Terényi Ede

Életrajz

Terényi Ede Marosvásárhelyen (Románia) született 1935. március 12-én. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte: zeneszerzést Trózner Józseftől, zongorát Chilf Miklóstól tanult, a Bolyai Farkas Elméleti Középiskolában érettségizett (1952), majd a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola zeneszerzési tanszakán Jodál Gábor tanítványaként szerzett oklevelet (1958). Közben 1956-ban elnyerte az Enescu-ösztöndíjat.

1958-tól a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola előadója: kezdetben ellenponttant, majd összhangzattant, a '80-as évektől zeneszerzést, majd zenedramaturgiát is tanított (ez utóbbi tantárgy bevezetése a főiskolán az ő nevéhez fűződik). Két ízben (1974, 1978) is részt vett műveivel a darmstadti modern zenei tanfolyamon, ill. fesztiválon (Internationale Ferienkurse für Neue Musik). 1983-tól a zenetudományok doktora, 1993-tól doktorátusvezető. A magyarországi zeneélettel szoros kapcsolatban áll, tagja mind a Magyar Zeneszerzők Szövetségének, mind az MMA-nak. A Magyar Rádiózenekar és a Budapesti Vonósok számos művét előadták, illetve rendeltek is tőle alkotásokat. Ma már legendás Balassa Sándorral való sok évtizedes barátságuk. A többi gesztus közül is kiemelkedik a Hajta virágai és a Nap fiai című két Balassa-monográfia.

Zeneírói, zenetudományos munkássága egyaránt jelentős: számos zenei tárgyú kötet és esszé szerzője. Zenetudományi kutatásainak középpontjában a modern zene vertikális dimenziójának vizsgálata áll. Doktori disszertációja (A XX. századi zene 1900–1950-ig terjedő első felének összhangzattan-elmélete) e témakörben végzett kutatásainak összefoglalása. Másik jelentős kutatási területe az erdélyi magyar zeneszerzés története és stilisztikai vizsgálata (pl. hosszú ideig tanulmányozta Kájoni János gyűjteményét).

Zeneszerzői pályája nagyon sokarcú, stílusa évtizedenkénti jelentős változásokat mutat: első alkotó periódusát a népdal- és Bartók-hatás jellemzi ('50-es évek), ezt követte a szerializmus felé fordulás ('60-as évek), a zenei grafika ('70-es évek), majd a neobarokk és ezzel párhuzamosan a dzsesszmuzsika felé tájékozódás ('80-as évek). Újabb műveit régi erdélyi dallamok mai hangvételű újjáélesztése, modern keretbe foglalása jellemzi.

Életművében hangsúlyos helyen állnak a vokális alkotások – számos zeneműve kapcsolódik szorosan a magyar és az egyetemes irodalomhoz: száznál is több, a magyar és a világirodalom, valamint a népköltészet remekeihez kapcsolódó vokális zenemű szerzője, amelyek műfaji szempontból is változatosak, mono­operáktól vokál-szimfonikus művekig, kórusoktól dalokig."

Kritérion Kiadó Romániai Magyar Irodalmi Lexikon alapján [2015]

_____________________________

Életrajzi adatok

Marosváráshely (Románia), 1935. március 12.

Kolozsvár (Románia), 2020. november 26.

Tanulmányok

1948–1952: Bolyai Farkas Elméleti Középiskola (Marosvásárhely, Románia)

1952–1958: Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola (Kolozsvár, Románia)

Munkahelyek / Oktatói tevékenység

1958–2012: Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola (Kolozsvár, Románia) – ellenpont, összhangzattan, zeneszerzés, zenedramaturgia tantárgyak

Művészeti tagság

Román Zeneszerzők Szövetsége

Magyar Zeneszerzők Szövetsége

2005–2011: MMA társadalmi szervezet tagja

2011–2020: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag

Művek

Énekes alkotások

Monooperák

A lélek hullámai (francia nyelven, Tristan Tzara-versekre, 1995)

Nomád éjszakák és nappalok (1998)

Kalevala (Elias Lönnrot verseire, finn nyelven, 1999);

Az új Ádám (1999)

La Divina Commedia (2004)

Odüsszeusz ünnepei (2005)

A kisherceg (2007)

Mahabharatá (2009)

MeophistoFaust (Goethe-versekre, német nyelven, 2010)

Vokál-szimfonikus művek

Széki és székelyföldi lakodalmasok (szvit, 1959);

Erdélyi lakodalom (1959, átdolg. 1969);

Szerelmes dalok (népi szövegre, 1962);

Népdalok Magyarlapádról (szvit, 1962);

Pá¬rosjáték (1967);

In memoriam József Attila (kantáta, 1967);

Nem én kiáltok (I. kantáta József Attila-versekre);

Te Deum Laudamus (1990)

Missa in A (1991);

Miseparafrázisok 17. századi dallamokra

Passio et mors Domini nostri Iesu Christi (2008)

Kórusművek

Öt madrigál vegyes karra (1972);

Madrigálok (Balassi Bálint- és József Attila-költeményekre, 1977)

Madrigálok női karra (1988);

Öt kórus bibliai szövegekre (1990);

Mise három szólamra (1993)

Vokális kamarazene

Stabat Mater (Domokos Pál Péter tiszteletére, 1999);

Terzine di Dante (1972);

Krisztus hét szava a keresztfán (1991);

Harangok (1991)

Dalciklusok

Hét dal József Attila és Tóth Árpád verseire (1956)

In memoriam Ady (1968)

Lyrai kantáta (szopránra és fuvolára Horváth Imre szövegeire, 1968)

Három dal József Attila verseire (1969)

Terzine di Dante (1972)

Zene Ady-versekre (három dalciklus, 1977)

Széki és csángó népdalsorozat (1981)

Romantikus dalok (német szöveg, 1984)

Négy bibliai dal (a Müncheni Kódex szövegeinek felhasználásával, 1989)

Carmina Angelica (latin szöveg, 1991)

Las cantigas de Santa Maria (1992)

Il cantico del Sole. 1–10 (Assisi Szent Ferenc verseire, olasz nyelven, 1994)

A hallgatás (Şerban Codrin haikuira, 1998)

Japán virágok (1998)

Zenekari művek

Szimfóniák

Varázsmadár. In memoriam Brâncuşi (szimfonikus variációk, 1965)

Tér és fény (1988)

Hegyek, Erdők, Álmok (1988)

Hofgreff szimfónia (1989)

Erdélyi várak legendája (1994)

Öt Kodály-portré (1997)

Darabok zenekarra

In memoriam Valentin Bakfark (vonószenekari szimfónia, 1978)

Zene C-ben (kamaraszimfónia, 1979)

Tinódi világa (kamaraszimfónia,1984)

Gershwin – szerenád (1986)

Mise-parafrázisok (vonósokra, 1992)

A hét torony (kamaraszimfónia, 1993)

Départ – In memoriam Benjamin Britten (szimfónia vonós kamarazenekarra, 1996)

Erdélyi Kódex (kamaraszimfónia, 1998)

Zöld erdők liturgiája (kamaraszimfónia, 1998)

Requiem (orgonára és zenekarra, 2000 – Az 1956-os forradalom áldozatainak emlékére)

Fadrusz emlékezete (orgona, zenekar, 2001)

Versenyművek

12 neobarokk concerto különböző szólóhangszerekre

Vivaldiana (fuvolaverseny, 1983)

Lullyana (szólistákra és zenekarra, 1984)

Hommage a Telemann (trombitaverseny, 1984)

Baroque rapsody – Hommage a Bach (gordonkaverseny, 1984)

Scarlattiana – Capriccio grazioso (hárfaverseny, 1985)

Haendeliana: Rekviem *Gy. Szabó Béla emlékére (brácsaverseny, 1985)

Aranyág (1986)

Ezüst erdő (1987)

La puerta del Sol (kettősverseny hegedűre és gordonkára, 1988)

Zongoraverseny No. 1. (1969, átdolg. 1989)

Mab királynő (fagottra, 1989)

A velencei névtelen (2. zongoraverseny, 1989–1991)

Paganiniana (Ütőskvintett, Az Ég méhkaptára, 1995)

Purcell – Epitaph (orgonaverseny, 1997)

A sorozattól független versenymű

Concertino vonószenekarra és elektronikus orgonára (1958, átdolg. 1965)

Nyár – fagottverseny (1987)

„Az ősz tüzei" - kettősverseny hegedűre és vonósokra (1989)

Jazzhárfaver¬seny (1990)

Virágvasárnapi koncert – versenymű orgonára, ütőkre és vonósokra (2000)

Virágos kert – hárfaverseny (2004)

Főhajtás Mozartnak - hegedűverseny (2004)

3. zongororaverseny (2008)

Versenymű ütősökre és vonószenekarra (2007)

Kamarazene

Kamarazenekari darabok

Hegedű-zongora szonatina (1955, átdolg. 1965)

Sonatina burletta (gordonka-zongora, 1974)

7 vonósnégyes (1974, 1984, 1992, 1996, 1998, 2001, 2002)

Gáláns táncok (1977)

Szonáta Bartók-motívumokra (1980)

Szonáta két ütőhangszerre (op. 17, 1980)

Hegedű–zongora szonáta Bartók-témákra (1980)

3 ütősnégyes: Swinging Suite – Tahiti (1985), For Four – Hommage to America (1986), Hommage a Satie (1988)

Líd kvartett ütős hangszerekkel (1987)

Figurák (Két klarinétra és ütőkre, 1992)

In the „botique" of Don Quijotte (klarinétre és ütőhangszerekre, 1992; szextett, 1996)

White Trajectory (szeptett, 1993)

Sky-Skep – Paganiniana (kvintett, 1995)

Balassa-duók, hegedűkettősök, 1996)

Bernstein-variációk (1996)

Design muzsika Nr. 1 (1996)

Oasis in the Demented Deserts (trió, 1997)

Turandot táncol (két zongorára és két ütőhangszeres játékosra, 2000)

Homage to Carl Orff (Kettő kettő ellen, két zongorára és két ütőhangszeres játékosra, 2001)

Japán kertek (két zongorára, 2006)

Zongoraművek

Un poco alla Bartók (1957)

Sonata aforistica (Bartók emlékére, 1961)

Három zongoradarab preparált zongorára (1963)

Zongorajáték (húsz zongoradarab, 1976)

Scarlattiana (négy zongoraszonáta, 1986)

Rhytmes (1991)

Orgonaművek

Composition – B.A.C.H. Mass (1967)

Változatok Misztótfalusi Miklós dallamára (op. 6, 1970)

Ciaconne – Hommage a Messiaen (változatok egy Messiaen-töredékre, 1978)

Odae cum Harmoniis/Honterus, 1548 (1983)

Septem dolores (1988)

Semper Felice (1988)

Messianesques – In Memoriam Messiaen (1993; folytatása a Dialogues mistiques)

Isten Harsonái / Die Trompeten Gottes. In memoriam W. G. Berger (1995)

Epiphania Domini (1997)

Művek szólóhangszerekre

Három prelúdium fuvolára (1, 2–3. 1961, 1972)

Hegedűszólószo¬náta (1985)