Jakobovits Miklós

Életrajz

Jakobovits Miklós egész életművében a szín diadalát, a fény hatalmát és a teremtő élet szépségébe és értelmébe vetett hitét, szenvedélyes szerelmét fejezte ki. A művészi sors melletti töretlen kiállás, a fiatalos kíváncsiság és munka, az emberi méltóságnak az a nemesi foka, amely már csak a nagy példaképek előtti alázat szimbiózisából jöhet létre: ez jellemzi Jakobovits Miklós emberi és művészi létét.

1936-ban születetett Kolozsváron örmény-katolikus családból. Édesapja révén, aki elismert cégtábla- és díszletfestő volt, Miklós már négy-öt évesen megismerkedik a színek, a festőeszközök, a kép- és plasztikakészítés varázsával. Már gyerekkorában találkozott a betűszerkesztés, valamint a plakátkészítés művészetével.

Tanulmányait a marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskolában végezte, ahol 1954-ben érettségizett, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1959-ben. Itt Kádár Tibor és Miklóssy Gábor tanítványa volt. Egyetemi évei alatt közeli barátságot köt három jelentős erdélyi művésszel: Mohi Sándorral, Nagy Alberttel, Fülöp Antal Andorral. Művészetét nagyban meghatározta tanárainak szellemisége, főként Miklóssy Gábor akadémikus hangvitele, amelynek nyomait a zárt terek metafizikus megmunkálásán és a figuratív kompozícióinak a színvilágán érezni. Mégis talán Nagy Albert szellemisége hatott rá a leginkább: a humanista szemléletmódja, a hivatástudata, a szellemi értékek örökkévalóságába és a művészet megváltó erejébe vetett hite. A Nagy Albert iránti tisztelete végigkísérte egész életén. Olyannyira, hogy külön fejezetet szentel számára A színek üzenete című könyvében. Úgy vélte, hogy Nagy Albert életműve „egységében, ahogy van, a legjelentősebb festői életmű Erdélyben". (Jakabovits Miklós: A színek üzenete. Kriterion Kiadó, Bukarest, 1987, 93 o.) Mohi Sándor és Fülöp Antal Andor emberi becsületessége és festői hivatástudata is nagy hatással volt rá. Mindezeken túl Jakobovits Miklós életében és művészetének kiteljesedésében cáfolhatatlanul a legmeghatározóbb szerep feleségének és művésztársának, Jakobovits Márta keramikusművésznek jut.

Az évek során tanulmányi utazásokat tett keleti és nyugati országokban. Meglátogatja – Magyarország, Csehszlovákia, Ausztria, Németország, Anglia, Hollandia, Belgium, Spanyolország, Oroszország, Litvánia, Örményország, Grúzia, Azerbajdzsán, Olaszország – jelentősebb múzeumait.

Miután iskoláit elvégezte, Nagyváradra költözött, ahol az Állami Színház magyar tagozatának díszlettervezője volt 1961 és 1963 között. Nagyvárad abban az időszakban jelentős művészeti központként volt számontartva úgy nemzeti, mint nemzetközi szinten. Nemcsak mint művész volt roppant fontos személyiség, hanem az erdélyi magyarság életének is meghatározó alakjává vált.

Aktívan részt vett a nagyváradi művészeti-kulturális életben, 1965-től a Körös-vidéki Múzeum képzőművészeti részlegének munkatársaként dolgozott. Emellett a nagyváradi 4-es számú Líceumban rajzot tanított és az Ady Endre Sajtókollégiumban művészettörténetet.

1965-ben debütált egyéni tárlattal. 1965-tól a Romániai Képzőművészek Szövetsége nagyváradi fiókjának elnökeként, valamint a nagyváradi Körös-vidéki Múzeum képzőművészeti részlegének munkatársaként tevékeny részt vállalt Nagyvárad művészeti életének irányításában.

1985 és 1997 között a Körös-vidéki Múzeum főmuzeológusa volt. Munkássága során jelentősen hozzájárult a múzeum gyűjteményének gyarapításához.

Mindezek mellett a nagyváradi Ady Társaság és a Keresztény Kutató Központ alapító tagja és művészeti igazgatója volt.

Tevékenyen részt vett a város művészeti életének az irányításában, lévén a Romániai Képzőművészek Szövetsége nagyváradi fiókjának a titkára; majd alapítója, 1996-tól 2012-ig pedig az elnöke a Barabás Miklós Céhnek. Alkotóművészként és szervezőként aktív résztvevője volt az erdélyi, a romániai és a nemzetközi művészeti életnek.

2003-ban Munkácsy Mihály-díjat kapott, majd 2004-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választotta. 2012-ben, halála évében a Magyar Érdemrend Középkeresztjét kapta, majd ugyanebben az évben Arshile Gorky-díjban is részesült.

Művészeti írásai jelentek meg a Fáklya, az Utunk, A hét, a Korunk lapokban, majd önálló köteteket is megjelentetett: A színek üzenete, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1987 (esszékötet); Reflexiók, Piremon Kiadó, Debrecen, 1992 (esszékötet); Néró papírmaséból, Piremon Kiadó, Debrecen, 1991; Helyszín, gondolatok az erdélyi képzőművészetről, Literatus Kiadó, Nagyvárad, 1992 (első kiadás), ARTprinter Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2012 (második kiadás).

Az életrajzot összeállította: Kányádi Iréne [2017]

______________________________________

Életrajzi adatok

Kolozsvár, 1936. augusztus 16.

Nagyvárad, 2012. december 16.

Tanulmányok

1950–1954: Marosvásárhelyi Művészeti Középiskola, tanárai: Barabás István, Piskolti Gábor

1954–1959: Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola (Kolozsvár), tanárai: Kádár Tibor, Miklóssy Gábor

Munkahelyek

1961: Nagyváradi Állami Színház (Teatrul de Stat , Oradea) magyar tagozatának díszlettervezője

1966–1968: Körös Tartományi Múzeum, Nagyvárad (Muzeul Regional Crișana, Oradea), múzeológus

1975–1978: Kézműves Szövetkezet, Élesd (Cooperativa Mesteșugarul, Aleșd), kivitelező festő

1978–1985: Körös-vidéki Múzeum, Nagyvárad (Muzeul Țării Crișurilor, Oradea), főmuzeológus

Oktatói tevékenység

1963–1966: 4-es számú Líceum (Nagyvárad), rajztanár

1974–1975: 10-es számú Általános Iskola (Nagyvárad), rajztanár

1997–1998: Ady Endre Sajtókollégium (Nagyvárad), művészettörténet tanár

Művészeti szervezeti tagság

1966–1968: Romániai Képzőművészek Szövetsége, nagyváradi fiók elnöke

1991–2012: Keresztény Kutató Központ (Nagyvárad) alapító, művészeti igazgató

1992–2012: Romániai Örmények Szövetsége Művészeti Tanács, tag

1993–1996: Barabás Miklós Céh, alelnök; 1997–2012: elnök

1996: nagyváradi Egyházművészeti Barokk Képtár létrehozása Sasianu Alexandruval

1997–2012: romániai Művelődési Minisztérium Művészeti Bizottság, tag

1997–2012: Ady Társaság (Nagyvárad), alapító

2005–2011: MMA társadalmi szervezet tagja

2011–2012: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag

Ars poetica

„Engem a képzőművészetben az emberiség lelki lenyomatai érdekelnek. Tárgyakban és emlékekben azok a jelzések, amelyek érzeteinken keresztül régi korok és emberek üzeneteit közvetítik felénk, a sors és az emberi melegség megbízható radiálását, az emberek közti viszony harmonikus és disszonáns voltát a színeken és formákon keresztül.

A titkokat keresem, melyek sejtelmes derengésükben sugároznak felénk, mintha varázslatos dimenzióból keresném a múltat, sejtelmes viszonylataival éppen úgy, mint a jelenkor frivol, banális jelképeit mai korunk bizarr emberi szimbólumait.

Ilyenformán képeim nem absztrakt munkák, sokkal inkább a metafizikához közelítenek, hisz az idők és terek távoli rétegeiből hámozom ki a titkos jeleket, a számomra megfelelő mondanivalót, akár egy médium, akinek régi korokból súgnak. Kerülöm a bombasztikus, egymást feszítő és provokáló jelképeket, inkább a tér, az idő megfoghatóságára, felszentelésére törekszem, melyben a legbanálisabb tárgyak is komolyságot és sorsszerű fontosságot kapnak.

Vágyam az, hogy az idő és a szín rétegein keresztül időtlenné tegyem a felületet, mely érezhetően sugározza a szín impulzusait, megszelídítve a sors öntörvényű agresszivitását is.

Ez a bizarr vágy, mely mellőz minden felszínes hatást, az égő színeket, a festői effektusokat, mégis festői hiúsággal telített, hisz csendes sugárzásán keresztül mételyezni, nyomatékosan hatni akar.

Ilyenformán talán azt mondhatom, képeim nem agresszívan égnek és lobognak, hanem megbízhatóan izzanak.

Ez az izzás úgy érzem, korunkban, a lelkileg kiüresedett korban a humánum izzását is jelentheti, azt a nyugodt szigetet, amelyre háborgó korunkban kiábrándult lelkeinknek szüksége van."

Művei közgyűjteményekben

Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad

Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy

Erdélyi Művészeti Központ, Sepsiszentgyörgy

Képzőművészeti Gyűjtemény, Szárhegy

Képzőművészeti Közgyűjtemény, Kovászna

Városi Múzeum, Kézdivásárhely

Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely

Városi Múzeum, Székelykeresztúr

Művészeti Múzeum, Nagybánya

Horváth Imre Emlékmúzeum, Nagyvárad

Magyar Művészeti Galéria, Dunaszerdahely, Szlovákia

Művészeti Múzeum, Kolozsvár.

Örmény Kulturális Központ, Kolozsvár

Örmény Kulturális Központ, Budapest

Mechitarista Örmény Teológia Múzeuma, Bécs

Ecsmiadzin Múzeum, Erevan

Magyar Művészeti Akadémia, Budapest

Kortárs Művészeti Múzeum, Bukarest

Egyéni kiállítások

2016 Jakobovits Miklós-életműkiállítás, Erdélyi Művészeti Központ, Sepsiszentgyörgy

2015 MEMORIA DEL TEMPO, OMAGGIO A ROMA, Római Magyar Akadémia

2015 Memoria atingerii, Művészeti Múzeum KoLozsvár

2014 Mindig ugyanaz-mindig más, Szín-forma-anyag átlényegülése, Misztérium. Forrás Galéria, Budapest

2013 A portré. Posticum Nagyvárad

2013 Rész az egészből. Laborator Visual Kontakt, Nagyvárad

2013 Hangulatok színben és vonalban. Iskolagaléria, Dunakeszi

2012 Erlin Galéria /Jakobovits Mártával együtt/ Budapest

2012 Fúzió Galéria, /Jakobovits Mártával együtt /Budapest

2011 Örmény Kulturális Központ, Budapest,

2011 Empire Galéria, Nagyvárad ,

2010 Duo. Visual contact, /Jakobovits Mártával együtt/ Posticum, Nagyvárad

2009 Városi Galéria – Nyíregyházi Művészeti Hetek, Nyíregyháza

2008 Művész Galéria, Budapest

2007 Művészeti Múzeum, Kolozsvár

2007 A szebeni evangélikus templom galériája, Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa

2007 Budapest Galéria, Lajos utcai kiállítóháza, Budapest

2007 Abigail Galéria, Budapest

2007 Partiumi Egyetem, Nagyvárad

2001 Templomtorony Galéria/Jakobovits Mártával együtt/, Nagyszalonta

2000 Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad

1999 Erlin Galéria /Jakobovits Mártával együtt/, Budapest

1997 Korunk Galéria, Kolozsvár

1986 Volksbank, St. Wendel, Németország

1986 Atelier des Maitres, Párizs, Maison de la Culture, Párizs

1984 Molnár Galéria, Hamburg

1981 Neude Galéria, Utrecht, Hollandia

1979 Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad,

1979 Művészeti Múzeum, Kolozsvár

1977 Korunk Galéria, Kolozsvár

1973 Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy

1973 Amfora Galéria, Bukarest

1970 Állami Színház, Nagyvárad

1969 Arany János Múzeum, Nagyszalonta

1967 Művészeti Galéria, Nagyvárad

1965 Művészeti Galéria, Nagyvárad

Fontosabb külföldi és csoportos kiállítások

2015 Sors és jelkép, Erdélyi magyar képzőművészet 1920–1990 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

2015 ITT ÉS MOST, Nemzeti Szalon, Múcsarnok, Budapest, 2015

2014 Boldogasszony, Forrás Galéria, Budapest

2014 A Nagy Háború,1914-2014, Vigadó galéria, Budapest

2013 Erdélyi képzőművészet, Xantus János Múzeum, Győr

2012 Erdélyi képzőművészet, Lindenau-Museum, Altenburg

2011 Fiat Lux. Erlin Galéria, Budapest,

2011 Kortárs Magyar Képzőművészeti kiállítás, Peking

2011 Örmény Kulturális Központ, Budapest

2009 Barabás Miklós Céh 80 éve. Jubileumi kiállítás, Sepsiszentgyörgy

2008 Kortárs Művészeti Fórum, Annaberg-Buchholz, Németország

2008 A Magyar Művészeti Akadémia kiállítása, Budapest

2008 Téli Szalon, Debrecen

2007 A próféták visszatérnek, Abigail galéria, Budapest

2007 A Magyar Művészeti Akadémia kiállítása, Budapest

2006 GONDOLAT-VONAL-RAJZ a Magyar Művészeti Akadémia és a Széchényi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak kiállítása, Budapest

2005 III. Országos Papírművészeti Triennálé, Kaposvár

2000 FELEZŐ-IDŐ, erdélyi képzőművészek kiállítása az Ernst Múzeumban

2000 Nemzetközi papírművészeti alkotótelep kiállítása, Kaposvár

2000 Testvérvárosok művészei, Debrecen

2000 Nemzetközi papírművészeti kiállítás, Fonyód

2000 Miklóssy Gábor és tanítványai, Vigadó galéria, Budapest

1999ARS VARADINI, Vigadó Galéria, Budapest

1998 Magyar Művészeti Galéria, Dunaszerdahely, Szlovákia

1998 ART-EXPO, Műcsarnok, Budapest

1998 Kisplasztikai biennálé, Arad

1996, 1999 - A fal, nemzetközi kiállítás, Szeged és Kaposvár

1991 Nagyváradi képzőművészek kiállítása, Debrecen

1990 Nagyváradi képzőművészek kiállítása, Hollandia, Németország, Svájc, Olaszország

1985 Kelet–Nyugat nemzetközi kiállítás ,Hollandia

1972, 1991, 2000 - Romániai Képzőművészeti Kiállítás, Debrecen

1969 Romániai Képzőművészeti Kiállítás, Torino (Olaszország)

1969 A zene – nemzetközi kiállítás, Budgoszcs (Lengyelország)