Hernádi Gyula

Életrajz

Hernádi Gyula a ma már Szlovákiához tartozó Oroszváron született 1926. augusztus 23-án. Oroszvár neve kizárólag születési helyként funkcionál, a család Bezenyére, majd később Győrszentmártonba (1965-től Pannonhalma) költözött, édesapja Pannonhalma főjegyzője lett. Középiskolai tanulmányait a győri bencés gimnáziumban végzi. Osztályfőnöke már ekkor felismeri írói tehetségét, ám Hernádi Gyula orvos szeretne lenni, ezért az érettségi vizsga után, 1944-ben, a Semmelweis Egyetem orvosi karára felvételizik. Egyetemi tanulmányait megszakítja a II. világháború, besorozzák. Néhány társával együtt megszökik, majd visszatér, de a szovjetek elfogják őket, s katonaszökevényként, társaival együtt hadifogságba kerül, a Krím-félszigeten tölt két évet. 1948 elején térhet haza. Csatlakozik a Népi Kollégiumok Országos Szövetségéhez. Az a két év, melyet itt tölt, meghatározó emlék "szintézise az egyéni teljesítménynek és a politikai világnak" szellemi újjászületésként említi visszaemlékezésében. A NÉKOSZT további tanulmányok követik, összesen tizenegy egyetemi évet tudhat maga mögött, bár diplomát sehol sem szerzett.

Végül tisztviselő, vállalati közgazdász lett, egy ideig a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben dolgozott, s az óbudai hajógyárban a vezérigazgató mellett orosz tolmácsként is működött. 1970-től több színházban is dolgozott dramaturgként (Huszonötödik Színház, Népszínház, kecskeméti Katona József Színház), illetve művészeti vezetőként. 1991-től a Független Magyar Írók Szövetségének az elnöke volt.

1956-ot saját szavaival élve "megússza". Disszidálhatott volna, barátai sorra hívták, ám ő Magyarországon maradt, magyar nyelven alkotott, s ő maga azt vallotta, abban a szakmában, amely ennyire kötve van a nyelvhez, nem boldogult volna máshol. A hadifogságból való hazatérés után végig állásban volt, így sosem kellett megrendelésre írnia. Többek között ezért is őrizhette meg alkotói szuverenitását. Nem tartozott a kádári hatalom kegyeltjei közé. 1990-ig minden verseskötet-kéziratát visszadobták a kiadók. A Jancsóval készített első két film, az Oldás és kötés és a Szegénylegények első kópiáin nem szerepelhetett a neve. Jellemző az ötvenes, hatvanas évek levegőjére, hogy egy leadott kézirat (Az ég bútorai) miatt a Szépirodalmi vezetője, Illés Endre feljelentette. A hol fölerősödő, hol lanyhuló zaklatás 1990-ig tartott.

Életrajzának szembetűnő sajátossága, hogy mindig szembement a kánonnal, trendekkel, kötelezőnek kikiáltott egyéni magatartásmintákkal. Lázadóként, örök "enfant terrible"- ként emlegették. Ennek ellenére házassága 1953-tól haláláig (2005) tartott, s két lánya született.

Hernádi Gyula híresen hiú ember volt. Ő maga azt vallotta „a magyar művész szeretet-és pénzhiányos. Ez mindig így van. Ha szeretik és sikeres, de nincs pénze, arra vágyik. S ha van pénze, de nincs elismerés, hát akkor meg az kéne."

Írói munkája mellett a közéletben is aktív volt. A rendszerváltás után nagyobb szerepe lehetett: megalakította a Független Írók Szövetségét (sőt, a Boldogság Pártot is, mely 1996-ig működött). 1976-ban József Attila-díjat kapott, 1996-ban ő volt az Alternatív Kossuth-díj első kitüntetettje, ugyanabban az évben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést kapott, három évvel később a hivatalos Kossuth-díjjal is elismerték munkásságát.

Az életrajzot összeállította: Marosi-Nagy Edit [2015]

_________________________________________________

Életrajzi adatok

Oroszvár (Ruzovce, ma Szlovákia), 1926. augusztus 3.

Budapest, 2005. július 20.