Jurcsik Károly

JURCSIK KÁROLY ÉLETRAJZA GÖTZ ESZTER ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN

Jurcsik Károly 1928-ban született Pécsett, édesapja dr. Jurcsik István püspöki uradalmi főszámvevő volt. 1934–1938 között a pécsi püspöki gyakorló iskolában tanult, majd a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumában tett érettségit 1946-ban. Ezt követően Pécsett két évig jogot hallgatott. 1948-ban iratkozott be a budapesti Műegyetemre, ahol a diploma megszerzése után 15 évig oktatóként dolgozott. Oktatási tevékenysége miatt viszonylag későn kapcsolódott be a gyakorlati tervezésbe, így az 50-es, ill. a 60-as évek első felében csak tervpályázatokon vett részt. Ez idő alatt tervezte első feltűnést keltett művét, a keceli uszoda és fürdő komplexumot. Első Ybl-díját 1964-ben a sok éves oktató-nevelő munkájáért kapta.

1964-ben a MÉSZ és a Royal Institute of British Architects (RIBA) közötti csereakció keretében Londonban, a városi tanács építészeti irodájában egy évig ösztöndíjas volt. Itt készített első paneles épületét, megismerkedve az iparosított előregyártás technológiájával, még a magyarországi panelkorszak előtt. A családi ház 6 hónap tervezési időszak után 5 nap alatt épült fel.

Angliából hazatérve, 1965-től a LAKÓTERV tervezője lett, 1970-ig beosztott tervező, majd csoportvezető volt, 1971–1973 között igazgatóhelyettes főépítész. A szekszárdi városközpont középületei tervezése mellett ennek a korszaknak legismertebb eredménye a művelődési ház Orgoványban, az áruház Budafokon és az Agrober irodaház Óbudán. Az 1970-es években a kispaneles és vázpaneles építési rendszer fejlesztésével foglalkozott, munkája eredményeként e rendszerekkel megvalósított középületek: iskolák, óvodák, bölcsődék Budapest szinte minden lakótelepén megtalálhatók. Az ő tervei alapján épült fel a gazdagréti lakótelep. Eközben kisebb megszakításokkal, de szinte folyamatosan oktatott: 1966–1971 között a Magyar Iparművészeti Főiskola Belsőépítészeti Tanszékének tanára, 1968–1986 között a Magyar Építészek Szövetsége Mesteriskolájában mestertanár volt. A ma legsikeresebb magyar építész generáció számos kiválósága vallja mesterének, köztük Cságoly Ferenc, Turányi Gábor, Varga Levente és Reimholz Péter.

1979-ben Győrbe költözött és a GYŐRITERV építésze lett, ahol a még Pesten elkezdett gazdagréti lakótelep továbbtervezése volt a feladata. Ennek kapcsán megpróbálta a panelt megszelídíteni, korszerű beépítési formákkal, gazdaságos alaprajzokkal, a panelházak családiház léptékű és kialakítású megformálásával (magastetők, faerkélyek stb.) 1981–1992-ben a soproni Lővér-Plan Kisszövetkezet tagja és tervezője volt, itt kezdett foglalkozni a műemléki és rehabilitációs tervezéssel. 1995-től részt vett a pannonhalmi apátság helyreállítási munkálataiban.

Számos szakmai közéleti szerepet vállalt. 1981–1985 között a Magyar Építőművészet folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, 1985–1986-ban a Magántervezés c. lap szerkesztője, 1986-ban a Győr-Moson-Sopron megyei Tanácsi Tervező Vállalat főépítésze. 1985-től BME címzetes egyetemi tanára, 1988-tól a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola címzetes tanára. 1991-ben feleségével, Jahoda Maja építész, belsőépítész, képzőművésszel megalakította a Jurcsik és Jahoda Iparművészeti Kft.-t.

2006-ban Budapesten a HAP Galéria, 2011-ben Győrben a Városi Művészeti Múzeum rendezett kiállítást az életművéből. 2009-ben Győrben hunyt el.

[Készült: 2017]