Szőcs Miklós Tui

Életrajz

Az 1953-ban Budapesten született Szőcs Miklós Tui a Jurányi utcai gimnáziumban végezte tanulmányait, ahol esti tagozaton járt, és levelezőként érettségizett. Volt ipari tanuló, mechanikai műszerész, a Kiállításkivitelező Vállalat grafikai műhelyének alkalmazottja, majd 1974-ben kezdte meg tanulmányait a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán, de fél év múlva – nem tudván megfelelni az akadémiai képzés konvencióinak – abbahagyta tanulmányait, és miközben volt építőmunkás, újságkihordó és kérdezőbiztos autodidakta módon képezte tovább magát.

Budapesten él és dolgozik: jelentősebb első műveit az 1970-es években faragta. Fontos tanulságokkal kamatozott az 1980-as években Thaiföldön tett útja, ahol felismerte, hogy a művek nem létezhetnek kulturális-művészeti kontextusok nélkül, hogy az alkotásoknak egy adott kulturális közegbe kell beágyazódniuk.

Alkotásai – amelyeket különleges, ritka faanyagokból és rétegelt lemezekből készít – az autonóm szobrászat, az alkalmazott játéktárgy és a bútorplasztika körében, illetve e kategóriák határterületein határozhatók meg. „A szobrászattól idegenkedik, mert nem tud mit kezdeni a funkciótlan tárgyakkal, az asztalosmesterséget önmagában elégtelennek találja a maga mondanivalójához, az iparművészettel pedig, amennyiben az díszítőművészetet is jelent, nem tud azonosulni: semmi sem idegenebb tőle, mint a dekorálás." – írta már 1991-ben a Szőcs Miklós Tui-művekről a kiváló művészettörténész, Forgács Éva.

Az 1990-es évektől jelentkezik műveivel egyéni és csoportos kiállításokon.

Az első önálló kiállítását 1991-ben rendezte meg, majd a 2000-es évektől rendszeres résztvevője a Gödöllői Iparművészeti Műhely kiállításainak. 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia levelező, majd rendes tagja.

Művészi szándékait így összegezte 2013-ban: „munkásságom az imádság vagy spirituális praxis egyfajta sajátosan mai, modern formája – nem az istenség közelségéből fakadó megismerés többlete, hanem a távollétéből vagy legalábbis érzékelésének hiányából eredő rossz közérzet és nyugtalanság, valamint e hiány betöltésének vágya artikulálódik efféle reintegrációs törekvésben. Figyelmem mindinkább a hagyomány felé fordul; itt remélem megtalálni azokat a szellemi tendenciákat, melyek végtelen időkön keresztül forrtak, formálódtak az időtlen múlt kohójában, hogy utóbb gyógyító erejükből vigasztalást meríthessünk. Ez az irányultság oka lehet annak, hogy egy ideje már munkáim voltaképpen edények, melyek minden formai attraktivitásukkal együtt csak mintegy foglalatát, héját képezik a bennük önmagát kinyilvánító magasabb, láthatatlan erőtérnek, és ugyanezt a sokféleség oppozíciójában megmutatkozó egység vagy teljesség kiegyensúlyozott harmóniáját kívánják érzékeltetni kétfejű figurális műveim. Ennek érdekében szemléleti tisztaságra és technikai perfekcióra törekszem."

Művészete fenségesen magányos jelenség a jelenkori magyar szobrászatban, illetve tárgyalkotó művészetben.

Az életrajzot öszeállította: Wehner Tibor [2015]

Székfoglaló
A belső ember vára : MMA Akadémiai Székfoglaló, 2014. december 5.

Öndefiníciók

PROLÓGUS

Jóllehet „a teremtő szellem sugallatai mindenkor enyhék és melengetőek” (G. Meyrink), de hálátlan kötelezettség magát az effektív alkotói munkafolyamatot egyáltalán szóbahozni, mivel visszatekintve jobbára csak a nehézségekről számolhatunk be. Mégsem tanácsos megspórolni; mert bár megfelelő mélységű és minőségű önvizsgálatra rendszerint csak a munka befejezte után nyílik lehetőség, az összegzés elkerülhetetlen. A többnyire nagy léptékű, hosszadalmas procedúra közben ilyesmire nincs se idő, se fölös kapacitás, mert ott mindig az előző lépésből következő újabb lépésre kell gondosan ügyelni; a figyelem ebben a fázisban merőben lokális jellegű.
Szembesülni csak a már elkészült művel lehet; de a tanulság csak visszamenőleg vonható le - akkor, amikor már visszavonhatatlanul „mindennek vége”; de ha kitérünk előle, a következő munka láthatja kárát.
Előfordul ugyan, bár ritkaságnak számít a tehermentes, „nullszaldós” munka, amelyik jobb kiszámíthatósága folytán nem hagy semmiféle rossz szájízt vagy hiányérzetet maga után. Amellett; megfelelő elkötelezettség esetén - a minden megvalósulással szemben érzett averzió, de legalábbis némi gyanakvás őrlángja a szükséges éberség fenntartása végett indokolt, sőt - kötelező; jelez, ha túl messzire merészkedtünk. Úgy tűnik, bele kell törődni, hogy olyan tevékenység tekintetében, ahol az anyag, mint hordozó ennyire meghatározó szerepet játszik és ilyen, részrehajlás nélküli könyörtelenséggel szabja meg saját feltételeit - nem ritkán a rajta keresztül és általa megnyilvánulandó tartalom ellenében próbálva biztosítani függetlenségét - ott nem beszélhetünk maradéktalan megvalósításról; a végeredményt kompromisszumok egész arzenálja határozza meg.  És bár kétségtelen, hogy ez is a történet szerves része; ebből egyenesen következik, hogy minden munkafolyamat során keletkezhetnek olyan vakfoltok, melyek természetüknél fogva rendre kivonják magukat ellenőrzésünk alól és sajátos működésmódjuk nem feltétlenül esik egybe az elképzeléseink mentén aggályosan kimódolt koncepciókkal.  Noha esetenként adódik pozitív végkifejlet is, bizonyos mértékű véletlenszerűség jelenvalóságának a ténye vitathatatlan; gyanítható, hogy olykor éppen ez a mozzanat lehel életet a születendő műbe – nehéz kimondani, de a „hozzáadott érték” lehet, hogy éppen az, amivel nem számolunk. Mert hol az alapkőként egzisztáló filozófiai gondolat szorulna utólagos kiegészítésre, hol a megfogalmazás módja hagy kívánni valókat maga után, hol a beszerezhetetlen, vagy végképp kifizethetetlen nyersanyag hiánya generál nehezen emészthető kényszermegoldásokat; mindig adódik valami nyugtalanító disszonancia, ami akkor sem esik jól, ha a tisztelt publikum - irigylésre méltó módon - ebből semmit sem vesz észre, vagy netán merő tapintatból nem teszi szóvá. Végül - mint mindig – a legfogasabb kérdésnek a mű „megmagyarázása” bizonyul; közismert tény ugyanis, hogy a hatóerejüket vizuális módon kinyilvánító – indokolatlan optimizmussal mondjuk úgy; „szép”művészetek – jelentéstartalmai nem feltétlenül verbalizálhatóak „egy az egyben”: sőt – feltehető, hogy minél jelentősebbek, annál kevésbé ültethetőek át egy másik, látszólag meglehetősen eltérő feltételrendszer által meghatározott értelmezési tartományba.    
Ezért ne minket okoljanak; a dolog természetéből következik.         
Szőcs Miklós TUI 2018

ÖNSZÖVEG

A tevékenységem iránt érzett felelősség régóta arra ösztönöz, hogy annak indítóokául mélyebb (vagy magasabb) és átfogóbb összefüggéseket keressek. Egy ideje már saját, pusztán személyes indíttatásaimat olyan univerzális, paradigmatikus ideákban vagy szellemi alapvetésekben próbálom feloldani, melyek elmúlt évezredek bölcsességeinek kvintesszenciái és az időtlen múlt „mélységes mély kútjából” törnek elő. Mivel igazságuk nekem is „jár”, így hát igyekszem elsajátítani a mélyebb megértésükhöz elegendő kondíciókat, hogy műveimen keresztül módom legyen kinyilvánítani mindazt, amire képes vagyok.
Alkalmassá kell válnom arra, hogy lehetőleg torzításmentesen továbbítsam azt a személyes impulzusaimmal összeszőtt és megfeleltetett univerzális hatóerőt, ami szándékom szerint mindenkor embertársaim javát szolgáltathatja. Ahhoz azonban, hogy célkitűzéseimet megvalósíthassam és egyáltalán méltóvá válhassak küldetésemre, folyamatos és elmélyült kutatómunkát kell végeznem, ami a legkülönbözőbb magaskultúrák lényegének tanulmányozását illeti. 
Nem akarok hibát elkövetni sem a górcső alá vont szellemi tartományok, sem a köréjük rendelt szimbólumkeretek alkalmazhatóságának tekintetében. 
Attól fogva, hogy a mű létrejön, paraméterei többé-kevésbé mérhetőkké válnak, rossz, hibás művet alkotni pedig nemcsak, hogy nem illik, de nem is szabad. 
A félreértések elkerülése végett még néhány szót a kutatómunkáról. Mivel nem vagyok tudós, célom nem az adatgyűjtés és az évszámok szorgos memorizálása, sokkal inkább azt a képzeletem benső terében meghúzódó szellemi altalajt igyekszem megfelelőképpen táplálni és színesíteni, amelyből műveim mindenkor kisarjadhatnak. E kutatómunka értelmét és hatását tehát legfeljebb „mandinerből”, áttételesen érhetik tetten mindazok, akik ez irányú ambícióik érdekében nem sajnálják az időt és fáradságot az ehhez szükséges kondíciók elsajátításához.
Karakterem, affinitásaim és tanulmányaim függvényében sorsom úgy alakult, hogy ilyesfajta kutatómunka nélkül, mely tevékenységem létfeltételét képezi, - legalább is annyiban, hogy általa lehetőségem nyílik arra, hogy „kvázi” leellenőrizzem saját elképzelésem hitelességét és jogosultságát, egyéb aspektusokról nem is beszélve - egyszóval efféle, ’lényegre törő’ kutatómunka nélkül műveim egyszerűen nem valósulhatnak meg.

ÖNSZÖVEG 2

Fontosnak tartom, hogy hű maradjak a szépművészethez összetettebb értelemben is, amennyiben meggyőződésem, hogy a szépség nem kizárólag esztétikai fogalom, hanem megismerés függvénye is; és csak egészében véve képes a benső élmény katalizátoraként működni.
A technikai perfekció számomra már nem cél, hanem eszközként szolgál arra nézve, hogy szemléletünk tárgyát transzparenssé tegye a mélyebb jelentéstartalom üzenetének megértése érdekében.
Annak érdekében, hogy elkerüljem a puszta indivídum gyökértelen csapongását, mindenkor arra törekszem, hogy saját, egyéni indíttatásaimat megkíséreljem megfeleltetni a hagyomány kollektív bölcsességéből lepárolható, ma is érvényes útmutatásoknak és jelentéssel bíró, koherens formai képletekbe rendezni.
Így munkáim voltaképpen életutam látható mérföldkövei, vagy levert útjelzői; keletkezésük időszakának éppen adott szellemi és plasztikai lehetőségeit rögzítik.

ÖNVALLOMÁSSZERŰ

Úgyszólván a kezdetektől fogva munkásságom szellemi tőkesúlyát személyes indíttatásaimnak az egyetemes Hagyomány kollektív bölcsességével való megfeleltetése szavatolja számomra.
Noha az idők során lépésről lépésre kitapogattam saját világom erőpontjait és sikerült kicsiszolnom a hozzájuk rendelhető formatörvényeket, mindezt nem tekinthettem hitelesnek mindaddig, amíg nem váltam képessé arra, hogy az egyénit, a személyest az általánosig, az ősképig emeljem és abba mintegy beleágyazzam, azzal összeolvasszam.
Lényegében azóta is ennek a megfeleltetésnek az egyensúlya adja munkáim érvényességének a nyomatékát: a művek, akárcsak a létezők, nem a semmiből jönnek; előzmények hosszú sora biztosítja számukra a létezés jogát és az adott pillanatban egy hosszú történet látható láncszemeiként mutatkoznak meg.
Ez foglalkoztat, ez a hídverő szerep; egy láthatatlan, folytonos áramlás számomra hangsúlyos mozzanatait – mielőtt engedném tovasodródni őket a végtelen időfolyamban – egy-egy alkotó pillanatra feltartóztatni és mintegy „gondolatjelként” rögzítve tudatosítani a jelenben, tágabb időtávlattal dúsítva fel a „korszellem” lankadó életerejét annak érdekében, hogy a korok és eszmerendszerek közötti zavartalan átjárás folytonosságának biztosításával gazdagítható legyen világunk színvonala és élhetősége.
Ezért arra törekszem, hogy mindenkori indíttatásaimat tisztán tartsam és a technikai perfekciót a szükséges szintre emeljem, ami vizuális műfajok esetében amúgy is alapfeltétel.

PRIMA PRIMISSIMA

A művészi tevékenységem iránt érzett felelősség mindig arra ösztönzött, hogy munkáim legyenek szellemileg szilárdan alapozottak, formailag jól szerkesztettek és sugalljanak rendet, egyensúlyt és világosságot. Az idők során a személyesség önkényétől általánosabb, átfogóbb jelképiség felé mozdultam el és a plasztikai megoldásokat fegyelmezett önmérséklettel kezelem. A megvalósítás során ügyelek arra, hogy műveim minden formai attraktivitásukon túl hordozzanak magasabb jelentéstartalmakat.  Elvárom magamtól, hogy munkáim szépek legyenek, amennyiben a szépségnek nem csupán élvezeti értéke van, hanem a magasabb megismerést is lehetővé teszi. Tiszta indíttatással dolgozom és technikai perfekcióra törekszem. 
Szőcs Miklós TUI 2021.09.

Műtárgyjegyzék

1979 - 1980 Othello – marionett, afrikai dió, badi, ében, juhar, körte, törökmogyoró, 22-30 cm
1981 Sakk, körte, makasszár ében
1985-1986 Orwell: Állatfarm, badi/bilinga, ében, körte, rózsa, törökmogyoró, 8x10x18 cm
1987 Szekrény, gőzölt körte, 260x145x67 cm
1987 Centrum, makasszár ében, citrom, 20x20x20 cm
1988 Ágymakettek, avodír, ében, körte, mahagóni, 66x48x33 cm; 64x44x17 cm
1989 Zebra, tömbösített juhar, 122x30x65 cm
1990 Gepárd, tömbösített nyír rétegelt lemez, 104x37x105 cm
1990-1991 Teknősbéka asztal, tömbösített nyír rétegelt lemez, 152x152x56 cm
1991 Kis teknős doboz, citrom, ében, elefántcsont, rózsa
1991 Leguán-pad, tömbösített nyír rétegelt lemez, 210x50x42 cm
1992 Pávián, tömbösített nyír rétegelt lemez, 47x53x50 cm  
1993 Békalábas hokedli, tömbösített bükk rétegelt lemez, 45x45x28 cm
1994 Fából faragott királyfi, lucfenyő, 160 cm
1995 Szoláris impulzus (Kettős békaedény), tömbösített, rétegelt gőzölt körte, 95x52x30 cm
1996-1997 Iszlám, gőzölt körte, 25x25x40 cm
1998 Négyesség (Kacsaedény) tömbösített nyír rétegelt lemez, 70x70x33 cm
1998-1999 Jaguár, tömbösített, üregelt körte, 110x20x40 cm
1999-2000 Kettősség, tömbösített nyír rétegelt lemez
2001 Egység / Szívszentély, tömbösített nyír rétegelt lemez
2002 Hármasság, tömbösített nyír rétegelt lemez, 75x75x102 cm
2002-2003 Menyegző - Rész és egész, amaranth, hosszúság: 50 cm
2004-2005 Hajnal hasad, amaranth, ibolya, pink ivory, 70x30x30 cm 
2007 Élők könyve, tömbösített nyír rétegelt lemez, badi, ében, padouk, 60x60x120 cm
2008-2013 Tendenciák (1-6.), hat darabos sorozat, juhar, badi/bilinga, padouk, amaranth, wenge, ében, 43x43x20 cm
2009 Kettő az egyben, badi/bilinga, 43x20 cm
2010 Szupra, sapelli mahagóni, 43x43x20 cm
2011 Lila csomó, amaranth
2011 A harmadik, afrikai padouk
2012 Vér és víz, afrikai padouk, hegyi juhar
2012-2013 Ophelisk - Út a magasba, badi/bilinga, 250x40x40 cm
2013-2014 Lélek Jelen Lét, bubinga/afrikai rózsa
2015-2016 Fogalmi keretek – Nyugat és kelet, badi/bilinga, padouk, wenge
2017-2018 Bölcsek tanácsa, félkész
2019-2021 Körtánc – Gyökér és korona
2022 Két, egyelőre névtelen kisplasztika
2023 Hűlt helyek

[frissítve: 2024, forrás: Szőcs Miklós TUI]
 

Egyéni kiállítások

1991 Budapest, Francia Intézet
1999 Jaguár, Budapest, Magyar Fotográfusok Háza
2000 Jaguár, Szombathely, Városi Képtár
2000 Róma (Olaszország), Magyar Akadémia
2002 Budapest, Budapest Kiállítóterem
2003 Gödöllő, GIM Ház
2006 Tézisek, Budapest, Pesterzsébeti Múzeum (Katona Szabó Erzsébettel)
2007 Bécs (Ausztria), Collegium Hungaricum (Katona Szabó Erzsébettel)
2007 Budapest, Vízivárosi Galéria (Oláh Mátyással)
2007 Budapest, Ericsson Galéria
2008 Sopron, Erdészeti Múzeum (Katona Szabó Erzsébettel)
2012 Válogatás, Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Parthenón-fríz Terem

Fontosabb csoportos kiállítások

1994 Kisszobor '94, Budapest, Vigadó Galéria
2001 Szobrászaton innen és túl, Budapest, Műcsarnok
2001 Élmény és Eszmény, Gödöllő, Királyi Kastély
2009 Műhelymunkák (1998-2008), Gödöllő, GIM Ház
2009 Hortus Semperflorens, Gödöllő, GIM Ház
2010 Kert emlékbe, Gödöllő, GIM Ház
2011 Reflexiók barokk kertre, Gödöllő, GIM Ház
2013 Négy elem, Szentendre
2013 Ilka kertje, Gödöllő, GIM Ház
2013 Tizenöt éves a GIM, Gödöllő, GIM Ház
2014 Tradition et invention. Exposition d'art comtemporain hongrois, Párizs (Franciaország), Palais de l'UNESCO
2014 A Nagy Háború, Budapest, Vigadó