Kiss Anna

Személyes életrajzi adatok, szervezeti, politikai tagság, funkció

1939 január 26-án születtem Gyulán.

Anyám Csősz Erzsébet háztartásbeli, apám Kiss Sándor férfiszabó. Születésemkor már Zsadányban éltek, ott is hunytak el. Testvérem Sándor sem él már, fia Csanád az egyetlen vérszerinti rokonom. Gyermekeim nem születtek. Gyulay Károly színművésszel 1963-ban kötött házasságunkat idővel felbontottuk. Anyám nevelőszüleinél nevelkedtem második elemista koromig Gyulán majd Debrecenben, akkor jött apám haza a fogságból és hazavitt, így további lakhelyeim Zsadány, Orosháza (gimnázium), Debrecen (orvosegyetem), Hortobágy (kollégiumi nevelő), Budapest (házasság, tanári évek, ahol a Szegedi Tanárképző Főiskolán levelezőként diplomáztam 1966-ban orosz-magyar szakon Gyulay Károlyné néven). Az orvosegyetemi tanulmányok félbehagyása és néhány hónap kisegítő ápolónői munka után 1961-1963 között a Hortobágyon nevelősködöm, majd Budapesten, a Szinyei Merse Pál Általános Iskola és Gimnázium tanára vagyok 1963-tól 1979-ig. Azóta szellemi szabad-foglalkozásúként írásaimból élek. Legfeljebb szerződéses munkákat vállaltam a Móra kiadónál, 1990-1994 között szerkesztőként (illetve egy évig már csak kurátorként) a Tekintetnél, és színiiskolákban tanítva drámatörténetet, dramaturgiát, irodalmat komplex tárgyként (Új Idő, Theátrum, Théba, Hangár). 1975-től vagyok a Magyar Írószövetség tagja (2021-től Örökös Tagja) és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületéé, 1997-től az Artisjus tagja. 2007-től a Makovecz-féle, 2011-ben köztestületté lett Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 2019-től a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Semmilyen párthoz nem fűz, nem fűzött tagság. Nem vagyok alkalmas tisztségekre sem, de felelős közéleti megnyilvánulásokra igen. Mint minden középeurópai értelmiségi ilyen huzatos hazában.

Kiss Anna: Curriculum vitae

Gyermekkorunk tojáshéj mindőnk fenekén. Ha leesik, már az sem számít, túljutottunk az először történt dolgok félelmein. Még az elszánt teknőcgyermek is megtorpan a fénylő rézküszöbnél. Összeszedi a bátorságát, kétszer is visszafordul. Az útjába kerülő párnánál már bátrabb. A tónál meg ...hát igen. Az élet szerencse dolga is.

A babák élete: Volt valami rongyoskám, agyonmosott, szétnyúzott. Másfélék is egy szekrényfióknyi, s élték páréves életem világát. A képzeletemben. A színház nekem ma is úgy játék, mint a kimondás, újraélés katarzisa.

Kert angyalokkal: Amelyik kőangyal feldőlt, úgy maradt. Háború jött. Szekeres nana (anyám, kis Rozi nagynéném s más rokongyerekek nevelőanyjai, ki Szekeres Tatával engem is nevelt – az én Rozáliám) elvesztette tatánkat, árulta a gyulai házat a vár mögött. Annak a rendezett kertje volt az Éden, beláthatatlan szegfűágyásával, verandára futó szőlőjével, ribizke-bokraival, majd a nyulasi házé Debrecenben, ahol nem voltak kő-angyalok, cserépkályhák apró fülkékkel almának, gesztenyének, hanem régi vaskályhák duruzsoltak, lábunknál forróvizes palackok hűltek ki reggelig a dunna alatt. De Valahogy minden szabadabb, lugasosabb, loboncosabb volt, egy ilyen gyermekkori kertnek se vége se hossza, ha elhagyjuk a fél pár cipőnket, többé nem lelünk rá. Két nagy diófája alá terítettünk utoljára egybegyűlt régi gyulaiak a háború után. Fűrészbakra tett fáskamra, nyárikonyha-ajtókon lengett a hadak elől elásott damaszt, és éltettük az életet, a barátságot, minek melege nélkül idegen az ember. Csak Szekeres tata méneskari csákója, katonaköpenye árválkodott benn a fogason, említve hirtelen csend támadt. „Angyal suhant át fölöttünk". A rokonság, kihez a költözéssel közelebb húzódtunk másféle otthonosság, ölelgetőbb és zűrösebb.

Téli világfa: Nyugalom amúgy sem volt. Csak ejtőernyőselyem ruhának, hadirokkantak a járda szélén, menekültek a határon túlról, ügyeskedők, újféle egzisztenciák, statárium – iratok, rosszlányok paravánjai a hóban. De Szent Dávid, Cicelle még fenn zenélt a holdban, nana az égiekről mesélt. Csak a Teremtőt nem tudtam elképzelni, míg egy vénséges vén favágó gyanússá nem lett. Beírattak a nyulasi iskolába, betűt, tanult fegyelmet tárolok más időkre. Túlélő praktikákat. Zuhan a pengő értéke, vetkőztetők, tolvajok járnak, de csak a fenyőre cérnán felaggatott tizenkét alma tűnik el a verandáról (az év hónapjai – másunk már nem volt karácsonyi dísznek). Nem tudni mi, talán a fogason a katonaholmi zavarta meg az almatolvajt, de a furcsa gyermekkort semmi.

A Nagyerdő: Ott sötétlett tőlünk pár háznyira az utca végében a nagy ismeretlen, az idők kezdetén még merő veszély (az élet sűrűje kifejezésünk anyja). Nana az ezüstkészlet maradékából vette Gizit, a kecskét, szállásolta el a fáskamrában. Padlása szénapadlássá lett, magam ütött-kopott térdű, fiúkkal együtt verekedő, tarkakalapos valakivé. A szegfűágyást káposzta, krumpli, hagyma, rebarbara foglalta el, csapatostól jártunk legeltetni az erdőbe, a nyugdíjas negyed kényelme ólakká, kertészetté bolondult a nagy élelmiszerhiányban. Mi is világgá mentünk rongyoskával, be az árnyak közé egyedül, s majdnem Józsáig eljutottunk. Hogy meglettem, szalagon csengőt kötöttek a nyakamba. Még a kertben is viselnem kellett. Próbáltak elijeszteni a kóborlástól, hogy benn a sűrűben cigányok táboroznak. Mondtam, tudom, paprikáskrumplit ettem velük! A csengőt persze nem vették le rólam. Bevert számra, térdsebeimre, tövistől megkelt talpamra, mindenféle nyomorúságomra nanával ott kerestünk farkasalmalevelet s más orvosságot. Tapasztalgattam a fűvel gyógyítást, mint teknőc a rézküszöböt – máig hasznomra van.

Légitámadáskor is az erdőbe menekültünk, kis Rozi, ki felnőve is nanáéknál ragadt, hajcsavarókat mentett a csalánosba újra és újra, maga sem tudta miért. Pánikban oda a józanság. Egyedül Szekeres nana volt észnél. Légoltalmi parancsnokot csináltak belőle, végül is katonafeleség volt, a katonaságra almatlan férfiak meg mint a gyerekek! Pedig menteni kellett a romok alól, halottakat, lovakat temetni, betartatni az elsötétítést. Oda jutott felelősségben, hogy a vége előtt fejezte be a háborút. Egyre fiatalabb gyerekeket küldtek fegyverrel mindkét oldalról, el-eltévedtek, hát szétirányította őket: „Ne arra menj, arra a németek vannak!" „ Ne arra, arra az oroszok vannak!" Nem azért nevelt hét, sőt majdnem kilenc bajbajutott gyereket, hogy ezt a gazságot elnézze a világnak. Volt mit tanulnom tőle a túlságba vitt háztartáson túl is, jóformán mindent, a példája hajtott 1956 őszén, mikor a Nemzeti dalt elmondtam a falum főterén, majd magam rehabilitáltam magam a verseimmel. Hogy így-úgy néha anyja voltam a mások gyermekének. Hogy elbírok a sorssal párban is, egyedül is. A többi hajcsavaró.

Óceánok játszanak velünk: Kiss Tatáék földjén, már Zsadányban, zöld búza-áradat rohant a szívemnek, olyan erővel, mint majd a valóságos óceánok. A búzaföld dagálya volt előbb.

És a babák élete, a beleérzés volt előbb. Ki rókáról ír verset sem róka, mégis azzá lesz, ahogy írja. S ha erő van a versben, az olvasójában ugyanez megy végbe. Akkor hát mi az ihletettség?

„Madarak voltunk, földre szálltunk": A gyermekjáték-dalok titka a régibb vallás. Szertartás a szó, a mozdulat – elragadja az embert az az elveszett, régi, ünnepi öröm. A fenőttek játékai is ünnepien tiszták jó esetben, mint alig-nagylánykorom vasárnapjai idején. Hogy az együtt lengő szoknyák mögött levett kalappal jártak a fiatal férfiak. Ó, ha egyszer ide visszatalálnánk! Nem a levett kalaphoz, szappanillatú lány-hűséghez, világnagy asszony-kötényekhez. De ahhoz, amit ma jelentenek. Hogy ez csak álom? Lehet.

Mégis – mind komolyan vesszük az álmainkat. Életünk álom is.

És nem én vagyok az első alkotó, aki vélük operál.

Aki szerint az élet, a teremtett világ, még a halál is – szakrális tény.

– Hát te? – Kérdi majd tőlem valaki, háborgó sarkam a semmiben, s épp ily elmondhatatlan, ami mögöttem, valahol az időben maradt.

Életrajzi adatok

Gyula, 1939. január 26.

Tanulmányok

1957–1961: Debreceni Orvostudományi Egyetem (tanulmányait félbeszakította)

1966: Szegedi Tanárképző Főiskola, magyar–orosz szakos diploma

Munkahelyek

1961–1963: Elep (Hortobágy), kollégiumi nevelőtanár

1963–1979: Szinyei Merse Pál Általános Iskola és Gimnázium, Budapest, tanár

1979–:  szellemi szabadfoglalkozású

1990–1994: Tekintet című folyóirat, szerkesztő

Művészeti szervezeti tagság

1975–: Magyar Írók Szövetsége (1989-től: Magyar Írószövetség), tag, 2021-től: örökös tag

1975–: Magyar Népköztársaság Művészeti Alap, tag

2007–2011: MMA társadalmi szervezet tagja

2011–: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag

2019–:  Digitális Irodalmi Akadémia, tag