Kemény Katalin

Életrajz

Kemény Katalin 1909. augusztus 31-én született Erdélyben, Tordán. Édesapja Kemény Gábor pedagógus, pedagógia-történész, akit 1921-ben katonai szervezkedéssel vádolva a román hatóságok bebörtönöztek. Később az egész családot kitoloncolták Romániából – Budapesten telepedtek le. Kemény Katalin 1932-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-francia, majd filozófiából doktori diplomát szerzett. A harmincas évektől jelentek meg folyóiratokban (Esztétikai szemle, Erdélyi Múzeum, Független Szemle, A jövő útjain, Korunk Szava, Magyar Írás, Pásztortűz, Szocializmus) tanulmányai, fordításai és novellái. 1936-ban jelent meg fordításában, Benedek Marcell előszavával Rabelais Gargantua (Pantagrueli vidámságok könyve) című műve. A fordításról Hamvas Béla írt kritikát, ebből személyes találkozás, majd mély szerelem, és néhány hónapos ismeretség után házasság lett, ami aztán Hamvas 1968-as haláláig tartott.

A házaspár előbb Budapesten, majd, miután a háború alatt lakásukat bombatalálat érte, ahol könyvtáruk és számos kéziratuk megsemmisült, előbb Czóbel Béla lakásában, aztán Szentendrén éltek. A szocialista években nem jelenhettek meg műveik, azok majd csak a nyolcvanas években, elő szamizdatban, aztán a kilencvenes években, évtizedes késéssel jelenhettek meg. Kemény Katalin francia nyelvet tanított, férje halála után pedig a hamvas-hagyaték sajtó alá rendezését is elvégezte.

2004. január 10-én halt meg Budapest.

Az életrajzot összeállította: Bedecs László [2017]