Tóth Bálint

Életrajz

Tóth Bálint 1929. december 17-én született a keszthelyi Kossuth Lajos utcában, Dr. Tóth Zoltán fogorvos és Bakonyi Margit egyedüli gyermekeként. Felmenői és rokonai közt javarészt orvosokat és tanárokat tarthatunk számon. Általános iskolai tanulmányait Keszthelyen végezte, még elemista volt, mikor szülei a válás mellett döntöttek. Édesapja nem nősült újra, édesanyja azonban ismét férjhez ment, s végül külföldön telepedett le.

1940–1948-ig a Pannonhalmi Bencés Gimnázium (akkori nevén többek közt Pannonhalmi Szent Benedek-rendi Katolikus Dante-Gimnázium) növendéke. Az első öt évben osztályfőnöke és prefektusa az életére nagy hatást gyakorló Békés Gellért szerzetes volt. Itt ismerkedett meg Gyöngyössy Imre későbbi filmrendezővel, aki nemcsak jó barátja, de első sógora is lett.

1948–1949 között édesapja javaslatára medikushallgató Budapesten, de fél év után felfüggesztette tanulmányait.

1949-ben beiratkozott a pesti egyetem (ma ELTE) magyar-történelem szakára. Tanára, Keresztury Dezső irodalomtörténész barátságába fogadja. Másfél éves egyetemi élete alatt egy önképző diákkör tevékeny tagja, melyben hallgatótársaival együtt bírálják a kommunista berendezkedést, s a materializmust. Tóth Bálint végigkommentálja Lenin egyik művét, mely a hatalom kezére kerül.

1951. február 22-én letartóztatják az „államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése" miatt.

1951–1955. május 10. Hat év rabságra ítélik, melyből több mint négy évet le is ül. Büntetésének letöltését a budai Fő utcában kezdte, a kőbányai Kozma utcai Gyűjtőben folytatta, végül Vácra került. A borzalmakat fokozta, hogy 1953 végén elvesztette édesapját. A börtönévek alatt kibontakozik költészete, a rabköltők antológiái (a Füveskertek) 1954 májusától készültek és „jelentek meg".

1955–1970. Szabadulása után az egyetemi diploma lehetősége szerte foszlik. Eleinte fizikai munkásként keresi a megélhetését drótkötél-készítőként Csepelen, majd építőipari kocsikísérőként. Dolgozott könyvárusként a Margit híd lábánál, később pedig könyvtáros az Országos Széchényi Könyvtárban. Csak alkalmanként publikálhat verseket, fordításokat.

1956 októberében Keresztury Dezső tanácsára nem vesz részt a harcokban, de a november elején alakuló Politikai Foglyok Forradalmi Bizottságának elnökségi tagjává választják, több volt váci rabtársával együtt. Az oroszok visszajövetelekor várandós feleségével néhány hónapig Értényben húzzák meg magukat, két rejtegetett Füveskert példánnyal együtt.

1957 elején megszületik első fia, Zoltán. Megfigyelők kereszttüzében, koholt vádak alapján június 19-én ismét letartóztatják. Szombathelyen, majd Budapesten tartják őrizetben. Decemberben, bizonyíték hiányában, s Illyés Gyula közbenjárására vádemelés nélkül, véglegesen szabadlábra helyezik.

1968. február 29-én megkapja az erkölcsi bizonyítványt, mely a verseskötetek kiadásához szükségeltetik. A következő évben, 1969-ben megjelenik első kötete Nehéz örökség címmel.

1970 óta szabadfoglalkozású író.

1990 márciusában müncheni költői estjén Tóth Bálint nyilvánosságra hozza az addig rejtegetett, letagadott Füveskertek nála lévő példányait.

2000-ben napvilágot lát utolsó kötete, a Varázsduda című gyermekverseskötet. A költő ezután már nem publikál.

2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Az életrajzot öszeállította: Tary Orsolya [2015]