Lázár Ervin

Életrajz

Bár Lázár Ervin 1936. május 5-én Budapesten született, az életművében megteremtett magánmitológiája tanúsága szerint – a Puszták népét író Illyés Gyulához hasonlóan – gyermekéveinek helyszíne, a Tolna megyei Alsó-Rácegrespuszta határozta meg világlátását. Édesapja Lázár István uradalmi intéző, édesanyja Pentz Etelka. A család 1951-ig lakott itt. Mivel a pusztán nem volt iskola, a környező települések iskoláit váltogatta szinte évről évre, többek között Sárszentlőrinc, Ercsi, Mezőszentgyörgy és Székesfehérvár iskolapadjait koptatta. 1950-ben a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanul tovább, ott érettségizik 1954-ben. Az érettségi után felvételt nyer az ELTE újságíró szakára. Eötvös-kollégista volt.

Az egyetem után Pécsre kerül, az Esti Pécsi Napló munkatársaként dolgozik, közben levelező tagozaton elvégzi az ELTE magyar szakát (1961). Szatirikus leleplező cikkeket ír Cerka Gabi és Plajbász Karcsi álnéven, majd 1964-től a Dunántúli Napló munkatársa lesz, ahol kritikákat, jegyzeteket, tárcákat közöl, s fontos műfajává válik a riport. A Jelenkor irodalmi folyóiratnak is ekkor lesz szerzője, Tüskés Tibor támogatásával rendszeresen jelennek meg novellái, az első 1958-ban. 1963-tól 1968-ig szerkesztőként dolgozik a lapnál.

1964-ben jelenik meg első kötete: A kisfiú és az oroszlánok (Móra), majd 1966-ban első novelláskötete Csonkacsütörtök címmel.

1965 márciusában Budapestre költözik, az Élet és Irodalomnál kap tördelőszerkesztői állást. 1969-ben újabb novelláskötet ad ki Egy lapát szén Nellikének címmel. Ebben az évben lesz tagja a Magyar Írószövetségnek. 1971-ig dolgozik az ÉS-nél, ezt követően mintegy két évtizedig szabadfoglalkozású író. Ez idő alatt családjával néhány évig Pécelen lakik, 1980-ban költöznek végleg Budapestre. Az 1971-es év abból a szempontból is jelentős állomás a pályán, hogy ekkor jelenik meg az író első (és egyetlen) regénye, A fehér tigris.

Lázár Ervin a hetvenes évek elején válik hallatlanul népszerűvé, mint meseíró. A Hétfejű Tündér (1973) című kötete az évek során nyolc kiadást ért meg, számos színpadi adaptációja is készült, a Kőváry Katalin rendezte első előadássorozat bemutatója 1976. február 6-án volt. 1974-ben József Attila-díjjal jutalmazzák. Berzsián és Dideki (1979) című meseregényéért – amelyet színházi és bábszínházi adaptációban is bemutattak – a nemzetközi zsűri 1982-ben Andersen-diplomával tünteti ki. A Négyszögletű Kerek Erdő (1985) című kötetéért Év Könyve-díjat kap, majd 1989-ben újra az ő gyerekkönyvét díjazzák (Bab Berci kalandjai).

A rendszerváltozás éveiben újra aktív újságíró. 1989-ben egyik kezdeményezője, a lap első számának megjelenéséig szerkesztőbizottsági tagja az Új Időknek. A Magyar Fórum alapító tagja, 1990 augusztusáig főmunkatársa. 1990–1991-ig olvasószerkesztője a kéthetente megjelenő Magyar Naplónak. Ezt követően mintegy fél évig a Pesti Hírlap, majd újabb fél évig a Magyar Nemzet munkatársa. 1992 szeptemberétől a Hitel olvasószerkesztője. Ekkoriban rangos költők és írók szerkesztőségi műhelye a Hitel: Lázár Ervin Csoóri Sándorral, Ágh Istvánnal, Nagy Gáspárral, Görömbei Andrással, Döbrentei Kornéllal, Tőkéczki Lászlóval dolgozik együtt. Hatvanévesen megy nyugdíjba, de a Hitelnek mindvégig főmunkatársa marad.

1992 és 1993 között rövid ideig az Állami Bábszínház dramaturgjaként is dolgozik. Árgyélus királyfi címmel bábszínházi darabját mutatják be. A '90-es évektől számos hangjátéka, mesejátéka hangzik el a rádióban.

1994-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjának választják.

1996-ban megjelenő Csillagmajor című novellafüzére nagy sikert arat a kritikusok körében, elnyeri az Év Könyve-díjat is. A kötet írásai Alsó-rácegrespusztát, a tanyasi világot emelik mitológiai érvényű hellyé és kiindulóponttá, mágikus-realista, lírai párjaként Illyés Gyula Puszták népe alkotásának. 1996-ban Kossuth-díjjal, 2005-ben Prima Primissima-díjjal tüntetik ki. Az Osiris Kiadó – korábban Századvég Kiadó – gondozásában jelenik meg életműkiadása.

Halála után megjelent Naplójából (2007) tudhatjuk, hogy az alkotói folyamat során afféle társszerzőként tekintett családtagjaira: Zsófia lányára, feleségére, Vathy Zsuzsa íróra és lányukra, Fruzsinára, valamint fiukra, Zsigmondra.

Az életrajzot összeállította Nagy Gábor [2012]