Lászlóffy Csaba

Életrajz

Lászlóffy Csaba erdélyi magyar költő, író, műfordító. Lászlóffy Aladár költő öccse. 1939. május 21-én született Tordán, értelmiségi családban. 1950 óta Kolozsváron él. Tanulmányait a volt Kolozsvári Református Kollégiumban és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Filológia Karán végezte (magyar nyelv és irodalom szakon). Az egyetemen évfolyamtársak voltak többek között Nagy Kálmán (1939–1971) nyelvésszel, műfordítóval, Szilágyi Domokos (1938–1976) költővel, Szilágyi Júlia (1936) irodalomkritikussal, tanulmány- és esszéíróval.

Az egyetem elvégzését követően a Dolgozó Nőt, majd a Családi Tükröt szerkeszti huszonöt éven át (1969-től 1995-ig, a lap megszűnéséig). Közben folyamatosan jelennek meg publikációi: kezdetben versek, aztán drámák, novellák, kisregények.

1964-es Aranyeső című kötete óta mintegy félszáz könyve látott napvilágot, melyeket az állandó megújulás, experimentális újragondolás, műfaji-műnemi határátlépés jellemez. A rendszerkritikus, a romániai kommunista diktatúra bírálói közé tartozó értelmiség tagja. Több művének megjelentetését akadályozták, cenzori tiltások fogalmazódtak meg az opusok lehetséges többértelműségei, áthallásai miatt. A cenzúra áldozatának esett (címcsere, szövegcsonkítások, kihagyások) a hetvenes évek közepén a Levelek az időből című verskötet (eredeti címe: Pajzs helyett zsoltár), valamint a Maradék birtokom című verskötet; a nyolcvanas években például, a Madách Imre alakját megidéző regény (Udvarház Sztregován), a Ki fehérlik vigyázzállásban? című verskötet, mely csak a rendszerváltást követően jelenhetett meg INDEX-szalaggal, 1991-ben. A versgyűjteményt Pomogáts Béla irodalomtörténész „a líra fekete könyvének" nevezte.

Lászlóffy Csaba 1965-től a Romániai Írók Szövetsége tagja, 1990-ben az erdélyi magyar írók közül az elsők között nyer felvételt a Magyar Írószövetségbe. Tagja továbbá a Nemzetközi PEN Clubnak (1990) és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (2002).

Színműveit, drámáit, kísérleti darabjait 1969 óta mutatják be különböző színházak (pl. Temesvári Színház, budapesti Nemzeti Színház, Gyulai Várszínház). Az eretnek című drámát Floridában, Oxfordban, Dublinban és a New York-i egyetemen is játszották. Szinte valamennyi magyar nyelvű szépirodalmi és művészeti folyóirat közli írásait.

2005-ben József Attila-díjban részesült; elsőként jutalmazták Péterfy Vilmos Életműdíjjal (Magyar Írószövetség) és Misztótfalusi Kis Miklós-díjjal (E-MIL).

Az életrajzot összeállította: Korpa Tamás [2012]

_______________

Életrajzi adatok

Torda (Románia), 1939. május 21.

Kolozsvár (Románia), 2015. április 14.

Lászlóffy Csaba: Curriculum vitae

„A felidézés szertartása vonzott mindig; úgy venni részt valamiben, ami már megtörtént, mintha most történne. A felmutatott pillanatban megtalálni azt, aminek előzménye és folytatása van… A gyermekkor emlékei, Torda! („lekaszált fényben /szemüreg‑mélyben/ lányok feküsznek dideregve. Mellük havából ha ki lehetne olvasztani a megígért világot!") Ha visszatérhetnének a mágikus pillanatok, mint az, amikor az első hibátlanul leáztatott bélyeggel tenyeremen a konyhai mosdótál felett meghódítottam Afrikát…

Szellemi szülővárosom Kolozsvár; tágabb szülőföldem s állandó otthonom a magyar nyelv. És átmeneti lakásra találtam bolyongásaim során a világban s az időben: „kemény földön / leveles könyvtárban / Kemény János emlékiratában / nyílvesszőként zúgó Ázsiában / kitömött beggyel is élő trófeákban / keresztény máglyán vagy apokrif imában / fiktív hűségben és konkrét árulásban"… Összekuszálva, középkori, ókori körvonalakkal, böjti szelekkel szántva – ott él bennünk a legmaradandóbb haza. A részleteket úgysem lehet tisztázni (ha meg is őrzi a vers, a dialógus).

Érdemes-e egyáltalán?…

Csak azt, aminek folytatása van.

Részesei vagyunk valami egyetemes, vagy csak vidéki kataklizmának. A művészetek kalandja is az idő csapdájából, a korlátainkból ered. Kilépni önmagadból, ahányszor csak lehet. Az alkotó ember kihívása ez a korlátozó – tegyem hozzá: mindenkori – társadalmi léttel szemben.

Hol kezdődik a fikció, s hol a valóság és a képzelet határa?!…

Át kell lépnem tudatommal máshová, másvalakibe… Hát itt tartanék. Ennél a kockázatnál ma is.

Minden könyv képlet.

Minden könyv képtelenség.

Már nyújtózkodik bennünk a halott, de még nem jutott időnk megfejteni: ki véd meg önmagunkkal szemben?"