Oravecz Imre

Életrajz

Oravecz Imre a Heves megyei Szajlán született 1943. február 15-én. Az általános iskolát Szajlán végezte, az érettségi vizsgát Szentgotthárdon tette le. 1962 és 1967 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanult magyar-német szakon, itt is diplomázott. Verse nyomtatásban a Hajdú-Bihar megyei Naplóban látott napvilágot először, 1962-ben. 1975-ig csak egyetlen magyarországi folyóirat, az Alföld közölte verseit. 1967-ben Budapestre költözött. 1968-ban az újvidéki Híd című folyóiratban Bori Imre írt kísérőtanulmányt verseihez. 1968-ben jelent meg a Költők egymást közt című antológia, amelyben verseit Weöres Sándor mutatta be. Első verseskötete anyagát a Szépirodalmi Kiadó visszautasította, csak három évvel később, 1972-ben jelenhetett meg Héj címmel a Magvető Kiadónál. Még ugyanebben az évben disszidált. Párizsban, Londonban, majd az Egyesült Államokban tartózkodott, itt három hónapig Iowa Cityben az International Writing Program ösztöndíjasa volt. 1973-ban visszatért Magyarországra. 1974-től a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Idegennyelvi Intézetében tanársegéd. 1976-ban, az írói létet feladva ismét disszidált. Chicagóban, az Illinois-i Egyetemen nyelvészetet és kulturális antropológiát tanult. Nem sokkal később ismét hazatért. Második verseskötete 1979-ben jelent meg Egy földterület növénytakarójának változása címmel a Magvető Kiadónál. Még ugyanebben az évben a Móra Kiadó adta ki Máshogy mindenki más című gyerekvers kötetét. 1982-től filmkritikákat írt az Élet és Irodalomba, majd ugyanott a prózarovatot szerkesztette. A hopik könyve című kötete 1983-ban jelent meg a Magvető Kiadónál. 1985-86-ban vendégtanár volt a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i campusán, ahol a modern német lírát és kreatív írást tanított. 1988-ban jelent meg 1972. szeptember című kötete. Még ugyanebben az évben a Deutscher Akademischer Austauschdienst (DAAD) program ösztöndíjasaként Berlinben töltött egy évet. Akkor még kiskorú, Márk nevű fiával nem akart visszatérni Magyarországra, de az időközben bekövetkező rendszerváltás miatt mégis hazatért.

1989-ben József Attila-díjat kapott, de a díjat nyílt levélben visszautasította. 1990-ben kormányfőtanácsosként a miniszterelnök tanácsadó testületének tagja lett, ebbéli tisztségében tíz hónapot dolgozott. 1991-92-ben főmunkatársa és rovatvezetője volt az Új Magyarország című lapnak, majd később a Pesti Hírlapnál volt újságíró. 1994-ben jelentek meg a Helikon Kiadónál A chicagói magasvasút montrose-i állomásának rövid leírása címmel egybegyűjtött versei. Rövidprózái 1995-ben jelentek meg Kedves John címmel, szintén a Helikon Kiadónál. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanított német irodalmat és amerikai őstörténetet. 2005-ben onnan ment nyugdíjba. Hatodik verseskötete, a Halászóember 1998-ban jelent meg a pécsi Jelenkor Kiadónál. 2001-ben az Unikornis Kiadó jelentette meg válogatott verseit. A megfelelő nap című kötete 2003-ban jelent meg a Jelenkor Kiadónál. Ugyanebben az évben Kossuth-díjat kapott. 2005-ben megszületett második fia, Mátyás. Második rövidpróza kötetét a pécsi Alexandra Kiadó adta ki Egy hegy megy címmel 2006-ban. Készülő regénytrilógiájának első kötete, az Ondrok gödre 2007-ben jelent meg Jelenkornál. A második kötetet Kaliforniai fürj címmel 2012-ben adta ki szintén a Jelenkor. Legutóbbi kötete 2015-ben jelent meg Távozó fa címmel a Magvető Kiadónál. Jelenleg ismét Szajlán él.

Az életrajzot összeállította: Győrffy Ákos [2016]