Kiss Dénes

Életrajz

Kiss Dénes 1936. január 1-én született a Zala megyei községben, Pacsán, Kiss Ferenc géplakatos és Varga Rozália háztartásbeli negyedik gyermekeként, előtte három testvére meghalt – világra jövetelekor neki sem jósoltak nagy jövőt– , később született egy húga is. A szülők rossz körülmények között éltek, szegényen, viharos kapcsolatban, gondjaikat italba fojtva. Mivel az apai nagyszülők tiltakozása ellenére házasodtak össze – anyja árva lány volt –, otthonról nem kaptak segítséget. Próbálkozásaikból, vállalkozásaikból semmi nem sikerült, a nincstelenségből nem tudtak kitörni, pedig apja jól képzett, számos szakmához értő iparos volt – akinek talán a kitartása volt kevés, vagy egyszerűen nem szerencsés csillagzat alatt született –, anyja napszámba járt kapálni szűkös életük fenntartásához. Nem valósult meg a biztosnak ígérkező amerikai kivándorlás lehetősége sem. Minden szétesett körülöttük. A gyerekek érzelmileg sem kerülhettek közel a szüleikhez, mert többet tartózkodtak a nagyszülőknél, mint otthon, gyakorlatilag ők voltak a nevelőszülők. A minden iránt érdeklődő kisfiú nagyapja jóvoltából már négy éves korában ismerte a betűket, megszerette az olvasást. Az általános iskolában mindvégig kitűnő tanuló volt. Szigorú, de az áldatlan körülmények között is „embermeleget" nyújtó nagyanyja halála után érezte meg Kiss Dénes az elodázhatatlan felnőtté válás „szabadságának" súlyát és az ezzel együtt járó félelmet. „Mert az ő szigorúsága védőn fogva tartott." Ennek elmúltával nőtt a már gyerekként is kínzó, leküzdhetetlen félelemérzete: félelem a sötéttől, a kiszolgáltatottságtól, a bizonytalantól, mindentől. Szinte kihívóan próbál ez ellen tenni, önmagának bizonyítani az ellenkezőjét, mindhiába: „...egyszer csak belém villan: jaj, hiszen minden, de minden annyira törékeny! Az egész világ. S egy lángcsóva, egyetlen csillaglobbanás mindent eltörölhet. S elkezd a szívem erősen dobogni: akkor hát mit handabandázok én, hogy vers meg megváltás? [...] De aztán továbblépek... Így jártam máskor is, mással is. Négy évig ejtőernyőztem. Azt hittem, ha az ember ugrani mer, akkor bátor. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a félelem sokadszorra sem múlt el." Meg kellett tanulnia együtt élni ezzel is. Ennek előzményeként már ott volt a gyerekként megtapasztalt háború kitörölhetetlen élménye, a valóság rémségeinek és a borzongató játéknak szinte egymásba mosódó átélése. Mindez abban az életkorban, amikor a veszélyérzet még kialakulatlan, s a túlélés szinte a véletlenen múlik.

Középiskolai tanulmányait Nagykanizsán, az Irányi Dániel Gimnáziumban végezte, ott érettségizett 1954-ben. Tizenöt éves korában jelent meg első írása, 1955-től a Zalai Hírlap kezdte rendszeresen közölni verseit. Eközben Kiss Dénes minél több személyes, átélhető élményt akar szerezni, akár habitusával ellenkezőt is: vitorlázó repülő, repülőoktató, mesterlövész. Felvették a Repülőtiszti Főiskolára, az évfolyam azonban nem indult. 1956-ban a Tanárképző Főiskola hallgatója Pécsen. Hite és lelkesedése révén boldogan vett részt azokban a helyi akciókban, amelyekre akkor ott szükség és lehetőség volt. A forradalomra írt, a pécsi Egyetem című lap első oldalán október 24-én megjelent Velünk vagy ellenünk című versét október 22-én írta, és a szabadságharc napjaiban ezt sokfelé és sokszor felolvasták, elszavalták. (Például Klencz Tibor joghallgatót azért zárták ki az egyetemről, mert a vád szerint – ahogy azt elmondta a börtönben – huszonhétszer adta elő ezt a verset.) 1957 tavaszán Kiss Dénest is letartóztatták, Kistarcsára vitték, ahol hónapokig tartották bizonytalanságban, végül kiengedték. Az ott töltött idő alatt tapasztalhatta, hogy a magyarok még a börtönben is mennyire széthúznak. A megbélyegzés, a „konszolidálódó" rendszer kisstílű bosszúja – sok társához hasonlóan – hosszú évtizedekig kísérte. Forradalmi verse miatt az ország összes főiskolájáról és egyeteméről kitiltották. Azt tanácsolták, ne maradjon otthon, Budapest forgatagában jobban el tud tűnni. Munkát azonban nagyon nehezen kapott, eleinte segédmunkásnak sem vették föl. Később sikerült gumigyárba, vegyi üzembe elhelyezkednie, nehéz, egészségtelen munkakörben, embertelen körülmények közé. Munka közben hajszál híján tragédiát okozó baleset érte, ami aztán szerencsésen végződött. Albérletből albérletbe vándorolva, ágyrajáróként tartotta fenn magát. Egy év után háromnegyed éves kórházi tartózkodás következett, ahol idegösszeomlással kezelték. Később több mint négy évig segédmunkáskodott.

Közben az Élet és Irodalomnál is próbálkozott versekkel; „előélete" miatt azonban ott is akadályokba ütközött, mígnem Bölöni György – aki átlátta a helyzetet: „Csak nem gondolja, hogy amit az a sok öreg, rossz politikus elrontott, azt majd magukon verjük le?" –, pártfogásába vette, közölte verseit és más módon is segítette a szinte kilátástalan helyzetbe került leendő költőt.

Kiss Dénes 1961-ben feleségül vette Krassói Mártát, 1964-ben fiúk született, Dániel, 1970-ben pedig lányuk, Anikó. 1960–62 között újságíró iskolát végzett, dolgozott az Esti Hírlapnál és különféle üzemi lapoknál, könyvtárosként, volt szabadfoglalkozású. Irodalmi munkássága egyre szélesedett. 1962-ben megjelent első verseskönyvét számos további, verset, prózát, valamint nyelvészeti írásokat tartalmazó kötet követett. Nyelvészekkel, történészekkel, kutatókkal vette fel a kapcsolatot a magyar nyelv eredetével és felépítésével foglalkozó, több évtizedes kutatásai eredményeinek megvitatására. Írt meséket, ifjúsági regényeket, gyermekverseket. Önéletrajzi elemekre épülő műveiben, túl saját gyermekkorán, szinte lázasan keresi-kutatja az okokat visszamenőleg, mitől-kitől alakult úgy az élet körülötte, hogy annyi fájdalmas, rossz dologra kell visszaemlékeznie.

1974-től 1991-ig a Népszava irodalmi mellékletét szerkesztette. Szoros baráti kapcsolatba került olyan írókkal, mint Bertha Bulcsu, Szakonyi Károly, Gyurkovics Tibor, Lázár Ervin, akikkel számtalan közéleti és magánéleti szál fűzte-fűzi őket végleg egymáshoz. Kiss Dénes közösség iránti lelkesedése és felelősségérzete lankadatlan. Szókimondása olykor továbbra is nehéz helyzetekbe sodorta: 1975-ben Helsinkiben (a Népszava kiküldötteként) a finn írók előtt tartott előadásában megemlítette, hogy az imperializmusnak létezik szovjet változata is. Természetesen a Nyugaton mindenkor nagy számban megtalálható szalon-baloldaliak számára kitűnő alkalom volt a „szocializmus elárulása" miatti botránykeltés, amelynek hullámai térben és időben is messzire nyúltak. Mindenféle „kivizsgálások", pro és kontra érvek után azonban az író végül egy megrovással „megúszta" az ügyet.

1985-ben a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság főtitkára lett. Társadalmi tevékenysége mellett újabb kötetei láttak napvilágot. Bár 1990-ben súlyos szívműtéten esett át, nem törődve azzal, hogy orvosa szerint betegségének okozója a stressz, a várva várt, de nem remélt politikai változások következtében még nagyobb lelkesedéssel vetette bele magát a közéletbe. Országgyűlési képviselőjelölt lesz a Magyar Néppárt színeiben. 1991-ben a Magyar Fórum helyettes főszerkesztője, a Magyarok folyóirat főszerkesztője. 1991-93-ban az Új Magyarország olvasószerkesztője. 1993-ban a Vállalkozói Újság főszerkesztője, 1994-ben a Heti Újság, illetve a Heti Nemzeti Újság főszerkesztője. 1996-ban az akkori szocialista kormánytól nem fogadta el a Magyar Köztársaság Érdemrendje kitüntetést. 1997-ben a Trianon Társaság társelnöke lesz. 1998-tól a Lyukasóra folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjelöltje. 2000-től a Trianon Társaság elnöke. 2007-től a Magyar Írók Egyesületének elnöke. Előadásokat tart, rádióműsorokban szerepel, vitafórumokon vesz részt. A miskolci Nagy Lajos Egyetemen Nyelv és logika címmel volt előadássorozata, valamint folyamatosan jelennek meg versei, irodalmi, nyelvészeti, közéleti írásai.

1996-ban beválasztották a Magyar Művészeti Akadémia tagjainak sorába. Zala megye díszpolgára, sokoldalú munkássága elismeréseként számos díjat, kitüntetést kapott, köztük 1998-ban Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjat.

Az életrajzot összeállította: Wutka Tamás [2012]