táján a pesti piaristák, hogy visszaköltözzenek-e egykor fényes Duna-parti palotájukba. 1953 óta két emberöltőnyit, hat évtizedet éltek már bensőséges száműzetésben a Mikszáth téren, előtte viszont csak hármat a nagy házban. Hol van az otthonuk? A fojtogató turista-invázió ellenére az idősebbek a visszatérés mellett érveltek. Éppen száz éve heves városépítési láz kényszerítette őket a monumentális iskola-palotába a belvárosi templom tövéből, ahol azt megelőzően már két küzdelmes évszázada, 1717 óta tanítottak. Rendház, iskola és szegénység sokáig szorosan összetartozott. Az eltűnt régi barokk épületekben új newtoni filozófiát és mérnöki tárgyakat magyarul is tanító tudós piaristák új világokat nyitottak meg Martinovics Ignác, Hild József, Feszl Frigyes, Batsányi, Vörösmarty, Petőfi, Vámbéry, Eötvös Loránd és a többi pesti piarista diák előtt. Pietas et littere: hit és tudás, szív és ész együtt. A főváros és az ország fölemelkedése sokáig összefonódott a piaristák elkötelezett oktató-nevelő munkájával.

Hültl Dezső történeti minták alapján három belső udvarra szervezett szimmetrikus épületegyüttest tervezett a belvárosi templom mögé, amit le akartak bontani az új híd miatt. Megfelelőbb térfalat képzeltek a világhírű Erzsébet hídnak. A templom persze maradt, inkább a ház alaprajzát igazították hozzá. A régi nagy ország központi főgimnáziuma és legnagyobb rendháza kapott benne méltó helyet. A középső udvar a jellegzetes íves átjáró: kapu a város és a folyó között.

Most megint alkalmassá kellett tenni a környezetet a mai közösség és a mai helyzet számára. A sivár és mély iskolaudvar ház-a-házban elvű beépítésével megváltoztattuk a belső térarányokat. Elkülönítettük az iskolai-, a rendházi-, az utcáról nyíló üzleti- és a tetőtéri bérirodai funkciókat. Az alaprajzot kerengőssé alakítottuk és a régi udvart kazettás vasbeton gerendaráccsal fedtük le a 2. és a 4. emelet magasságában, alul rendezvénytermet, fölötte tornatermet alakítva ki (teherhordás, bevilágítás, vízhatlanság, hőszigetelés, tűzgátlás, füstelvezetés, stb). A rácsmezőkön keresztül napfény árasztja el a többszintes köztes aulateret és benne a dőltfalú tornaterem reneszánsz földszínekkel díszített, múltat és jövőt idéző időtlen tömbjét. Emlékeztetőül mindarra, ami alattunk a földben és bennünk pihen őskori, ókori római, kelta, szarmata, gepida, kvád, avar, középkori magyar, germán, aztán török és újkori német, magyar, szláv, görög és mindenféle egyéb emlékek mementójaként.

A város folytatódik a házban: a felülvilágított köztes maradéktér és a negyedik emeleti iskolaudvar megidézi a barokk idők kisvárosi térarányait. Az egykor ötszintes iskolaudvarban szoborszerűen álló tornaterem-építmény körüli tér áttekinthetővé és levegőssé teszi a sűrű térstruktúrát. Eligazít múlt és jelen, hagyomány és önismeret között.

[Készült: 2016]

Megvalósult épületek

1979–1987 Katolikus templom, Vaja (Thoma Ágnessel)

1980–1983 330 lakás, üzlet, 16 tantermes általános iskola, Eger Ráchegy

1983–1985 MÁV lakások, Miskolc Martintelep

1986–1987 OTP 81 lakás, üzletek, Sátoraljaújhely

1987 Meterológiai Obszervatórium Miskolc, Avastető

1992 OTP bank és totózó, Edelény (Máté Jánossal)

1993–1995 Miskolci Kereskedelmi Központ (Noll Tamással, Maros Tamással)

1995–1996 Ózdi Városi Kórház új műtőszárny (Noll Tamással)

1994–1995 Repülőgép motorgyár és Alumínium dobozgyár, Sátoraljaújhely (Noll Tamással)

1995 Városi Fűtőmű, Ózd

1992–1995 Saját lakóház, Szentendre (Thoma Ágnessel)

1996–1999 Miskolci Katolikus Gimnázium kollégium és tornaterem (Hajzsó Istvánnal)

1996–2000 Szegedi Piarista Gimnázium, kollégium, rendház és templom (Madzin Attilával)

2001–2005 Debreceni Egyetem Élettudományi Épület és Könyvtár (Szenderffy Gáborral)

2000–2001 Családi ház, Római part (Mészáros Erzsébettel)

2001–2002 Családi ház, Nagykovácsi (Mészáros Erzsébettel)

2003–2005 Családi ház, Óbuda (Mészáros Erzsébettel)

2003–2004 16 lakás és üzletek, Budaörs (Mészáros Erzsébettel)

2004–2005 Családi ház, Biatorbágy (Mészáros Erzsébettel)

2005–2006 Design Központ, Erzsébet téri autóbusz pályaudvar rekonstrukció (Madzin Attilával, varga Bencével)

2005–2006 Hotel Átrium Csokonai, Budapest (Madzin Attilával, Varga Bencével)

2006–2007 Szob Luczenbacher kastély rekonstrukció és bővítés (Kovács Zoltánnal, Mészáros Erzsébettel)

2006–2011 Budapesti Piarista Központ rekonstrukció és bővítés (Kovács Zoltánnal, Mészáros Erzsébettel)

2008–2009 Ferencvárosi Malom Projekt 204 lakás (Varga Bencével, Kovács Zoltánnal, Mészáros Erzsébettel)

2005–2011 Budapesti Piarista Központ rekonstrukció és bővítés (Kovács Zoltánnal, Mészáros Erzsébettel)

2010–2011 Váci Piarista Gimnázium felújítása, átalakítása (Kovács Zoltánnal, Mészáros Erzsébettel)

2008–2012 Gödi Piarista Szakiskola fejlesztése I-III. ütem (r-124 műteremmel, Varga Bencével)

2009–2011 Budapest Költő utca "Living in Woods" lakóegyüttes (Madzin Attilával, Légár Á-val) 2013–2014 Design Terminál rekonstrukció, rendezvénypavilon (Madzin Attilával)

2013–2014 MTA Bölcsészettudományi Kutatóház (Noll Tamással, Madzin Attilával)

2014–2015 Újpalota Spirál Közösségi Ház (Callmeyer Ferenc) rekonstrukció (Varga Bencével)

2014–2015 CEU Kognitív Intézet, Marczibányi-palota belső átalakítás (Bordás Andrással)

2015– Sátoraljaújhelyi Piarista Kollégium (volt pálos kolostor), műemléki rekonstrukció (Madzin Attilával, Major Györggyel)

Megvalósulás alatt álló épületek

2019– Közlekedési Múzeum a volt Északi Járműjavító helyén (a new-yorki DSR irodával, Varga Bencével)

Fontosabb tervpályázatok

1978 Újpest Fóti úti munkáslakótelep II.díj (Noll tamással, Thoma Ágnessel)

1979 Zalaegerszeg, mintalakótelep (Noll Tamással)

1980 Varsói Konfrontációk (Bodonyi Csabával és társaival)

Miskolc, Avas-dél lakások, megvétel (Dobai Jánossal, Noll Tamással)

Csontváry Múzeum a ősök terén Mesteriskola felvételi

1985 Légfűtéses lakóházak I.díj (Noll Tamással, Viszlai Józseffel)

1989 Avasi ökumenikus templom (Thoma Ágnessel)

1994 Miskolc városközpont

Expo-96 Kulturális és sportlétesítmények II. díj (Noll, Juhari, Magyar)

1996 Nemzeti Színház, megvétel (Madzin Attilával, Mátrai Péterrel)

1998 Sport és szabadidőközpont, Mosonmagyaróvár (Hajzsó Istvánnal, Madzin Attilával)

TVK irodaház, Tiszaújváros (Paulin Pállal, Madzin Attilával)

1999 Szegedi Pathológia I.díj (Juhari, Noll)

2000 Városliget kisföldalatti új megálló I.díj (Szenderffy Gáborral)

2001 Spenótház I.díj (konzulensként, Borsai Attilával, Csendes Mónika, Herczeg Lászlóval)

2002 Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem MarosvásárhelyI.díj (Boór, Noll, Madzin)

2003 Bp. 4-es metró állomások építészeti kialakítása, megvétel (Szenderffy Gáborral)

SOTE elméleti tömb I.díj (Juhari, Noll, Madzin)

2005 Korányi kórház rekonstrukció (Madzin, Noll)

Szentendre Városháza ügyfélszolgálat II.díj (Noll Mártonnal, Varg Bencével)

Borsodchem Központi Laboratórium (Mészáros Erzsébettel)

Idősek otthona Baracs I.díj (Madzin Attilával)

Ötcsoportos óvoda, Szentendre II.díj (Varga Bencével)

2006 Budapest Szíve I. díj (Koszorú Lajossal, Madzin Attilával, Mohácsi Sándorral)

2007 Pécsi Koncertközpont (SzenderffyGáborral)

Kormányzati Negyed, kiemelt megvétel (Madzin, Szántó, Mikó)

2008 Paks Város Művelődési kp, megosztott III. díj (Albel Éva, szakmérnöki csoport)

2009 Piliscsaba Közösségi Ház átalakítás, bővítés, I. díj (Kamuti Gézával, Varga Bencével)

2010 Ward Mária Iskola rekonstrukciója és bővítése, megvétel (Madzin, Varga, Hajdú)

2012 Labdarúgó stadion, Budapest, Istvánmező (Noll, Madzin, Varga, Légár, Ferenc)

Helsinki Városi Könyvtár, nemzetközi (Madzin, Varga, Ferenc, Légár)

2013 Debreceni Intermodális központ (Madzin Attilával)

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campus Sportközpont II.díj (Madzin, Varga)

2014 Tatabánya Megyeháza-tér beépítése, meghívásos I.díj (Madzin Attilával)

MTK-stadion, Budapest, II.díj (Noll Tamással, Madzin Attilával)

2021 Pázmány Péter Tudományegyetem új campus (Noll, Madzin)

2022 Nyugati pályaudvar térségének fejlesztése (Kengo Kuma, Noll, Madzin Attilával)

Csoportos kiállítások

1977 Miskolci Galéria

1980 Miskolci Kollektív Ház

1980 Diósgyőri Vár

1982 Budai Várpalota

1985 Prága, Liberec

1988 Budapest Galéria

1995 Berlini Művészeti Akadémia

2005 MÉSZ 2005 Miskolc Kós-ház

2006 Budapest N&n galéria „Sorsod Borsod"

2009 Miskolci Galéria Kollektív ház-30

2012 Pannonhalma

2013 Győr

2014 Miskolc

2015 Budapest Fuga

2022 Budapest Fuga

Művésztelepen, szimpozionon, alkotótáborban, workshopon való részvétel

Győri építészképzés, minden év szeptemberében egy hetes alkotótábor a hallgatóknak (Czigány Tamással, Bodrossy Attilával, Fodróczy Józseffel, Katona Istvánnal)

Impresszum

A-Z OPUS, a Magyar Művészeti Akadémia művészeti életút-adatbázisa
1.1. beta-teszt változat (2025. január 20.)

Az adatbázist adatokkal folyamatosan töltjük fel, a rendszer szolgáltatásait teszteljük és fejlesztjük.

Kiadó: