Tóth Klára

Életrajz

Tóth Klára 1953-ban született, Nyíregyházán. 1959-ben családja Budapestre költözött, így tanulmányait Budapesten kezdhette.

Első generációs értelmiségi, de rá teljes mértékben igaz, hogy a művészi érzékenységet génjeiben hordozza, vagy mondhatjuk – kissé közhelyesen – úgy is, az anyatejjel szívta magába. Szülei kétkezi munkával biztosították, hogy mindkét lányuk felsőfokú végzettséget szerezzen, de az édesanya nyugdíjba vonulása után – amikor már magára is volt valamennyi szabadideje – festeni kezdett és alkotásaiból több kiállítást is rendeztek. Asztalos édesapjuk pedig – aki akkor járt esti gimnáziumba, amikor lányai általános iskolába – munka közben is gyakran mondott verseket Arany Jánostól Váci Mihályig. Nővére, Tóth Erzsébet, József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő, aki a hetvenes évektől maradandó alkotásokkal gazdagítja a magyar költészetet.

A Teleki Blanka gimnáziumban érettségizett 1971-ben. Érettségi után felvételt nyert az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar–népművelés szakára, ahol 1976-ban végzett. Egyetemi tanulmányai alatt kezdett el publikálni. Lelkesen látogatta a filmklubokat és a Kassák Klubot, ahová egyre nagyobb tömegeket vonzott a néptáncmozgalom. Ezekben a szentélyekben, illetve pályakezdő költő nővére társaságában ismerkedett meg a korszak jelentős (többségükben ellenzéki) alkotóival: írókkal, költőkkel, népzenészekkel és filmrendezőkkel.

Cseppet sem véletlen tehát, hogy Kósa Ferencék még egyetemista korában őt választották ki és kérték fel arra a misszióra, hogy egy névházasság révén mentse át Ceausescu Romániájából Magyarországra Erdély talán legnagyobb szobrászát, Szervátiusz Tibort, hogy áttelepülése után szabadabban élhessen és alkothasson. Ezzel a „lánykéréssel" kezdetét vette egy több évig tartó kolozsvári „vőlegény-látogatási" sorozat., amely által egy új világ tárult fel előtte. Egyrészt mélyen megismerte és megszerette az erdélyi kultúrát: a népzenét, irodalmat, képzőművészetet, valamint abban a kivételes szerencsében volt része, hogy találkozott és örök életre szóló barátságot kötött az erdélyi művészek, értelmiségiek színe-javával.