Szentkirályi Zoltán

Életrajz

Szentkirályi Zoltán Debrecenben született; apja erdélyi református lelkészi család leszármazottja volt. Középiskolai tanulmányait a Debreceni és a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte. A II. világháború legutolsó időszakában, 17 évesen a frontra, majd orosz hadifogságba, a Foksányban lévő gyűjtőtáborba került. Halálos betegen, mivel alkalmatlan volt munkatáborba való elszállításra, hazatérhetett; felépülése után Debrecenben érettségizett 1945-ben.

Tanulmányait a Debreceni Tudományegyetem filozófia-pedagógia-esztétika szakán folytatta másfél évig, ahol Karácsony Sándor tanítványa és demonstrátora volt. Hamar be kellett látnia azonban, hogy a politikailag és társadalmilag antidemokratikus irányba alakuló országban nem lesz lehetősége a Karácsony Sándor szellemében történő szabad, emberközpontú filozófiai-pedagógiai eszmék kifejtésére és gyakorlására.

Ezért 1947-ben felvételizett a Műegyetemre, ahol 1951-ben kapott építészdiplomát. Kitűnően rajzolt, szabadkézi és műszaki rajzokat később több könyvhöz készített. Tanárai közül Kardos György és Rados Jenő voltak rá hatással. Negyedéves korától demonstrátor volt az Építészettörténet Tanszéken, s innen, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Intézetből ment nyugdíjba. 1961-ben adjunktus, 1964-ben műszaki doktor, 1977-ben docens, 1990-ben egyetemi tanár, 1993-ig igazgatóhelyettes és az Építészettörténeti Osztály vezetője. 1998-ban, a nyugdíjkorhatár elérésekor azonnal nyugdíjazták.

Hosszú oktatói és tudományos pályafutása alatt egy ösztöndíjban részesült; l959-ben Olaszországban tölthetett kb. két hetet. Minden más ösztöndíjkérő pályázatát elutasították, az egyénileg külföldre történő utazását is hosszú ideig akadályozták. Jól tudott németül és franciául; latinul, olaszul és angolul "csak" olvasott. Nem volt párttag, és nem volt hajlandó kandidátusi vizsgát tenni. Idejét és tudását inkább a tudománynak, a hallgatóknak, valamint a családjának szentelte.

Az egyetemes építészet és az újkori magyar építészet történetéből, s a képzőművészetek történetéből tartott előadásokat. Kutatási területe is ez volt; főleg a reneszánsz és a barokk, illetve az építészetelmélet kérdései. 1980-tól részt vett a Magyar Építőművészek Szövetsége mellett alakult Mesteriskola, Építész Mester Egylet munkájában, melynek egyik vezetője volt – Szendrői Jenő és Arnóth Lajos mellett. Sok tanulmányi kiránduláson és utazáson vett részt mesteriskolás és műemlékvédelmi szakmérnöki továbbképzős hallgatói csoportokkal. Hosszú ideig a Bercsényi Klub felelős szervezője volt az egyetem részéről. A Magyar Építőművészek Szövetségének vezetőségi tagja volt.

A Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.

Forrás:

file:///U:/Szentkir%C3%A1lyi%20Zolt%C3%A1n/Szentkir%C3%A1lyi%20Zolt%C3%A1n.htm