Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, művészeti író
Életrajz
Jakobovits Miklós egész életművében a szín diadalát, a fény hatalmát és a teremtő élet szépségébe és értelmébe vetett hitét, szenvedélyes szerelmét fejezte ki. A művészi sors melletti töretlen kiállás, a fiatalos kíváncsiság és munka, az emberi méltóságnak az a nemesi foka, amely már csak a nagy példaképek előtti alázat szimbiózisából jöhet létre: ez jellemzi Jakobovits Miklós emberi és művészi létét.
1936-ban születetett Kolozsváron örmény-katolikus családból. Édesapja révén, aki elismert cégtábla- és díszletfestő volt, Miklós már négy-öt évesen megismerkedik a színek, a festőeszközök, a kép- és plasztikakészítés varázsával. Már gyerekkorában találkozott a betűszerkesztés, valamint a plakátkészítés művészetével.
Tanulmányait a marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskolában végezte, ahol 1954-ben érettségizett, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1959-ben. Itt Kádár Tibor és Miklóssy Gábor tanítványa volt. Egyetemi évei alatt közeli barátságot köt három jelentős erdélyi művésszel: Mohi Sándorral, Nagy Alberttel, Fülöp Antal Andorral. Művészetét nagyban meghatározta tanárainak szellemisége, főként Miklóssy Gábor akadémikus hangvitele, amelynek nyomait a zárt terek metafizikus megmunkálásán és a figuratív kompozícióinak a színvilágán érezni. Mégis talán Nagy Albert szellemisége hatott rá a leginkább: a humanista szemléletmódja, a hivatástudata, a szellemi értékek örökkévalóságába és a művészet megváltó erejébe vetett hite. A Nagy Albert iránti tisztelete végigkísérte egész életén. Olyannyira, hogy külön fejezetet szentel számára A színek üzenete című könyvében. Úgy vélte, hogy Nagy Albert életműve „egységében, ahogy van, a legjelentősebb festői életmű Erdélyben". (Jakabovits Miklós: A színek üzenete. Kriterion Kiadó, Bukarest, 1987, 93 o.) Mohi Sándor és Fülöp Antal Andor emberi becsületessége és festői hivatástudata is nagy hatással volt rá. Mindezeken túl Jakobovits Miklós életében és művészetének kiteljesedésében cáfolhatatlanul a legmeghatározóbb szerep feleségének és művésztársának, Jakobovits Márta keramikusművésznek jut.
Az évek során tanulmányi utazásokat tett keleti és nyugati országokban. Meglátogatja – Magyarország, Csehszlovákia, Ausztria, Németország, Anglia, Hollandia, Belgium, Spanyolország, Oroszország, Litvánia, Örményország, Grúzia, Azerbajdzsán, Olaszország – jelentősebb múzeumait.
Miután iskoláit elvégezte, Nagyváradra költözött, ahol az Állami Színház magyar tagozatának díszlettervezője volt 1961 és 1963 között. Nagyvárad abban az időszakban jelentős művészeti központként volt számontartva úgy nemzeti, mint nemzetközi szinten. Nemcsak mint művész volt roppant fontos személyiség, hanem az erdélyi magyarság életének is meghatározó alakjává vált.
Aktívan részt vett a nagyváradi művészeti-kulturális életben, 1965-től a Körös-vidéki Múzeum képzőművészeti részlegének munkatársaként dolgozott. Emellett a nagyváradi 4-es számú Líceumban rajzot tanított és az Ady Endre Sajtókollégiumban művészettörténetet.
1965-ben debütált egyéni tárlattal. 1965-tól a Romániai Képzőművészek Szövetsége nagyváradi fiókjának elnökeként, valamint a nagyváradi Körös-vidéki Múzeum képzőművészeti részlegének munkatársaként tevékeny részt vállalt Nagyvárad művészeti életének irányításában.
1985 és 1997 között a Körös-vidéki Múzeum főmuzeológusa volt. Munkássága során jelentősen hozzájárult a múzeum gyűjteményének gyarapításához.
Mindezek mellett a nagyváradi Ady Társaság és a Keresztény Kutató Központ alapító tagja és művészeti igazgatója volt.
Tevékenyen részt vett a város művészeti életének az irányításában, lévén a Romániai Képzőművészek Szövetsége nagyváradi fiókjának a titkára; majd alapítója, 1996-tól 2012-ig pedig az elnöke a Barabás Miklós Céhnek. Alkotóművészként és szervezőként aktív résztvevője volt az erdélyi, a romániai és a nemzetközi művészeti életnek.
2003-ban Munkácsy Mihály-díjat kapott, majd 2004-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választotta. 2012-ben, halála évében a Magyar Érdemrend Középkeresztjét kapta, majd ugyanebben az évben Arshile Gorky-díjban is részesült.
Művészeti írásai jelentek meg a Fáklya, az Utunk, A hét, a Korunk lapokban, majd önálló köteteket is megjelentetett: A színek üzenete, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1987 (esszékötet); Reflexiók, Piremon Kiadó, Debrecen, 1992 (esszékötet); Néró papírmaséból, Piremon Kiadó, Debrecen, 1991; Helyszín, gondolatok az erdélyi képzőművészetről, Literatus Kiadó, Nagyvárad, 1992 (első kiadás), ARTprinter Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2012 (második kiadás).
Az életrajzot összeállította: Kányádi Iréne [2017]
______________________________________
Életrajzi adatok
Kolozsvár, 1936. augusztus 16.
Nagyvárad, 2012. december 16.
Tanulmányok
1950–1954: Marosvásárhelyi Művészeti Középiskola, tanárai: Barabás István, Piskolti Gábor
1954–1959: Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola (Kolozsvár), tanárai: Kádár Tibor, Miklóssy Gábor
Munkahelyek
1961: Nagyváradi Állami Színház (Teatrul de Stat , Oradea) magyar tagozatának díszlettervezője
1966–1968: Körös Tartományi Múzeum, Nagyvárad (Muzeul Regional Crișana, Oradea), múzeológus
1975–1978: Kézműves Szövetkezet, Élesd (Cooperativa Mesteșugarul, Aleșd), kivitelező festő
1978–1985: Körös-vidéki Múzeum, Nagyvárad (Muzeul Țării Crișurilor, Oradea), főmuzeológus
Oktatói tevékenység
1963–1966: 4-es számú Líceum (Nagyvárad), rajztanár
1974–1975: 10-es számú Általános Iskola (Nagyvárad), rajztanár
1997–1998: Ady Endre Sajtókollégium (Nagyvárad), művészettörténet tanár
Művészeti szervezeti tagság
1966–1968: Romániai Képzőművészek Szövetsége, nagyváradi fiók elnöke
1991–2012: Keresztény Kutató Központ (Nagyvárad) alapító, művészeti igazgató
1992–2012: Romániai Örmények Szövetsége Művészeti Tanács, tag
1993–1996: Barabás Miklós Céh, alelnök; 1997–2012: elnök
1996: nagyváradi Egyházművészeti Barokk Képtár létrehozása Sasianu Alexandruval
1997–2012: romániai Művelődési Minisztérium Művészeti Bizottság, tag
1997–2012: Ady Társaság (Nagyvárad), alapító
2005–2011: MMA társadalmi szervezet tagja
2011–2012: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag
Ars poetica
„Engem a képzőművészetben az emberiség lelki lenyomatai érdekelnek. Tárgyakban és emlékekben azok a jelzések, amelyek érzeteinken keresztül régi korok és emberek üzeneteit közvetítik felénk, a sors és az emberi melegség megbízható radiálását, az emberek közti viszony harmonikus és disszonáns voltát a színeken és formákon keresztül.
A titkokat keresem, melyek sejtelmes derengésükben sugároznak felénk, mintha varázslatos dimenzióból keresném a múltat, sejtelmes viszonylataival éppen úgy, mint a jelenkor frivol, banális jelképeit mai korunk bizarr emberi szimbólumait.
Ilyenformán képeim nem absztrakt munkák, sokkal inkább a metafizikához közelítenek, hisz az idők és terek távoli rétegeiből hámozom ki a titkos jeleket, a számomra megfelelő mondanivalót, akár egy médium, akinek régi korokból súgnak. Kerülöm a bombasztikus, egymást feszítő és provokáló jelképeket, inkább a tér, az idő megfoghatóságára, felszentelésére törekszem, melyben a legbanálisabb tárgyak is komolyságot és sorsszerű fontosságot kapnak.
Vágyam az, hogy az idő és a szín rétegein keresztül időtlenné tegyem a felületet, mely érezhetően sugározza a szín impulzusait, megszelídítve a sors öntörvényű agresszivitását is.
Ez a bizarr vágy, mely mellőz minden felszínes hatást, az égő színeket, a festői effektusokat, mégis festői hiúsággal telített, hisz csendes sugárzásán keresztül mételyezni, nyomatékosan hatni akar.
Ilyenformán talán azt mondhatom, képeim nem agresszívan égnek és lobognak, hanem megbízhatóan izzanak.
Ez az izzás úgy érzem, korunkban, a lelkileg kiüresedett korban a humánum izzását is jelentheti, azt a nyugodt szigetet, amelyre háborgó korunkban kiábrándult lelkeinknek szüksége van."
Művei közgyűjteményekben
Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad
Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy
Erdélyi Művészeti Központ, Sepsiszentgyörgy
Képzőművészeti Gyűjtemény, Szárhegy
Képzőművészeti Közgyűjtemény, Kovászna
Városi Múzeum, Kézdivásárhely
Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely
Városi Múzeum, Székelykeresztúr
Művészeti Múzeum, Nagybánya
Horváth Imre Emlékmúzeum, Nagyvárad
Magyar Művészeti Galéria, Dunaszerdahely, Szlovákia
Művészeti Múzeum, Kolozsvár.
Örmény Kulturális Központ, Kolozsvár
Örmény Kulturális Központ, Budapest
Mechitarista Örmény Teológia Múzeuma, Bécs
Ecsmiadzin Múzeum, Erevan
Magyar Művészeti Akadémia, Budapest
Kortárs Művészeti Múzeum, Bukarest
Egyéni kiállítások
2016 Jakobovits Miklós-életműkiállítás, Erdélyi Művészeti Központ, Sepsiszentgyörgy
2015 MEMORIA DEL TEMPO, OMAGGIO A ROMA, Római Magyar Akadémia
2015 Memoria atingerii, Művészeti Múzeum KoLozsvár
2014 Mindig ugyanaz-mindig más, Szín-forma-anyag átlényegülése, Misztérium. Forrás Galéria, Budapest
2013 A portré. Posticum Nagyvárad
2013 Rész az egészből. Laborator Visual Kontakt, Nagyvárad
2013 Hangulatok színben és vonalban. Iskolagaléria, Dunakeszi
2012 Erlin Galéria /Jakobovits Mártával együtt/ Budapest
2012 Fúzió Galéria, /Jakobovits Mártával együtt /Budapest
2011 Örmény Kulturális Központ, Budapest,
2011 Empire Galéria, Nagyvárad ,
2010 Duo. Visual contact, /Jakobovits Mártával együtt/ Posticum, Nagyvárad
2009 Városi Galéria – Nyíregyházi Művészeti Hetek, Nyíregyháza
2008 Művész Galéria, Budapest
2007 Művészeti Múzeum, Kolozsvár
2007 A szebeni evangélikus templom galériája, Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa
2007 Budapest Galéria, Lajos utcai kiállítóháza, Budapest
2007 Abigail Galéria, Budapest
2007 Partiumi Egyetem, Nagyvárad
2001 Templomtorony Galéria/Jakobovits Mártával együtt/, Nagyszalonta
2000 Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad
1999 Erlin Galéria /Jakobovits Mártával együtt/, Budapest
1997 Korunk Galéria, Kolozsvár
1986 Volksbank, St. Wendel, Németország
1986 Atelier des Maitres, Párizs, Maison de la Culture, Párizs
1984 Molnár Galéria, Hamburg
1981 Neude Galéria, Utrecht, Hollandia
1979 Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad,
1979 Művészeti Múzeum, Kolozsvár
1977 Korunk Galéria, Kolozsvár
1973 Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy
1973 Amfora Galéria, Bukarest
1970 Állami Színház, Nagyvárad
1969 Arany János Múzeum, Nagyszalonta
1967 Művészeti Galéria, Nagyvárad
1965 Művészeti Galéria, Nagyvárad
Fontosabb külföldi és csoportos kiállítások
2015 Sors és jelkép, Erdélyi magyar képzőművészet 1920–1990 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2015 ITT ÉS MOST, Nemzeti Szalon, Múcsarnok, Budapest, 2015
2014 Boldogasszony, Forrás Galéria, Budapest
2014 A Nagy Háború,1914-2014, Vigadó galéria, Budapest
2013 Erdélyi képzőművészet, Xantus János Múzeum, Győr
2012 Erdélyi képzőművészet, Lindenau-Museum, Altenburg
2011 Fiat Lux. Erlin Galéria, Budapest,
2011 Kortárs Magyar Képzőművészeti kiállítás, Peking
2011 Örmény Kulturális Központ, Budapest
2009 Barabás Miklós Céh 80 éve. Jubileumi kiállítás, Sepsiszentgyörgy
2008 Kortárs Művészeti Fórum, Annaberg-Buchholz, Németország
2008 A Magyar Művészeti Akadémia kiállítása, Budapest
2008 Téli Szalon, Debrecen
2007 A próféták visszatérnek, Abigail galéria, Budapest
2007 A Magyar Művészeti Akadémia kiállítása, Budapest
2006 GONDOLAT-VONAL-RAJZ a Magyar Művészeti Akadémia és a Széchényi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak kiállítása, Budapest
2005 III. Országos Papírművészeti Triennálé, Kaposvár
2000 FELEZŐ-IDŐ, erdélyi képzőművészek kiállítása az Ernst Múzeumban
2000 Nemzetközi papírművészeti alkotótelep kiállítása, Kaposvár
2000 Testvérvárosok művészei, Debrecen
2000 Nemzetközi papírművészeti kiállítás, Fonyód
2000 Miklóssy Gábor és tanítványai, Vigadó galéria, Budapest
1999ARS VARADINI, Vigadó Galéria, Budapest
1998 Magyar Művészeti Galéria, Dunaszerdahely, Szlovákia
1998 ART-EXPO, Műcsarnok, Budapest
1998 Kisplasztikai biennálé, Arad
1996, 1999 - A fal, nemzetközi kiállítás, Szeged és Kaposvár
1991 Nagyváradi képzőművészek kiállítása, Debrecen
1990 Nagyváradi képzőművészek kiállítása, Hollandia, Németország, Svájc, Olaszország
1985 Kelet–Nyugat nemzetközi kiállítás ,Hollandia
1972, 1991, 2000 - Romániai Képzőművészeti Kiállítás, Debrecen
1969 Romániai Képzőművészeti Kiállítás, Torino (Olaszország)
1969 A zene – nemzetközi kiállítás, Budgoszcs (Lengyelország)
Adatkezelési tájékoztatóSütitájékoztató