Molnár Tamás

Molnár Tamás életrajza

1. Családi háttér

Molnár Tamás 1921. június 26-án született Budapesten Molnár Sándor és Blom Aranka egyedüli gyermekeként. Molnár Sándor katonatisztként szolgált az I. világháborúban, ezt követően kereskedőként tevékenykedett. Blom Aranka székesfehérvári családból származott, amelyről nincs közelebbi információnk; vezetékneve holland bevándorlókra utal. Üzleti vállalkozásuk fenntartása végett a család 1926-ban a Romániához csatolt Nagyváradra költözött, ahol valószínűleg román állampolgárságot is szereztek. Molnár Tamás itt kezdte meg iskolai tanulmányait egy olyan rendszerben, ahol a tanárok románul tanítottak, a diákok azonban valamennyien magyar anyanyelvűek voltak.

A jómódú középosztályhoz tartozó család élénk társasági életet élt, amelyben magyar és román ismerősök egyaránt helyet találtak. Tamás a kornak megfelelő oktatásban részesült; megtanult vívni, lovagolni, párbajozni, úszni, és több stílusban táncolni is. A magyar, a román és a francia nyelven kívül természetesen a német nyelvet is elsajátította. Angolul később, a háborút követően tanult meg.

A nyugtalan, olykor kaotikus román belpolitika hatására a család már az 1930-as közepén mérlegelni kezdte a visszatérést a szervezettebb és békésebb Magyar Királyság területére. A Vasgárda növekvő népszerűsége Romániában, megemlékezéseik és militáns felvonulásaik különösen a nem románok által lakott területeken egyre fokozódó félelmet keltettek a magyar, szász, és zsidó lakosságban. Ez a helyzet akadályozta az üzleti tevékenység zavartalan folytatását is. Noha II. Károly román király 1938. február 27-én új alkotmányt vezetett be és feloszlatta a Vasgárdát, az új helyzet továbbra sem kedvezett a nyugodt, polgári viszonyoknak és a nem román azonosságú személyek egyenjogúságának. Az új alkotmány megtiltotta a szabad pártműködést, csupán egyetlen pártot engedélyezett, amelynek maga a király volt a vezetője, ami a kulturális-gazdasági téren fokozódó központosításhoz vezetett.

1940. augusztus 30-án Nagyvárad a második bécsi döntés következtében ismét a Magyar Királyság része lett. A román állampolgárságot többnyire automatikusan felváltotta a magyar. A család, ismét üzleti megfontolások következtében, Budapestre költözött. Amikor Molnár Tamás 1940-ben Belgiumba került felsőfokú tanulmányok céljából, még nem tudta, hogy szüleit többé nem láthatja viszont. A szülők Budapest ostroma alatt lebombázott házuk romjai között vesztették életüket. A család megmaradt ingóságait és értékeit fosztogatók széthordták.

Molnár Tamás élete során többször nősült, de kánonjogilag érvényes módon csak egy alkalommal: Molnár Ildikóhoz fűződő házassága 1980-tól haláláig tartott. Egyetlen gyermeke Eric, fiatalkori kapcsolatából született 1947-ben.

2. Lakóhelyek, iskolák, pozíciók

Molnár Tamás 1938-ban Nagyváradon érettségizett a román szabályoknak megfelelően. 1940-ben először a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen kívánta megkezdeni tanulmányait. Mint kiderült, román érettségije és a román oktatási rendszerben elsajátított ismeretei nem elégségesek ahhoz, hogy a hozzá közel álló bölcsészettudományok valamelyikén kezdje meg magyar nyelvű felsőfokú tanulmányait. A család ekkor úgy döntött, hogy egy korábbi belgiumi üzleti partner segítségét kérve a fiatalembert Brüsszelbe küldi, ahol francia nyelven, a román rendszerben elsajátított francia irodalmi és történeti ismeretei alapján elkezdhette az egyetemi stúdiumot. Európában már folyt a háború és a Német Birodalom megállíthatatlanul terjeszkedett; 1940-ben Belgiumot is birtokba vette, ám a hétköznapok rendje ezzel nem tört meg. Molnár Tamás 1940 nyarán költözött Brüsszelbe és 1949-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal ott is maradt.

1944 márciusában a német hadsereg megszállta a Magyar Királyságot és ezzel párhuzamosan megkezdődött a magyar állampolgárságú személyek összegyűjtése a németek által ellenőrzött területeken, így Belgiumban is. Molnár Tamást, mint magyar állampolgárt Dachauba internálták. Itteni élményei, a tábori élet tapasztalatai, az amerikai hadsereg előrenyomulásával párhuzamosan kialakult kaotikus állapotok mély nyomot hagytak a fiatalemberben.

Miután a táborból kiszabadult, megélhetést kellett keresnie. Ezt néhány korabeli fiatalemberrel együtt a határokon átlépő kereskedésben találta meg: néhány hónap leforgása alatt Molnár Tamás a társaival közösen birtokolt gépkocsival megjárta Bécset, Budapestet, Koppenhágát, és még számos más várost, ahol a háború utáni helyzetben, a szükségből kialakult cserekereskedelem lehetőségei révén biztosította megélhetését. Budapesten csupán házuk romjait lelte fel és a szomszédok elbeszélését hallgathatta meg a romba dőlt családi ház kifosztásáról. Amikor visszatért Brüsszelbe, a hatóságok illegális kereskedés miatt letartóztatták. A börtönben kiderült, hogy Molnár Tamás legálisan a Brüsszeli Egyetem hallgatójának számít, ezért néhány hónap után kiengedték. A rákövetkező három év alatt tanulmányait befejezte és történelemből, illetve francia nyelvből és irodalomból diplomát szerzett.

Noha Molnár franciasága anyanyelvi szinten állt és anyagi helyzete, egy édesanyjától korábban kapott letét következtében, biztosította megélhetését, egyetemi diplomájának megszerzését követően mégis kereste annak lehetőségét, hogyan vándorolhatna be az Egyesült Államokba. Ez a lehetőség 1949-ben nyílt meg előtte, amikor egy újságban mintegy véletlenül rábukkant a hírre, mely szerint Dwight D. Eisenhower tábornokot, a későbbi amerikai elnököt kinevezték a Columbia University rektorává. Molnár hirtelen elhatározással levelet írt a rektornak, amelyben a Dachauban töltött fogságára hivatkozva kérte felvételét az egyetemre. A levélre kapott válasznak köszönhetően Molnár 1950-ben már a Columbia Egyetem doktori hallgatója volt. Doktori disszertációját francia nyelv és irodalom körében, The Political Thought of Georges Bernanos címen 1952-ben védte meg. A dolgozat könyv alakban 1960-ban jelent meg.

Molnár már amerikai tartózkodása kezdetétől dolgozott, először magánórákat adott és könyvtárban végzett kisegítő munkát, ám 1950-től kezdve már oktatói pozíciót is betöltött. Kezdetben a Rutgers University franciatanára volt, ám a koreai háború és az ezzel járó sorozások következtében a hallgatók létszáma egy időre drasztikus lecsökkent, ami a nyelvtanári állás elvesztésével járt. Molnár hamarosan új állást kapott a Pacific University-n Oregon államban, ahol francia nyelvet és irodalmat, illetve kultúratörténetet tanított. Itt ismerkedett meg Frederick Wilhelmsennel, aki az amerikai katolikus megújulás szellemi vezetője lett a következő években. Wilhelmsen vezette be Molnárt az amerikai konzervatív körökbe és vezette el Helen Casey nővérhez, aki a San Francisco-i Barat College igazgatója volt. Casey nővér hatására Molnár elmélyedt a vallás világában. Rajta keresztül kapott állást a Pacific University-n; párhuzamosan több kisebb főiskolán is tanított, így a San Francisco-i College for Women, majd a kaliforniai Saint Mary's College falai közt oktatott történelmet és francia nyelvet. Ezekben az években kezdte el angol és francia nyelvű publikációs tevékenységét.

1955-ben jelent meg a The Plight of the Intellectual című cikke, amely szerte az országban komoly figyelmet keltett; a Times magazin külön írásban foglalkozott Molnár felvetésével. Molnár a cikket elküldte Russell Kirknek, aki egy évvel korábbi könyve (The Conservative Mind) nyomán az új konzervatív mozgalom középponti alakja lett. Molnár Kirk barátsága és közbenjárása révén 1957-ben álláshoz jutott a State University of New York Brooklyn College-ában; néhány év után tehát ismét a keleti partra költözött. Miközben számos más egyetem és intézmény professzora és előadója volt élete során, ezt a pozícióját 1986-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig megtartotta. Legnevesebb előadásai a Yale University-hez, a Hillsdale College-hoz, valamint dél-amerikai, francia és német egyetemi és kutató intézmények mellett a magyar egyetemekhez kapcsolódnak. 1992 és 2004 között rendszeresen tartott előadásokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem keretében. 2004 után mozgásszervi betegsége, majd fokozódó gyengesége miatt már nem hagyta el az otthonát.

Molnár az új konzervatív fórum, a kezdetben Kirk által szerkesztett Modern Age egyik fontos szerzője lett. A számos fórum közül, amely közölte Molnár elemzéseit, tanulmányait, kiemelkedik az országos jelentőségűvé emelkedett National Review. 1965-ben L. Brent Bozell Jr. és Frederick Wilhelmsen mellett Molnár volt a Triumph folyóirat alapítója, amely néhány évig nagy figyelmet keltve működött.

Molnár Tamás felnőtt életének hosszabb időszakait Brüsszelben (1940–1949), New Yorkban (1949–1955; 1957–2004), San Franciscóban (1955–57), és Richmondban (2004–2010) töltötte. A Triumph szerkesztői tevékenysége kapcsán hosszabb időn át rendszeresen járt a folyóirat washingtoni irodájába. Házat tartott fenn Spanyolországban 1965 és 1995 között, illetve Budapesten minden évben mintegy hat hónapot töltött az 1992 és 2004 közötti években. Magyarországon az Élet és Irodalom közölte az első vele készült interjút; később rendszeres szerzője lett a Havi Magyar Fórumnak és más folyóiratoknak is.

Molnár nem szerette hangsúlyozni, de élete legnagyobb részét, majdnem egy fél évszázadnyi időt Manhattanben, illetve később New York elegáns kertvárosában, Ridgewood-ban élte le; éppen megőrzött európaisága, franciás műveltsége és közép-európai, magyar öntudata következtében tarthatjuk igazi New York-inak.

3. Fontosabb személyes kapcsolatok

Személyes megjegyzései alapján Molnár Tamás számára a legfontosabb lény édesanyja volt: minden könyvét az ő emlékének ajánlotta. Annak a személynek, aki Molnárt elindította az eszmetörténészi, filozófiai pályán, csak a vezetéknevét ismerjük: Dombrowskinak hívták, 1910 körül született és igen tájékozott volt a vallás- és filozófiatörténet körében. Az ifjú Molnár Tamás nagyváradi beszélgetőtársaként ő volt az a személy, aki Molnár figyelmét az 1930-as évek második felében a bölcselet és az eszmetörténet felé fordította. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Dombrowski volt Molnár Berische. Mint Goethe önéletrajzából tudjuk, Berisch ösztökélte az ifjú Goethét a gondolkodás és a költészet összekapcsolására; s Dombrowski indította el, mint Molnár önéletrajza mutatja, a nagyváradi diákot a filozófia, az eszmetörténet, a politikai gondolkodás útján. A már említett Helen Casey nővért tekinthetjük Molnár szellemi anyjának, mivel, miként ezt visszatérően említette magánbeszélgetések során, neki köszönhette vallási elmélyülését.

Molnárnak nem voltak hazai, magyar nyelvű mesterei, mivel iskoláit román, francia, és angol nyelven végezte. Ám e nyelvekben való otthonossága a későbbiekben sokféle kapcsolatot biztosított számára, így például Mircea Eliade és köre nagy hatással volt a már Egyesült Államokban élő Molnárra. Francia részről a legnagyobb erővel Georges Bernanos személye és műve hatott Molnárra. A francia katolikus politikai gondolkodó és író hatása oly nagy volt rá, hogy disszertációját életművéből írta; e munka az első angol nyelven megjelent Bernanos-monográfia, amely nemcsak a francia szerző gondolatait elemzi, hanem megmutatja Molnár egész művére gyakorolt mély hatását is. A könyv már tartalmazza Molnár későbbi kulcsgondolatait, az utópia-kritikától kezdve a rend eszméjéig, mint a politikai világ legfontosabb eleméig. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Molnár volt az Egyesült Államok Bernanosa. Francia körben még két nevet érdemes megemlíteni: barátjának tudhatta Jean-Marie Domenach-t, a jeles írót és szerkesztőt, illetve Alain de Benoist-t, a francia szellemi élet értelmiségi fenegyerekét.

Az angolszász világban Molnár legfontosabb kapcsolatát Russell Kirk jelentette. Kirk az Egyesült Államokbeli intellektuális konzervativizmus megalapítója, Molnár személyes barátja és akadémiai pályafutásának segítője volt. Frederick Wilhelmsen, aki Amerika-szerte az egyik legbefolyásosabb szellemi személyiséggé vált, hosszú időn át szoros barátságot ápolt Molnárral. William Buckley és Whittaker Chambers, az amerikai konzervativizmus vezető alakjai személyes munkatársakként jelentek meg Molnár életében és munkáiban. Rajtuk kívül Molnár európai emigránsokkal is kapcsolatban állt, így elsősorban Eric Voegelinnel, akivel éveken át levelezést folytatott. Magyarországon Molnár számos kapcsolata közül érdemes megemlíteni Gyurkovics Tibort, akivel éveken át szoros barátságban álltak. Mezei Balázs filozófus Molnár munkája közül többet lefordított, hazai tevékenységét minden módon segítette, és hagyatékát Molnár Richmond-beli otthonából 2011-ben hazaszállíttatta.

New York-i évtizedei során Molnár rendszeres vendége volt Madame Gaubert híres szalonjának, ahol a világ kiemelkedő személyiségei találkoztak, mint amilyen a volt kommunista kém Hede Massing, a De Gaulle tábornok jobb kezének számító Jacques Soustelle, a zenész Duke Ellington, Martin Buber menye, Margarete Buber-Neumann, vagy oly hírességek a II. világháborúból, mint Otto von Skorzeny vagy a nagy taktikus, a páncélos hadviselés atyja, Heinz Guderian. Molnár számos személlyel állt kapcsolatban a spanyol világban és Dél-Amerikában, továbbá Afrikában, ahol többször járt és két könyvet is közreadott utazásairól.

4. Kapcsolata Magyarországgal

Romániai iskoláztatása miatt, főképpen Eliade körében Molnárt a román emigráció is szívesen magáénak tudta volna. Ám Molnár soha nem tette kétségessé, hogy szellemi értelemben franciának érezte magát, szellemi otthonának Lyont tartotta. De soha nem tagadta meg anyanyelvét, és élete utolsó két évtizedének tevékenysége révén a lehető legszorosabban kötődött Magyarországhoz.

Ez a kötődés már 1956-ban is kifejeződött, amikor magyar létére sokan kérték fel előadásra a magyar forradalom körülményeit megvilágítandó. A későbbiek során szorosabb kapcsolatba került az amerikai magyar emigrációval és a magyar Szent Korona visszaszolgáltatásának egyik előkészítője lett. Az ügyben kiterjedt levelezést folytatott konzervatív politikai körökkel és segítette a korona hazatértét. Hagyatékát is Magyarországon kívánta elhelyezni, noha a lehetőség fennállt volna arra, hogy könyveit egy amerikai egyetemnek ajándékozza.

Molnár a történelmi magyar identitást a hagyományos államszervezet egyik kiemelkedő példájaként szemlélte. Más példákat is fontosnak tartott, így a román, a német, vagy a francia konzervatív alakzatokat. Ám identitását semmi sem bizonyítja jobban, mint első amerikai útlevele, amelynek második oldalán, nyilvánvalóan biztonsági okból, külön pecsét tiltja a bevándorló útlevél használatát az elhagyott ország területére. A pecsét világosan fogalmaz: Not valid for Hungary – Magyarország területére nem érvényes.

5. Befolyása

Molnár hatása publicisztikáján, önálló könyvein, utazásain, tanítványi és baráti kapcsolatain, illetve akadémiai nexusain keresztül érvényesült.

Molnár élete során több száz hosszabb-rövidebb írást tett közzé oly folyóiratokban, mint a Commonweal, a National Review, a University Bookman, a Modern Age, a francia Esprit, a Pensée Française, a Le Contrat Social és az Aspects de la France, a német Dokumente és a Zeitschrift für Politik, a svájci Schweizer Monatshefte, a spanyol Razon Espanola stb. Ezek a folyóiratok általában a konzervativizmus fórumai voltak és maradtak ma is, Molnár publicisztikai megnyilvánulásait pedig nem utolsósorban éppen ennek a közönségnek szánta.

Önálló könyveivel már szélesebb közönséget kívánt elérni, amit jól mutat Sartre-ról szóló, nagy figyelmet keltő 1969-es könyve, de még inkább legfontosabb munkája, The Decline of the Intellectual (magyarul Az értelmiség alkonya), amely a legszélesebb körben váltott ki komoly elismerést és vitázó kritikát. Ez a könyv része volt a baloldallal szemben kibontakozott amerikai konzervatív forradalom jelentős műveinek. Későbbi korszakának nagyobb visszhangot kiváltott munkája volt az Alain de Benoist-val közösen írt L'Eclipse du Sacré (Szentfogyatkozás). E műben a két szerző egyszerre vitázik egymással és a progresszivista értelmiséggel.

Későbbi munkái a nevelés, a politikaelmélet és a vallásfilozófia körében mozogtak és szűkebb célközönségnek íródtak; Molnár mindezzel együtt az amerikai konzervativizmus katolikus ágának egyik karakteres alakja volt és hatása ebben a körben bizonyult a legtartósabbnak. Befolyását munkáinak számos nyelvre történt lefordítása globálissá szélesítette.

Utazásaival, előadásaival hozzájárult ismertségéhez; ezek során több alkalommal is diplomáciai megbízást teljesített. Távol-keleti, afrikai és európai útjai során előadásokat tartott és mindenütt vezető értelmiségiekkel, magas beosztású állami tisztviselőkkel, arisztokratákkal és uralkodókkal tartott kapcsolatot; például többször találkozott az Orleans-i herceggel, a legitim francia trónörökössel. Megállapítható, hogy amerikai értelmiségiként Molnár kora egyik legszélesebb körben ismert személyisége volt, aki találó meglátásaival és sokszor kendőzetlen véleményével erős visszhangot volt képes kiváltani. Dél-Amerikától Dél-Afrikán keresztül Japánig a konzervatív analízis egyik legismertebb személyiségeként tekintettek rá. A Szovjetunió összeomlása után Molnár lényegében Budapestre tette át tevékenységének középpontját, ahonnan bejárta a közép-európai volt szovjet államokat, amelyekben több könyve és számos írása megjelent.

Egyetemi kurzusokat az említett budapesti intézményekben adott több mint egy évtizeden át. Ennek során közeli kapcsolatba került a fiatal tudósok felnövekvő nemzedékével, ismerősökre és követőkre tett szert, de legalábbis érdeklődő olvasókra, akik értelmes vitába bocsátkoztak tézisei kapcsán. Mindenek együttes hatásaképpen Molnár ma a legtöbbek által ismert és olvasott, vitatott és továbbgondolt magyar anyanyelvű filozófus.

Molnár Tamás hamvai a richmondi temetőben, Virginia államban kerültek elhelyezésre. A sírkőbe vésett felirat a vezetéknév esetében ékezetet használ – így jelölve ennek az ékezetnek múlhatatlan fontosságát Molnár életében, személyiségében és munkásságában. Molnár az USA-beli ókonzervatív három legjelentősebb alakjának az egyike; s e három személy – John Lukács, John Kekes és Thomas Molnar – mind magyar anyanyelvű.

Az életrajzot összeállította: Mezei Balázs

[2012]