Kányádi Sándor

Kányádi Sándor életrajza

1929. május 10-én született az udvarhelyszéki Nagygalambfalván, székely középparaszti családban, a királyi Romániában, de május 11-re fogadták el a keresztlevelét, Kányádi Alexandru néven. Mivel születése tényleges napja a román királyság megalakulásának ünnepe is volt, a helybeli őrmester nem engedélyezte, hogy egy „bangyin", azaz „hazátlan", a születésével megbecstelenítse a román nemzetet. Sándor pedig az érvényben lévő román törvények miatt nem lehetett. Ám, mint a költő számára utólag – mítoszi értelmezésben – kiderült, „igen előrelátó őrmester volt" a helyi katonai erő, mert a nagygalambfalvi iskolát először 1566. május 11-én említette egy bizonyos Pál deák mester, s így a költő jegyzett születésnapja valóságosan esik egybe iskolája jegyzett születésének napjáéval.

Nagygalambfalva csaknem színmagyar falu, ahol két zsidó család élt a vészkorszakig – őket a háború végén elhurcolták, de a Székelyföld e nyugati sarka a napi élet teendői szerint, főleg a szász iparosok, mesteremberek révén ezer szállal kapcsolódott a Szászföldhöz is. Meghatározó élménye a költőnek, hogy szülőfaluja nyolc kilométerre fekszik Székelykeresztúrtól, ahol Petőfi Sándor az utolsó éjszakáját töltötte, s huszonöt kilométerre Fehéregyházától, ahol életét áldozta a világszabadságért.

Kányádi Sándor születését tovább kísérik az intő jelek. Születésekor két társat kap: a szomszédtól egy kiskutyát, ne induljon üres batyuval a világba, a csikó pedig elléskor veszti el az anyját, így kerül a Kányádi családhoz a szomszéd faluból, s majd 18 éves korában pusztul el. Addig azonban társa lesz a ló – együtt nő fel vele, csak az ő kezéhez szokik és majd a taníttatásához is hozzájárul: minden második évben becsületesen ellik, hogy csikaja árából a tandíj meglegyen.

Édesanyját, László Juliannát 1940 karácsonyán, 11 évesen veszti el. Édesapja Kányádi Miklós a II. világháború alatt székely határőrként a fronton szolgált. Kányádi Sándor költészetében morális és bölcseleti mértékké magasodik az édesapa, olyan emlékezetes versekben idézi fel emberi tartását, mint az El-elcsukló ének (1952-68) és a Levéltöredékek (1983, 2000).

A faluban a két háború között csak egy hétosztályos román nyelvű állami és egy korlátozott létszámú, háromosztályos református magyar elemi iskola működött. A szülők, attól való félelmükben, hogy nem kerülhet magyar iskolába gyermekük, még iskolakezdés előtt sokakat írni-olvasni megtanítanak magyarul, így Kányádi Sándor is, s majd az első három osztályt a református magyar iskolában járja ki, utána kerül az állami román elemi iskolába.

1941–44: a székelyudvarhelyi Református Kollégium diákja

1944–45: a második bécsi döntés értelmében 1941-ben Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolják, újra megnyílnak a magyar nyelvű iskolák. Kányádi a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnázium magántanulója.

1946–50: 1944. március 14-én Kolozsváron megünneplik Észak-Erdély Romániához történő visszacsatolását. Groza ígértet tesz a nemzetiségi jogok védelmére, ennek ellenére felekezeti iskolákat bezárják, a diákokat szélnek eresztik. Kányádi Sándor Székelyudvarhelyen, az újonnan alakult Fémipari Középiskolába kerül, és itt érettségizik. 1946–50 a székelyudvarhelyi Fémipari Középiskola tanulója, 1950-ben itt érettségizik.

1950: megjelenik első verse – Beke Pista levelet ír – a bukaresti Ifjúmunkásban, majd a kolozsvári Utunk is közli verseit. A 21 esztendős Kányádi Sándor háborús körülmények és betegsége miatt túlkoros fémipari szakközépiskolás diák faliújságra kitett versét az a 17 éves Páskándi Géza fedezi fel, aki kamasz-zseniként, néhány írása alapján ekkor már az 1948-ban újraindult irodalmi folyóirat, az Ifjúmunkás szerkesztője, s ekként látogatta felfedezőkörutakon az erdélyi iskolákat.

1950: beiratkozik – az ekkor még szinte színmagyar – Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de fél év után abbahagyja tanulmányait. 1951 tavaszán segédszerkesztőnek hívja Tamás Gáspár az 1949 és 1953 között működő Irodalmi Almanach-hoz. Átiratkozik a bölcsészkarra, az utolsó évig magánhallgatóként végzi, ahol Szabédi László és Jancsó Elemér lesz a tanára.

1951–53: az Irodalmi Almanach szerkesztője, 1953-ban néhány hónapig az Utunk szerkesztőségében dolgozik.

1954: magyar irodalom szakos tanári oklevelet szerez, hónapokig írásai tiszteletdíjából él.

1955: megjelenik első verseskötete, a Virágzik a cseresznyefa. A kötet versei 1950 és 1955, zömmel '50 és '53 között, a szocializmus építésének töretlen lendülete jegyében íródtak.

1955–60: a kolozsvári Dolgozó Nő című lap munkatársa. Jár a Zsil-völgyi bányákban, s az ország más nagy ipari központjaiban, ahová a székelyföldi szegényparasztokat is kényszerurbanizálják, illetve ahová a téesz elől menekülnek.

1955–1956: ideológiai és politikai enyhülés zajlott a román politikai vezetésben. 1956 januárban Illyés Gyula Marosvásárhelyre látogatott a Fáklyaláng 100. előadására; szeptemberben Tamási Áron erdélyi felolvasó körúton vesz részt, Kányádi Sándor ekkor ismerkedik meg velük.

Októberben és novemberben a Romániai Írószövetség küldötteként a Szovjetunióba utazik. Először lépi át a román-magyar határt, de Magyarországon csak átutazik, így alkalma sincs részt venni semmilyen megmozdulásban.

1957: megjelenik a Sirálytánc című verseskötete. A könyvet megjelenése után hatósági utasításra a nyomdában azonnal bezúzzák, ennek költségeit is a szerzővel és a kiadó szerkesztőjével fizettetik meg. A kötet bezúzására az inkrimináltnak tartott címadó vers adott ürügyet, egyik szerkesztőtársa személyében érezte támadva magát.

1958: polgári házasságot köt Tichy Magdolnával. Felesége tanárként, majd a Dolgozó Nő című lap szerkesztőjeként dolgozott 1981-ig.

1959: feleségét kilenc hétre letartóztatják, mivel részt vett a magyar Bolyai egyetem önállóságának a fölszámolása elleni szolid tiltakozásban.

1960: nyugdíjaztatásáig a Kolozsvári Napsugár című gyermeklap szerkesztője s egyúttal szerzője is, nyugdíjaztatásáig. Olyan, kezdetben gyerek olvasói réteg kezd toborzódni körülötte, amely Benedek Elek óta páratlan a romániai (és egyáltalán a) magyar irodalomban.

1961: két gyermekkönyve is megjelenik, a Kicsi legény, nagy tarisznya és a Fényes nap, nyári nap.

1962: megszületik első fia, Zoltán Sándor.

Budapesten meglátogatja Illyés Gyulát.

1964: megjelenik a Harmat a csillagon című kötete. Kányádi Sándor másodszori indulását a Harmat a csillagon kötethez köti az irodalomtörténet-írás, s maga a költő is ehhez datálja vállalt, tudatos költői indulását.

1965: megjelenik Anatol Baconsky kortárs román költő Néma pillanat című kötete Kányádi Sándor fordításában.

1966: megjelenik a Kikapcsolódás című verseskötete, mely újabb fordulat a költő pályáján. A népi tematika háttérbe szorul, intellektualizálódik lírája, beépíti költészetébe a – szürrealizmus, szimbolizmus talajából, és a konzervatívabb, eliot-i avantgárd versből eredő – neoavantgárd bizonyos verstechnikai eredményeit.

1967: először utazik Nyugat-Európába. A Pen Klub meghívására Bécsbe látogat, megtartja a Líránkról Bécsben című előadását. A sokat hivatkozott előadást a kolozsvári Korunk folyóirat 1968. januári száma közli.

Megjelenik a Függőleges lovak című kötete, mely Utunk-díjban részesül.

Az év során feleségével Párizsba, Ausztriába és Velencébe utazik.

1969: Cai verticali címmel, Haralambie Gramescu fordításában, Anatol Baconsky előszavával románul jelenik meg kötete.

Ugyanebben az évben megírja a Kétszemélyes tragédia című drámáját, mely a debreceni Alföld 1979. májusi számában jelenik meg.

Székely Jánossal nyugat-európai körúton vesz részt, ellátogat Ausztriába, Nyugat-Németországba, Franciaországba és Olaszországba. A Bolzanói Szabadegyetemen megismerkedik Cs. Szabó Lászlóval és Szabó Zoltánnal.

1970: Fától fáig címmel, 14 700 példányban jelennek meg válogatott versei. A kötet elnyeri a Romániai Írószövetség díját.

1971: megszületik második fia, László András.

A Szatmári Színház március 22-én bemutatja az Ünnepek háza című társadalmi drámáját. A darabot Kovács Ferenc rendezte. Noha az Ünnepek háza bukaresti előadása is sikeres volt, a darabot tíz előadás után betiltották.

Az év során a Pen Klub meghívására Sütő Andrással Svédországba és Norvégiába utazik.

1972: Bukarestben a Kriterion Kiadónál megjelenik A bánatos királylány kútja című gyermekverseket, meséket és történetek tartalmazó kötete, Soó Zöld Margit illusztrációival.

1973: az éve elején Páskándi Gézával, Sütő Andrással, Szemlér Ferenccel Újvidékre látogat.

Először nyílik alkalma Amerikába utazni. Püski Sándor meghívására Sütő Andrással, Farkas Árpáddal, Domokos Gézával és Hajdú Győzővel hathetes észak-amerikai, USA-beli, kanadai előadó-körúton vesz részt.

1974: megjelennek Legszebb versei, Katona Ádám bevezetőjével. A kötet 1974-es és 1977-es második kiadása 23 500 példányban fogy el.

1977: megjelenik Egy kis madárka ül vala – Es saß ein klein Waldvögelein című erdélyi szász népköltészeti fordításkötete, kétnyelvű kiadásban.

1978: több mint tizennégyezer példányban jelenik meg a Szürkület. Versek 1970–1977 című kötete. A kötet elnyeri a Romániai Írószövetség díját.

A Szürkület kötetben jelenik meg az életmű, és az egyetemes magyar irodalom egyik legjelentősebb költeménye, a Halottak napja Bécsben című poéma, valamint a Fekete-piros című leíró költemény, melyek azonnal a pódiumok rendszeres és kedvelt versévé válnak. A Halottak napja Bécsben című verset később számos nyelvre lefordítják. A vers a kötetben csonkítva, a Mátyás királyát szólító könyörgés utolsó sorainak elhagyásával jelenik meg: „Fölséges uram kend / hogyha férkőzése / volna közelébe / kérje meg odafent // hogy vetne már véget / a nagy protokollnak / dolgaink romolnak / s bizony, hogy avégett // s lenne védelmünkre / hogy ne kéne nyelvünk / féltünkben lenyelnünk / s önnön szégyenünkre."

1979: Fekete-piros versek címmel megjelennek válogatott versei Magyarországon, a Magvető Kiadó gondozásában.A budapesti Móra Kiadó Farkasűző furulya címmel gyermekkötetét, az Európa Kiadó pedig Kányádi Sándor fordításában Önarckép az időben címmel Anatol Baconsky verseit adja ki.

1980: hanglemezre mondja verseit, mely Fekete-piros versek címmel Bukarestben az Electrecord kiadónál jelenik meg; a Kriterion Kenyérmadár címmel adja ki gyermekkötetét, Deák Ferenc illusztrációival.

1981: feleségével három hónapos észak- (Kanada, USA) és dél-amerikai (Argentína, Brazília) előadói körúton vesz részt. Az út után felesége, mivel nem lép be a pártba, elveszti állását a Dolgozó Nő című lapnál. Bár hat hónapra visszaveszik, utána újra megfosztják munkájától, csak 1990-ben kapja vissza állását. A második amerikai útnak jelentős lesz a költészeti hozadéka is; e versek az 1989-es Sörény és koponya kötetben a Dél keresztje alatt ciklus cím alatt jelennek meg.

1982: a budapesti Európa Kiadó Kányádi Sándor fordításában Szeplőtlen szerelem címmel Ioan Alexandru verseit adja ki, a bukaresti Kriterion pedig – Paul Drumaru fordításában – Kányádi Sándor verseit Monolog interiour cu usa deschisa címmel románul, Ioan Alexandru előszavával jelenteti meg.

1984: Csoóri Sándorral Ogsa dette er europeas stemme címmel közös kötete jelenik meg Oslóban, norvég nyelven, Vince Sulyok és Odd Abrahamsen fordításában; részt vesz a kötet oslói bemutatóján.

1985: gyerekkönyvei jelennek meg a Móra Kiadónál: Világlátott egérke, Tudor Arghezi gyermekverseinek fordítása A világ szája címmel, A táltosmadár (Hungaroton, Illyés Kinga és Kányádi Sándor előadásában).

1986: Déry Tibor-díjban részesül Budapesten.

A nyolcvanas években Romániában tetőzött a diktatúra, összességében szűnt meg a civil társadalom és a terrorállam között mindennemű konszenzus, fontos magyar nyelvű könyvek az évtized második felében csak Magyarországon jelenhettek meg. A magyarországi pártvezetés a háttérben valamennyi segítséget nyújtott, legalább az elmenekült, ismertebb művészek, értelmiségiek állást kaphattak, illetve nem toloncolták vissza őket. Kányádi Sándornak is fölajánlották az áttelepülést – Aczél György üzente 1986-ban, hogy „életveszélyben van", Magyarországon megfelelő lakás várja. A költő visszautasította a meghívást.

1987: meghívják a rotterdami nemzetközi költőfesztiválra, amelyen a magyar irodalom a díszvendég, csak azzal a feltétellel adtak volna útlevelet neki és családjának, ha nem térnek többé vissza „román földre". A költő ezt is visszautasította és 1987-ben kilépett a román írószövetségből.

1988: a Pen Klub ismételt meghívására, a nemzetközi tiltakozás nyomására elutazhat Rotterdamba a nemzetközi költőtalálkozóra. A lengyel Zbigniew Herberttel való találkozás emlékének később egész ciklust szentel, mely Eretnek táviratok címmel a Felemás őszi versek (2002) kötetben jelenik meg.

1989: hatvanadik születésnapjára Debrecenben, a Csokonai Kiadónál megjelenik a Sörény és koponya című verseskötete, mely elnyeri Az Év Könyve-díjat.

Megjelenik az Erdélyi jiddis népköltészet című kétnyelvű népköltészeti fordításkötete a budapesti Európa Könyvkiadó gondozásában.

1989: Nemeskürty István fölkérésére megírja Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényének filmforgatókönyvét, mely 1989-ben elnyeri Az Év Forgatókönyve Díját. A film a Budapest Filmstúdió és a bukaresti Pro Film kooprodukciójában 1994-ben készül el, Mihályfy Sándor rendezésében. A címszerepet egy erdélyi fiatalember, Ilyés Levente játssza.

1990 – januárban nyugdíjba vonul. Életművét Magyarországon MSZOSZ-díjjal, Finnországban A Castren Társaság díjával ismerik el.

Bukarestben, a Kriterion Kiadónál megjelennek Rilke-versfordításai Az ősz – Herbst. Tíz lap a Képek könyvéből címmel, kétnyelvű kiadásban, Plugor Sándor illusztrációival. A Hungaroton A világlátott egérke címmel dupla nagylemezen adja ki meséit Sinkovits Imre előadásában.

1991: Portóban, a Limiar kiadónál Tres poetas Hungaros címmel portugálul jelennek meg versei Kassák Lajossal és Pilinszky Jánossal közös kötetben prof. Zoltán Rózsa fordításában.

1992: Kolozsváron a Dácia Kiadó Vannak vidékek címmel kiadja válogatott verseit.

Három hónapos ösztöndíjjal Stuttgartban tartózkodik, részt vesz a szász népköltészeti kötet bemutatóján. Stuttgartban műgyűjtők számára négynyelvű (német-magyar, francia-magyar, angol-magyar) kiadás jelenik meg verseiből.

Az év során a Pen Klub meghívottjaként Gálfalvi Zsolttal, Görgey Gáborral Dél-Amerikába utazik, októberben részt vesz Izraelben a jiddis népköltészetfordítás-kötet bemutatóján.

1993: életművét Kossuth-díjjal és Magyar Művészetért-díjjal ismerik el.

Több gyerekkönyve is megjelenik: Billeg-ballag (Kalligram), Kilenc kecske (Móra), Mesék meséje (Hungaroton).

1994: On maid maailmas címmel, Arvo Valton fordításában Tallinban észtül jelennek meg versei.

1995: Bécsben Herder-díjban részesül. Ösztöndíjasa Fábián Gyula, háromszéki születésű joghallgató

A budapesti Duna Televízió Táncoló parázs portréfilmet készít a költőről. Rendező: Czigány Zoltán, Jeli Ferenc.

Udmurtiában meglátogatja Kuzebaj Gerd és Oki Asalcsi faluját, ahol orvosi és költői múzeumot rendeztek be. Kányádi Sándor különösen szívén viseli a rokon finnugor népek sorsát, a tragikus sorsú votják költőnő, Oki Asalcsi emlékét versben is megörökíti. Az Oki Asalcsi balladájában a költő megrendülten tiszteleg a votjákok, a „két megyényi kicsi nép" orvosa és költőnője előtt.

1996: versei On seutuja. Runoja ja runoelmia címmel Hannu Launonen és Jávorszky Béla fordításában finn nyelven is megjelennek versei Helsinkiben.

1997: megjelenik a Valaki jár a fák hegyén. Egyberostált versek című kötete a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. Júniusban Budapesten a Vörösmarty téren megnyitja az Ünnepi Könyvhetet.

1998: a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választják, életműve fölkerül az Internetre.

Életművéért Magyar Örökség-díjban részesül. Válogatott versei Kikapcsolódás – Entspannung címmel, mások mellett Franyó Zoltán és Franz Hodjak fordításában német nyelven is megjelennek a Kriterionnál.

1999: a költő hetvenedik születésnapjára Vincze László szentendrei papírmolnár bibliofil kiadásban, merített papíron, több nyelven jelenteti meg a Halottak napja Bécsben című verset.

Franciául és angolul is megjelennek versei. Quelq'un marche sur la cime des arbres címmel Claire Anne Magnes fordításában a de L'Acanthe kiadónál franciául, a Maecenas Kiadónál Tótfalusi István fordításában 45 vers angolul jelenik meg

2000: életművét a C.E.T. Millenniumi díjával (Bp.) ismerik el.

Peter Zollman, Csicsery-Rónay Erzsébet és Sohar Pál fordításában meseregénye jelenik meg angolul.

Részt veszt Párizsban, a Magyar Intézetben a költő francia nyelvű verseskötetének a bemutatóján.

2001: költészetét Kölcsey Ferenc Millenniumi díjjal ismerik el, illetve a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagjává választják.

Több gyermekkönyve is megjelenik a Holnap és a Cartaphilis kiadónál: a Virágon vett vitéz, Talpas történetek, Meddig ér a rigófütty, A bánatos királylány kútja.). 25 verse román-magyar kétnyelvű kiadásban Cai verticali, címmel Paul Drumaru fordításában, Részeg Botond illusztrációival Bukarestben.

2002: elnyeri A Pro Renovanda Cultura Hungariae fődíját.

Megjelenik a Felemás őszi versek című kötete. A kötet nagy összegző verssel, a Sörény és koponya című kétrészes poémával zárul. A verset a költő életműve koronájának, személyes sorsszimbólumának szánta. Első változata az azonos című kötetben jelent meg 1989-ben, mely e mostani, két részes mű első szakasza lett. Keltezése szerint több mint negyedszázadig – 1975 és 2002 között – íródott. A poéma első felében gyermekkora kedves lovát siratja el.

Novemberben Prágában Dancing Embers címmel bemutatják verseinek angol nyelvű kiadását, Szász Endre illusztrációival.

2004: életművét Magyarországon A Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal, Romániában, Székelyudvarhelyen az Alapítvány az Erdélyi Magyar Irodalmáért Életmű-díjával ismerik el.

Oroszul is megjelennek válogatott versei Moszkvában, Izbrannüe sztihotvorenija címmel. A költő hetvenötödik születésnapjára magyarul is több kötetét újra kiadják.

2005: Hazám-díjban részesül.

2007: Dagg på stjärnan címmel Stockholmban Ove Berglund fordításában 150 verse jelenik meg svédül.

A budapest Helikon Kiadó a költő életművének eddig legteljesebb egyberostált kiadását három kötetben, Tarján Tamás szerkesztésében.

2008: költészetét A Magyar Kultúra Követei Díjjal, a Győri Könyvszalon Alkotói Nagydíjával és Táncsics-díjjal ismerik el.

A reprivatizációs ügyvesztőkben az év tavaszán elveszti kolozsvári lakását. Könyveit részben budapesti lakásába, részben Nagygalambfalvára költözteti.

2009: 80. születésnapjára „Meggyötörten is gyönyörű" – Kányádi Sándor élete képekben címmel reprezentatív kötetet jelentet meg a Helikon Kiadó Pécsi Györgyi szerkesztésében.

Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje, polgári tagozat címmel tüntetik ki.

Szülőfaluja, Nagygalambfalva díszpolgárrá választja.

2011: a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

2014: a Nemzet Művésze elismerésben részesül.

Elnyeri a Budapestért Díjat, a Kriterion-koszorút és a Széll Kálmán-díjat.

2015: a Szent István Társulat és a Stephanus Alapítvány Stephanus-díjjal tünteti ki.

Az életrajzot összeállította: Pécsi Györgyi [2016]