Kolozsvári Grandpierre Emil

Életrajz

Kolozsvári Grandpierre Emil 1907. január 15-én született Kolozsváron. Krassowszky Janka Margit és Grandpierre Emil gyermekeként. Édesapja neves jogász volt, s mint jogtudományban járatos ember, egy ideig tevékenyen részt vállalt az erdélyi kisebbségi politika kialakításában. Nem elhanyagolható tény, hogy ő is irodalomértő és – művelő ember volt, két szépirodalmi alkotása is megjelent. Grandpierre Emil elemi iskoláit Kolozsváron végzi, majd a család 1924-ben Magyarországra költözik. Első írásai, versei még Kolozsváron, az Ifjú Erdély Somvirág-rovatában jelennek meg 1923 szeptemberétől, részben Gyimessy Géza álnév alatt.

Egyetemi tanulmányait a családi hagyományokhoz hűen, s nem kis megfelelni akarással a jogi egyetemen kezdi, de egy szemeszter után ott is hagyja azt. Tükrözi az ekkori Grandpierre Emil habitusát, hogy beiratkozva a bölcsészettudományi karra, itt is ugyanennyi időt tölt, majd önmegvalósító eszméitől fűtve Franciaországba utazik, s ott egy textilipari főiskola lelkes hallgatója lesz. 1928-ban egy barátja, Kováts József bíztatására mégis beiratkozik a pécsi egyetemre, s itt szerez diplomát olasz-francia-filozófia szakon. Ugyanitt doktorál is, olasz területen maradva, Pirandello-t választja disszertációja témájául. Az egyetemi tanulmányok elvégzése után nem tud elhelyezkedni, így állami segítséggel első munkahelye a Statisztikai Hivatal lesz. Később tanít az Iparművészeti Iskolában, dolgozik a Kisebbségtudományi Intézetben, s csak ezután következnek „irodalmi" állásai. A Népies Irodalmi Társaság munkatársaként erdélyi közügyekbe nyerhetett betekintést. A Franklin Kiadó, majd a Hungária Kiadó, illetve a Szépirodalmi Kiadó is foglalkoztatja, mint irodalmi lektort. 1946-tól három éve át a Magyar Rádiónál tevékenykedik az irodalmi osztály vezetőjeként. Szenvedélyes ragaszkodása az irodalomhoz itt is megmutatkozik. Ezt az állását kultúrpolitikai okokból fel kellett adnia. A második világháború alatt hosszú ideig katonáskodott, szovjet hadifogságba kerül.

Írásai eleinte a Nyugatban, majd a Magyar Csillagban láttak napvilágot. Neve szerkesztőként sem ismeretlen, hiszen 1947-től két éven át a Magyarok című folyóirat szerkesztője.

Kolozsvári Grandpierre Emil rendkívül sokat tett azért, hogy az olvasóközönség őt magát is megismerhesse, önéletrajzi regényeiben részletesen ír gyermekkoráról, iskolaéveiről, családi viszonyairól, és tapasztalatait, véleményét sem rejti véka alá. Műfordítóként is jelentőset alkotott. Voltaire, Anatole France, Casanova, Beckett munkáit fordította magyarra. Kolozsvári Grandpierre Emil nemcsak íróként, de magánemberként is igen makacs természetű volt.

Kétszer nősült, első házassága három év után véget ért. Második feleségének, Szegő Magdának állít emléket a Szépen gondolj rám! és a Magda regénye című munkáiban. Munkásságát kétszer jutalmazták Baumgarten-díjjal, kétszer József Attila-díjjal. 1980-ban Kossuth-díjat kapott.

Kolozsvári Grandpierre Emil vagy ahogy barátai hívták Emici, bár aktív közéleti szerepet élt, rengeteg anekdota keringett róla, magányos ember volt. Magáról azt vallotta, hogy élvhajhász, a munkának mindent alávető, a függetlenséget mindennél többre tartó ember.

Időskorára Parkinson-kór gyötörte, írásai is megritkultak. Életének nyolcvanötödik évében hunyt el.

Az életrajzot összeállította: Marosi-Nagy Edit [2016]