Laczák Géza

Laczák Géza: Curriculum Vitae

Baján születtem, de sajnos semmi emlékem nincs a Duna-parti városról, annál inkább Szigetvárról, ahová kétéves koromban költöztünk. Zenei általánosba jártam, hegedülni tanultam öt évig, valamint kottaírást, zeneelméletet, zenetörténetet. Írtam kis gyerekdalocskákat is, de ezek szerencsére elvesztek. A város történelmében meghatározó időszak volt az 1566-os év, a török támadás, Szigetváron minden Zrínyi Miklósról szól. Négyen voltunk testvérek, szüleink mindig elfoglaltak és fáradtak voltak, az ötvenes években néhány élelmiszerért már hajnalban sorba kellett állni. Velünk élt idős nagymamám is, aki csodálatos jelenség volt a régi világból és bár soha nem politizált, de átszűrődött lényén a Monarchia légköre, hiszen a kiegyezés korában született. Népies műdalokra tanított minket, ha nem akarta, s hogy mi is értsük, németül beszélt anyámmal, elavult illemszabályokkal próbálta féktelen gyerekenergiánkat lekötni és titokban megkereszteltetett bennünket a református templomban. Emlékeim szerint szabad és örömteli gyermekkorom volt, jófejű gyerek voltam, nem sokat gyötörtem magam a tanulással, még a hegedűmet is elhagytam a patak partján (persze utánam hozták), inkább a barátokkal lógtunk, különösebb korlátozások nélkül.

Természetesen minden megváltozott, amikor Pécsre kerültem a Művészeti Szakközépiskolába, ötvös szakra. Kalapácsreszeléssel kezdődött, fűrészelési gyakorlatokkal folytatódott, mint egy ipari szakiskolában. Ez is vízválasztó volt, néhányan örökre megutálták az egészet, mások azonban hamarosan ifjú Cellninek gondolták magukat, velem együtt. Ha meggondolom, hogy viszonylag korlátozott óraszámban mennyi mindenbe kaptunk betekintést, megérte. A légkör csodálatos, alkotó jellegű volt, semmiképpen nem iskolás. Előfordult, hogy egy-egy sikeres öntés után az öntőtégelyt a vállunkra vettük és átballagtunk a közeli Nádor sörözőbe néhány korsóra, valahogy sohase lett baj belőle. Pécsett a „művészetisek" kissé fekete bárányok voltak, öltözködésünkkel, viselkedésünkkel kilógtunk a sorból. Ha hozzávesszük az akkor még progresszív állapotban lévő rock and roll kultúrát, a hosszú hajat, a borostát, a farmert, ma már kissé megmosolyogtató, de izgalmas időszak volt.

Első művészeti élményem a szobrászathoz kapcsolódik. Rétfalvi Sándor vitt el minket egy pécsi szobrász, Bocz Gyula kiállítására, és szakmai tárlatvezetést is tartott. Volt ott fekete mészkőből egy hullám kifaragva, amiről azt gondoltam, hogy ilyet én is szeretnék acélból készíteni. Bocz Gyula nekifogott a közeli Nagyharsányi hegyen elhagyott kőbányát egy szoborfolyammá megfaragni. Ez a munkája bár befejezetlen maradt, azonban szellemi előképe lett az ott kibontakozó szobrász művésztelepnek.

Nem volt kérdés, hogy ötvös leszek, és az igazat megvallva akkora önbizalmam volt, hogy már tizenhat évesen kész művésznek éreztem magamat, nem nagyon foglalkoztatott a főiskola, bár lehet, hogy csak túlságosan elérhetetlennek tűnt a tízszeres túljelentkezés miatt. Ha nincsenek jóakaróim, barátaim, elkallódtam volna. A véletlen azonban összehozott Péter Vladimírral, aki akkor még Péter Jani volt, és az első évet kezdte a főiskolán. A felvételiről az maradt meg az emlékezetemben, hogy a modell idősebb néni volt, parasztasszony külsővel, akiről én, ma sem tudom, hogy miért, egy angolkisasszonyt mintáztam. Még a gombokat is megrajzoltam a ruháján. Odajött a főiskolás segítő, hogy nem lesz jó, pofozzam át az egészet, de én úgy hagytam, mert azt gondoltam, hogy az értékelésnél nem lesz ott a modell. A fejrajzhoz mindenki fekete szenet használt, én viszont barna pit krétát. Ezek nem voltak teljesen tudatos cselekedetek, mégis szerencsés döntések voltak, nem tűntem el a sokaságban. A szakmai feladatnál egy oroszlándomborítást készítettem dekoratív osztásban, de nem anatómiai, hanem díszítő jellegű felbontásban. A főiskolai évek alatt az én esetemben a tervezési folyamat annyira elhúzódott, hogy alig maradt idő a kivitelezésre, az el nem készült munkák tulajdonosait viszont kegyetlenül visszatapsolták. Emlékezetes maradtaz az őrült hajtások, a több napos éjszakázások. A rektor a nagy tekintélyű építész, szakíró, előadó Pogány Frigyes volt. A másodéves padlóvázám annyira tetszett neki, hogy felvitte az irodájába és ott is tartotta. Csak a befejezett munkákat fogadták el, aki ki tudta magyarázni a megcsúszást, az évet ismételt, a link hallgatókat viszont azonnal kirúgták. Nem tudom, hogy ez milyen metódus szerinti működés, de hatékony volt. A közismereti tárgyak közül a művészettörténeti órák maradtak emlékezetesek, mivel a folyamatos diavetítés miatt lekapcsolták a villanyt, tankönyv hiányában viszont muszáj volt sötétben is jegyzetelni. A főiskolán készült munkákat tanulmányokként kell kezelni, ahol a mester korrektúrája meghatározó. Ők később a területen is segítettek munkához jutni, és tanácsokat is adtak a szervezésben, lebonyolításban. A főiskola után egyből kaptunk megbízást, nem kellett állásba menni. Működött az Andrássy úton a Fiatal Művészek Klubja, legendás hely volt, benéztünk néha esténként.

Érzek némi felelősséget a szakma pillanatnyi állapota miatt, hiszen a társművészetek, a textil, az üveg, a grafika, a belső építészet, a bőrművészet rendkívül erősek, velük kell lépést tartanunk. Tenni azonban a saját munkámon kívül keveset tudok, mert a vezetői vagy oktatói ambíciók teljes mértékben hiányoznak belőlem. A részvétel viszont fontos. Mindig megkülönböztetett figyelemmel készülök az országos vagy nemzetközi seregszemlékre. Ha hívnak, szívesen segítek a rendezésben is. Azt is látom, hogy az ötvösművészet komoly változások előtt áll, amelyeket a közös kiállításokon lehet legjobban felmérni, esetleg befolyásolni.

Az ötvösművészet alkalmazott műfaj, amit sokan másodlagos tevékenyégnek tekintenek. Én nem gondolom, hogy minőségi különbség van a magas művészet és az iparművészet között. Említek néhány közhelyet, amelyekről azonban néha mintha megfeledkeznének. Magyarország legértékesebb műtárgya ma is a Szent Korona. A szkíták a Dunától Kínáig tartó birodalmukban kizárólag használati tárgyakat készítettek (lószerszámokat, öltözködés), kiegészítőket, használati tárgyakat, ezekbe viszont benne van a teljes világképük aranyba, ezüstbe, bronzba öntve. A kézműves iparművészet és dizájn közötti kapcsolat nem egyszerű. Ha azonban a dolgokat leegyszerűsítjük, akár mennyiségi kérdést is csinálhatunk belőle. Egy új autótípus létrehozásánál a prototípus elkészítése rajz, modell vagy eredeti méretben formatervező művészi feladat, néhány változatnál nem készül több, viszont a felszerszámozott milliós nagyipari gyártás végeredménye már design. Ugyanez vonatkozik a divattervezésre és a gyártásra, az öltözködési kiegészítőkre, a különböző napi használati eszközökre egyaránt. Természetesen vannak határesetek, kézműves eszközökkel létre lehet hozni rendkívül gazdaságtalanul dizájnnak látszó tárgyakat, megfordítva viszont teljesen értelmetlen.

Egy jól sikerült használati tárgy nálam nem egyszerre alakul ki. Akármilyen hatásos látványrajzot lehet készíteni, a kész tárgy sikerében szerepet játszik a súlya, tapintása, színe, fénye, illata és még ki tudja mi minden. Anyagban kell elkészíteni, és csak a végén látszik, hogy hol kell változtatni. Munka közben nagy a belenézés kockázata, ezért meg szoktam beszéli a dolgot kívülállókkal. Váza és doboz esetében tapasztalatom szerint a harmadik, vagy negyedik változat „piacképes".

Néhány éve készítettem egy kisplasztikát Osztódás címmel, ami egy átlósan kettévágott gyűrt színezett kockából és a két fél között egy fényes rozsdamentes acél hasonló, de kis méretű formából állt. Egy apa a saját kis családjára ismert, és megvásárolta. Ezek a gesztusok azonban ritkán, vagy egyáltalán nem előre elhatározottak, azt gondolom, hogy belőlem fakadnak, ez azonban nem az én különleges sajátosságom, megvan valamennyiünkben, mert nem bújhatunk ki a bőrünkből.

Legerősebb magánéleti élményem 1988-ban Lili lányunk születése. Felemelő volt látni és befolyásolni fejlődését. Ez az esemény egy kicsit átrendezte az addigi értékrendemet. Ez idő alatt jöttem rá, hogy mennyire erős a kapcsolatom feleségemmel, Zidarics Ilonával, akivel gimnázium óta együtt vagyunk.

Állandó törekvésem az általam használt technológiák fejlesztése a nagyobb méretek elérése érdekében. Ugyanakkor változatosabb formai megoldásokra is törekszem. Elkészítettem tízes léptékben néhány acélszobor tervét, amelyek a jelenlegi lehetőségeim határait feszegetik. Van ugyanakkor a műhelyemben néhány befejezetlen munka is, amelyek arra várnak, hogy megérlelődjön a gondolat az elkészítésükre.

[2016]

Egyéni kiállítások

1978 Művelődési Ház (Zidarics Ilonával), Abasár

1981 Művelődési Központ (Zidarics Ilonával), Sátoraljaújhely

1990 Blaskovich-kastély (Zidarics Ilonával), Tápiószele

1999 Fördős Műhelygaléria, Budapest

2001 Keve Galéria (Katona Katalinnal, Zidarics Ilonával), Ráckeve

2002 Péter-Pál Galéria (Zidarics Ilonával), Szentendre

2006 Pátzay Terem (Zidarics Ilonával), Székesfehérvár

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest

2009 Mednyánszky Terem (Zidarics Ilonával), Budapest

2019 Józsefvárosi Galéria (Zidarics Ilonával), Budapest

Csoportos kiállítások

1976 Ötvös és Fémműves Quadriennálé – Miskolc

1977 Magyar Iparművészet – Prága

III. Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep kiállítása – Kecskemét

I. Országos Érembiennálé – Sopron

1978 Magyar Iparművészet – Belgrád

1979 A Pécsi Művészeti Gimnáziumból Indultak

1980 Magyar Iparművészet – Moszkva

Országos Iparművészeti Kiállítás – Műcsarnok – Budapest

Textil-Ötvös Kiállítás – Szófia

1981 II. Ötvös és Fémműves Quadriennálé – Miskolc

VII. Országos Kisplasztikai Biennálé – Pécs

1982 Plakettek – Puskin Múzeum – Moszkva

Plakettek – Ermitázs – Leningrád

1983 Fiatal Képzőművészek Stúdiójának Kiállítása – Ernst Múzeum – Budapest

Országos Iparművészeti Kiállítás – Műcsarnok – Budapest

1984 Válogatás – Stúdió 83 – Havanna (Kuba)

1985 III. Ötvös és Fémműves Quadriennálé – Miskolc

Idea iparművészeti kiállítás - Vigadó Galéria - Budapest

Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kiállítása – Ernst Múzeum – Budapest

1986 Fiatal Iparművészek Stúdiójának kiállítása – Los Angeles

IX. Debreceni Országos Tárlat - Debrecen

Fiatal Iparművészek Stúdiójának kiállítása – Berlin

Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kiállítása – Budavári Palota – Budapest

1987 VI. Országos Érembiennálé – Sopron

X. Országos Kisplasztikai Biennálé – Pécs

Email International Kunstverein Coburg – Coburg

1988 Tavaszi Tárlat – Műcsarnok – Budapest

1994 Tavaszi Tárlat – Petőfi Csarnok – Budapest

1995 Ötvös Kiállítás – Péter-Pál Galéria – Szentendre

1996 I. Ötvös és Fémműves Biennálé – Ráckeve

1998 Kortárs Ötvös Kiállítás – Médium Galéria – Szombathely

II. Ötvös és Fémműves Biennálé – Ráckeve

1999 Részkor – Iparművészeti Múzeum – Budapest

2000 III. Ötvös és Fémműves Biennálé – Ráckeve

Millenniumi Kortárs Ötvösművészeti Kiállítás – Vigadó Galéria – Budapest

2001 Millenniumi Iparművészeti Kiállítás – Műcsarnok – Budapest

Szentendrei Tárlat – Művészet Malom - Szentendre

Magyar Képző-és Iparművészeti Kiállítás – Salon de Provance

2002 IV. Ötvös és Fémműves Biennálé – Ráckeve

Kortárs magyar ötvösművészeti kiállítás – Kecskemét

Díjazottak 2002 – Olof Palme Ház – Budapest

Kortárs Magyar Ötvösművészeti Kiállítás – Magyar Akadémia – Róma

2003 Az ékszertől a plasztikáig – Iparművészeti Múzeum – Budapest

Ötvösművészet pompája az építészetben – Erdős Renée Ház - Budapest

2004 V. Ötvös és Fémműves Biennálé – Ráckeve

2005 Az ötvösművészet remekei – Ráday Kastély – Pécel

Keresztmetszet – Biblioteca Tatale - Trieszt

2006 Mai Magyar Mesterművek – Iparművészeti Múzeum – Budapest

2007 VI. Ötvösművészeti Biennálé – Klebersberg Kultúrkúria – Budapest

Pécsi Művészeti Szakközépiskola 50 éves jubileumi kiállítása – Pécsi Galéria - Pécs

2008 Magyar Ötvösművészek bemutatkozása – Szt. János Galéria – Vilnius (Litvánia)

Craft és Design – Iparművészeti Múzeum - Budapest

2009 VII. Ötvösművészeti Biennálé – Klébersberg Kultúrkúria – Budapest

2010 Vastól az ezüstig – Városi Bíróság díszterem - Jászberény

2011 Kortárs magyar ötvösművészek – Orosz Kulturális Központ – Budapest

VIII. Ötvösművészeti Biennálé – Klébersberg Kultúrkúria – Budapest

2013 IX. Ötvösművészeti Biennálé – Klébersberg Kultúrkúria – Budapest

Az ötvösművészet az építészet társművészete – Klebelsberg Kultúrkúria – Budapest

NKA Beszámoló Kiállítás – MANK Galéria – Szentendre

2014 „Névjegy" az MMA Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozat kiállítása – Szent Adalbert Központ – Esztergom

IV. Fémművészeti kiállítás – BL. terem - Budapest

2015 X. Ötvösművészeti Biennálé – Klebelsberg Kultúrkúria – Budapest

2016 „Dal argento al ferro" – Magyar Akadémia – Róma

2017 „Körülöttünk" Iparművészeti és tervezőművészeti Szalon – Műcsarnok – Budapest

XI. Ötvösművészeti Biennálé – Klebelsberg Kultúrkuria – Budapest

„A szobrászat napja" kisplasztikai tárlat – Stefánia palota – Budapest

„Az ezüsttől az acélig" magyar ötvösség a XX-XXI. században – Tbiliszi

2018 „Lélek, jelen, lét" a Magyar Művészeti Akadémia kiállítása - Toddy Art Múzeum -Peking

Az ötvösbiennálék díjazottjai – Magyar Képzőművészek és Iparművészet Szövetsége Andrássy út – Budapest

„Rész és egész" iparművészeti kiállítás – Mank Galéria – Szentendre

2019 XII. Ötvösművészeti Biennálé – Klebelsberg Kultúrkuria – Budapest

„A kéz, ami összeköt" Craft Biennálé – Cshongdzsu – Dél-Korea

Magyar Iparművészeti Kiállítás – Tel Aviv – Izrael

2020 Őszi tárlat – Stefánia palota – Budapest

2021 Országos kisplasztika tárlat – Stefánia palota – Budapest

XIII. Ötvösművészeti Biennálé – Klebelsberg Kultúrkuria – Budapest

Tavaszi tárlat – Stefánia palota – Budapest

2022 „Közös tér" II. Iparművészeti és tervezőművészeti Szalon

Művésztelepen és szimpóziumon való részvétel

1977 Tűzzománcművészeti Alkotótelep – Kecskemét

Köztéri Művek

1981 Séd Filmszínház (sárgaréz fríz) – Veszprém

1982 Óraszobor (alumínium, sárgaréz) – Balatonföldvár

1987 Relief órával (bronz, sárgaréz) – Budapest X. Gyakorló út Közgazdasági Szakközépiskola –Budapest

1988 Széchenyi emléktábla – Belgrád rakpart – Budapest

1992 Gömb (vörösrész, rozsdamentes acél) – Szent Erzsébet Kórház Pszichiátriai pavilon– Sopron

2003 Függvény – EMKE Irodaház – Budapest

2006 ÍR-ÁS térplasztika (rozsdamentes acél) – Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi épület –Budapest

2010 Szökőkút és borkút – Műhely Galéria – Szentendre

2016 Borsos Miklós, Oroszlános zászlótartók restaurálása – Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem „R" épülete előtt

2022 Walter Rózsi-villa átadó díszkulcsa -Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ - Budapest