Szalai Györgyi

Szalai Györgyi életrajza Szekfü András összeállításában

Szalai Györgyi filmrendező és forgatókönyvíró 1940. augusztus 31-én született Kispesten. Tisztviselő édesapja szívbetegségben fiatalon meghalt. Györgyi általános és középiskoláit összesen nyolc helyen végezte, közte három vidéki kollégiumos általános iskolában, valamint négy évig a 12 osztályos, kollégiumos Maxim Gorkij Magyar–Orosz Iskolában. 1958-ban Budapesten érettségizett. Érettségi után öt évig adminisztrátorként, majd könyvtárosként dolgozott, közben egy évig magánképzésben készült a művészettörténeti felvételire. Oda nem lehetett bejutnia, azonban 1962-ben felvették esti tagozatra az ELTE BTK magyar-orosz szakára.

Ezekben az években szellemi környezetét az ún. Belvárosi Társaság adta, egy laza baráti csapat, melynek szellemi vezetője a náluk nem sokkal idősebb, de 1956-os szereplés miatt már börtönviselt Karátson Gábor volt, a későbbi festő és filozófus. A baráti társaság afféle szellemi önképzőkörként működött, együtt élték meg a hatvanas évek elejének filmművészeti új hullámát, és „Krakkóig szólt a vonatjegyük" (Cseh Tamás – Bereményi Géza) .

1963 tavaszán felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Az 1200 jelentkező közül bekerült a második fokra, ahol százegynéhányan voltak. Ez írásbeli vizsga volt – itt találkozott Dárday Istvánnal, a mindenki által Hugónak becézett fiatal költővel és fotóssal, aki különféle segédmunkákból tartotta fenn magát. Dárdayt ekkor nem, csak öt év múlva vették fel a főiskolára, azonban a barátságból tizennégy éven át tartó élettársi kapcsolat lett, illetve egy annál is tartósabb, máig tartó alkotótársi kötelék.

Szalai Györgyit 1963-ban felvették a Főiskola rendező szakára, azonban a második év végén másodmagával kitették a Főiskoláról. Ettől kezdve a legkülönbözőbb alkalmi foglalkozásokból és munkákból élt, közben filmnovellákat írt, majd kisebb megbízásokat kapott a filmgyárból, a hatvanas évek végén már forgatókönyv írási szerződései is voltak.

Amikor párját felvették a főiskolára, természetesen adódott, hogy Szalai Györgyi is bedolgozott a főiskolai vizsgafilmekbe, melyek közül kettő (Nyugodtan meghalni, 1970; Miheztartás végett, 1971) szakmai feltűnést keltett, majd 1972-ben az Oberhauseni Fesztiválon elnyerték a zsűri díját. Mindketten, Dárday és Szalai is bekerültek a Balázs Béla Stúdióba, ami a hetvenes években szellemi otthonuk lett. Az első nagy vállalkozás a Nevelésügyi sorozat (1973) öt másfél órás dokumentumfilmje volt. A BBS rugalmasabb játékszabályai lehetővé tették, hogy ebben a filmben Szalai Györgyi is rendezőként szerepeljen, Dárday István, Mihályfy László, Vilt Pál és Vitézy László társaságában.

1974-ben elkészül Dárday Istvánnal közös első játékfilmjük, a Jutalomutazás, mely itthon és külföldön átütő sikert arat: meghozza a Balázs Béla díjat, a Filmkritikusok díját, majd a Mannheimi Fesztivál fődíját. A bemutató utáni évben Szalai Györgyi elkészíti Az egyedi eset természetrajza (1975) című dokumentumfilmjét, mely a Jutalomutazás alaptörténetét tárja fel.

A Nevelésügyi sorozat csapata korán felismerte, hogy ez a fajta szociográfikus, elemző és kritikus dokumentumfilm kilógott a korabeli filmforgalmazás sablonjaiból, és azzal sem vált volna társadalmi hatóerővé, ha bekerül a televízió valamelyik késő éjszakai sávjába. (Nem került be, ez csak sokkal később következett be.) Ezért 1976-ban a Balázs Béla Stúdión belül megalakították a Közművelődési Munkacsoportot, melyben filmrendezők és kritikusok és filmtörténészek közösen szervezték meg a dokumentumfilmek társadalmi forgalmazását.

Az 1970-es évek második felében egyre több alkotó készített dokumentum-játékfilmet, a külföldi kritikusok Budapesti Iskoláról beszéltek. Dárday és Szalai 1977-ben készítették el a Filmregény – Három nővér című filmjüket, mely újabb filmkritikusi nagydíjat (sőt még egy operatőri díjat is) hozott. Szalai Györgyi ekkoriban már más alkotók filmjeiben is vállalt konzultánsi, társrendezői vagy forgatókönyvírói szerepet. Tevékenysége elismeréseként 1980-ban a Dialóg Stúdióban lehetősége nyílt egy önálló játékfilm megrendezésére (Dédelgetett kedvenceink, 1981) – Dárday István a forgatókönyvet írta.

Az 1980-as évek elejére Dárday és a köré csoportosuló filmalkotók számára szűknek bizonyultak a Balázs Béla Stúdió keretei, a MAFILM négy játékfilm stúdiója közül (bár, mint láttuk, készültek ezekben is filmjeik) egyik sem vált igazi otthonukká. Ezért alakították meg az 1981 és 1985 között működött MAFILM Társulás Stúdiót. Az alapítók fényképén tizenegy filmrendezőt látunk: Tarr Béla, Dárday István, Mihályfy László, Szalai Györgyi, Gyöngyössy Imre, Vitézy László, Erdőss Pál, Gyarmathy Lívia, Zolnay Pál, Xantus János, Kabay Barna. De készített itt filmet Gulyás Gyula és Gulyás János, Fehér György, Bódy Gábor és Jeles András is. Amikor a Társulást öt év után a kultúrpolitikai vezetés és a filmszakmai féltékenység megszűntette, Dárday és néhány szövetségese különböző furfangokkal teremtettek filmkészítési lehetőséget a csapatnak. Bár ezt a szétesőben lévő pártállam meggátolni már nem tudta, ezek az évek a filmkészítés szempontjából nagyon nehéznek bizonyultak. (A 80-as évek Dárday–Szalai játékfilmjei: Harcmodor, 1980; Dédelgetett kedvenceink, 1981; Átváltozás, 1984; A dokumentátor, 1988.)

A rendszerváltozás után Szalai, Dárday és a többiek a filmkészítés mellett egy új típusú mozit is üzemeltettek. Az addig Kinizsi néven működő mozit 1989 február 23-án M.I.T. VIDEÓ –ÉS MOZIKLUB néven nyitották meg, a Recsk 1950–1953 című filmmel. (M.I.T.: Mozgókép Innovációs Társulás.) 1991. január 23-án az intézmény felvette a Blue Box nevet. Szalai Györgyi az intézmény vezetője lett, mely több volt, mint művészmozi, komplex kulturális fórumként működött, koncertek, kiállítások, beszélgetések színhelye is lett. A piaci környezetben folyamatos pénzügyi nehézségekkel küzdöttek, míg végül tíz év után, 1999. október 6-án a tulajdonos konkurens filmvállalat a Blue Boxot bezáratta.

A kilencvenes években Dárday és Szalai két nagyigényű játékfilmet készít: Nyugattól keletre, avagy a média diszkrét bája címen egy filmszatírát (1993), majd a Tükröződések (1998) című drámát. A kétezres évektől dokumentumfilm készítő tevékenységükben egyre többször foglalkoznak környezetvédelmi témákkal, valamint a nemzeti identitás és a nemzeti kultúra kérdéseivel. Szalai Györgyi például A templomépítő (2014) című filmjében a számítógépes animáció segítségével életet lehel Makovecz Imre monumentális templom-tervébe, és virtuálisan „felépíti" azt. Az évtized kiemelkedő közös alkotása Az emigráns – Minden másképp van (2006), a Márai Sándor utolsó éveiről készült játékfilm.

Amikor 2012-ben Dárday István megkapta a Kossuth díjat, a díj felét átadta Szalai Györgyinek. Szalai Györgyi ugyanezt tette 2013-ban az érdemes művész díj felével – átadta Dárday Istvánnak.

Szalai Györgyi 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja.

[Készült: 2016]

Szalai Györgyi: Ars Poetica

„Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá,

amikor el akarja mesélni." (Gabriel García Márquez)

A nemesi és arisztokrata gyökerekkel rendelkező családból származó Dárdayval ellentétben Szalai Györgyi a semmiből jött. A fim hozott kettőjükből egy olyan alkotópárost, amely az 1962-es főiskolai felvételi óta egészen a mai napig létezik. A Magyar Művészeti Akadémián készült mindkettőjükről egy-egy portréfilm, amely ezt is dokumentálta. Valójában azonban a filmjeikben adódik össze mindaz, amit a világról gondolnak - legyen az dokumentumfilm, játékfilm, animáció vagy éppen stúdióalapítás (TÁRSULÁS), amely stúdióban többek között a világhírű Tarr Béla Sátántangója is készült. ők csinálták a Blue Box mozit, ahol főleg magyar kultuszfilmeket és kelet-európai örökzöldeket vetítettek a 90-es évek elején, amikor ez épp nem volt divat. Éjszakai klubjukról még New-Yorkban „is tudtak. Vár állott most kőhalom... " A mozit, amely a műhelyüknek is otthont adott, elnyelte a posztszocialista és prekapitalista világ. A Sevillai Világkiállítás magyar pavilonjában Makovecz Imre rendel egy filmet, amelyet Károly herceg ,, sevillai templomnak " és ,, a józan gondolkodás őrtornyának " nevezett Jelenleg 2020-ban megjelenő életműkötetén dolgozik, egy olyan szubjektív filmtörténeten, amelyből mindenki részletes képet kaphat majd életük munkáiról.

Filmográfia

• Nevelésügyi sorozat l-V. (1973-75) Dárday Istvánnal; Vitézy Lászlóval; Wilt Pállal, PappFerenccel közösen - rendezői kollektíva

• Jutalomutazás (1975) társrendező Dárday Istvánnal

Mannheimi fesztivál nagydíja 1976, A magyar filmkritikusok nagydíj; és a legjobb operatőri munkáért Koltai Lajosnak

• Az egyedi eset természetrajza (1975) rendező

• Mit látnak az iskolások? (1977) Dárday Istvánnal. Vitézy Lászlóval közös rendezés

• Filmregény (1977) Társalkotó Dárday Istvánnal

Magyar filmkritikusok díja 1978, Filmművészeti Tanács nívódíja

. Leleplezés (1976-78) Társrendező Vitézy Lászlóval

• Harcmodor (1979) író és társszerző Dárday Istvánnal

Magyar filmkritikusok díja 1981: A Filmművészeti Tanács nívódíja

• Békeidő (1980) Forgatókönyv író

Mannheimi Filmfesztivál Nagydíja 1980, Szalai Györgyinek, a Magyar Filmkritikusok „A legjobb forgatókönyv díja"

• Dédelgetett kedvenceink (1981) rendező

• Átváltozás (1983-89) Dárday Istvánnal közös rendezés

• A dokumentátor (1987) Dárday Istvánnal közös rendezés

• Nyugattól keletre, avagy a média diszkrét bája (1993) Dárday Istvánnal közös rendezés

• Mindenki fél a törpétől (1997) forgatókönyv író

• Tükröződések (1998) Dárday Istvánnal közös rendezés

• Teljes napfogyatkozás (1999) rendező

• Dokumentátorok (2001) Dárday Istvánnal közös rendezés

• Szelíd kérlelhetetlenség (2004) Dárday Istvánnal közös rendezés

• Falurombolás? (2006) Dárday Istvánnal közös rendezés

• Minden másképp van (2006-2007) Dárday Istvánnal közös rendezés

• „Nem sokaság, hanem lélek" (2010) Dárday Istvánnal közös rendezés

• Kell fel és járj (2012-2014) Dárday Istvánnal

• Gondolkodj globálisan cselekedj lokálisan 1-3 (2014) Dárdav Istvánnal

- Teremtett világ - Visnyeszéplak

- Gyűrűfű

- Öt előadás - Gömörszőlős

• A templomépítő (2014) Producer - Dárday István

• Összekötni az eget és a földet 1-3 (2015-2016) (Makovecz Imre életműve) Dárday Istvánnal