Molnár Edit

„Azt hiszem, van bennem valami velem születetett érzékenység, kíváncsiság a másik ember iránt. Nekem minden arc érdekes. Sohasem rohantam, amikor fényképeztem. Hosszasan beszélgettem az emberekkel, akár művészekkel, akár a piaci árusokkal, mielőtt elkezdtem fényképezni őket. Tudni akartam az élettörténetüket." Munkamódszeréről vallott így egy interjúban Molnár Edit. Szinte egész aktív ügynökségi fotóriporteri pályáján meg kellett harcolnia azért, hogy a saját stílusában, tempójában fényképezhessen.

Molnár Edit a belgiumi Genkben született, mivel szülei ott kaptak állást, ott alapítottak családot. Ám 1939-ben, röviddel a II. világháború kitörése előtt a Magyarok Világszövetsége segítségével a család hazatért. Így a fiatal Molnár Edit már Budapesten élte át az ostromot, a bombázásokat, majd a háború után szülei kertvendéglőjének államosítását. A rákospalotai gyerekkorból sok kedves emléke is maradt. Szerető családban, példamutató szülők és nagyszülő között cseperedett lánytestvérével a már gyermekként is határozott és saját útján induló későbbi fotográfus.

Mivel a reáltárgyak nem érdekelték, s emiatt iskolai eredménye nem volt igazán fényes, úgy döntött, nem akar egyetemen továbbtanulni, inkább a színházzal foglalkozna. A Nemzeti Színház előtti hirdetőtáblán mindig voltak színházi felvételek is. Mellettük egy telefonszám, amelyet a kamaszlány Molnár Edit felhívott, mondván, fotóriporter szeretne lenni.

A Magyar Filmgyártó Vállalat riporter osztályán meglepődtek, amikor meglátták, milyen fiatal a jelentkező. Nem számítottak rá, hogy a határozottan telefonáló hölgy még csak copfos, iskolatáskás gimnazista. Mégsem küldték el, maradhatott. Otthon egy darabig titkolta külön útját, de aztán tanári és szülői kérlelésre visszatért az iskolapadba, és leérettségizett. Az érettségi után viszont a Magyar Fotó Állami Vállalathoz került gyakornoknak, a hazai fotográfia „krémje" mellé. Nemcsak a szakmát, de emberséget, helyes viselkedést és kollegialitást is tanult a nagy öregektől.

Kezdetben nagyon változatos tematikájú riporteri feladatokat kapott. Még sportot is kellett fotóznia. 1952-ben a legendás Aranycsapatról és Puskás Ferencről is készített felvételeket. Két évre „átigazolt" a tekintélyes sport hetilaphoz, 1955 és 1957 között a Képes Sport riportere lett. Az 1956-os forradalom idején az utcákat járva fotózott. Egy szovjet járőr letartóztatta, és csak a szerencséjének köszönhette, hogy csupán a gépében lévő filmet semmisítették meg.

1957-ben visszatért korábbi munkahelye, a Magyar Fotó Állami Vállalat utódjához, az 1956-ban létrehozott Magyar Távirati Irodához. A Fotóosztály riportere, majd főmunkatársa lett, s több mint három évtizeden keresztül, 1993-ig dolgozott a nemzeti hírügynökségnek. Érdeklődése és Kondor Bélával való megismerkedése új irányt adott a pályájának. Egyre inkább a hazai szellemi élet nagyságainak megörökítést tűzte ki célul maga elé. Hamarosan jelentkezett képeivel kiállításokon. Első önálló tárlatára 1967-ben az MTI Vadas Ernő termében került sor. Magyar íróportréival több kiállításán is közönség elé lépett, többek között a Műcsarnokban, a Vigadó Galériában, a Tihanyi Apátság galériájában és sok más helyszínen. Néhány éve elővette korai riporteri működése felvételeit, s ezekből is nagy sikerű tárlatokat rendezett.

Molnár Edit azokhoz a kevesekhez tartozik, akik nemcsak a kamerával bánnak jól, de írni is remekül tudnak. Több cikke, könyve jelent meg visszaemlékezéseiből. Egyéni hangon ír életútja és fotográfusi pályája tanulságairól.

Az életrajzot összeállította: Szarka Klára [2015]

Egyéni kiállítások

1967 MTI Vadas Ernő Terem, Budapest

1973 Íróportréim, Pécs

1974 Magyar írók és költők arcképei, Helikon Galéria, Budapest

1976 MTI Vadas Ernő Terem, Budapest

1977 Húsz év képeiből, Műcsarnok, Budapest

1979 Kemenesaljai Művelődési Központ, Celldömölk

1981 Nagy László emlékkiállítás, Bolgár Kulturális Központ, Budapest

1983 50 művészportré, Városi Művelődési Központ, Keszthely • Nevelési Központ, Kecel

1984 Szentendrei találkozások, Szentendrei Képtár, Szentendre • Csepel Galéria, Budapest

1986 Illyés Gyula és kortársai, Kőbányai Sörgyár Művelődési Ház Galéria, Budapest • Galeria Arcis, Sárvár

2000 Emléktöredékek, Gyűjteményes Kiállítás, Vigadó Galéria, Budapest

2001 Illyés Gyula és kortársai, Bencés Apátság Galéria, Tihany

2004 Írók és olvasók, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest

2008 Egy fotóriporter feljegyzései – Ifjúságom története, Kolta Galéria, Budapest

2011 Ifjúságom története, Vízivárosi Galéria, Budapest

2014 Gyepsori emberek tegnap és ma, Vigadó Galéria, Budapest

Csoportos kiállítások (válogatott)

1958 Nemzeti Szalon, Műcsarnok, Budapest

1960 Nemzetközi Fotókiállítás, Műcsarnok, Budapest

1961 Fiatal Művészek Kiállítása (Balla Demeterrel, Tillai Ernővel), Vadas Ernő Terem, Budapest

1987 Magyar Fotográfia '87, Műcsarnok, Budapest