logo
logo
Vago, Pierre profilképe

Vago, Pierre

építész

Budapest, 1910. augusztus 30. – Noisy-sur-École, 2002. január 29.
Az MMA posztumusz tiszteleti tagja
Építőművészeti Tagozat
Vago, Pierre életrajza

VÁGÓ PÉTER / PIERRE VAGO ÉLETRAJZI ADATAI

 

 

Budapest, 1910. augusztus 30. – Noissy-sur-École, Franciaország, 2002. január 27.

 

Tanulmányok

 

1928: École des Beaux-Arts, Párizs

1928–1932: École Spéciale d'Architecture, Párizs

 

Munkahelyek

 

1932–1934: August Perret építészirodája, tervező

1934–: saját építésziroda, vezető tervező

 

Oktatói tevékenység

 

1956–1966: Építészeti Főiskola, Tournai (Belgium)

1971–1975: Képzőművészeti Nyári Akadémia, Salzburg (Ausztria)

1985–1990: építészeti és városépítészeti kurzusok Tbilisziben (Grúzia), Évorában (Portugália), St. Kirikóban (Bulgária), Bokharában (Üzbegisztán)

 

Művészeti szervezeti tagságok

 

1946–: Royal Institute of British Architects (Nagy-Britannia), tiszteletbeli tag

1948–: UIA – Nemzetközi Építész Szövetség, alapító és tiszteletbeli elnök

1952–: American Institute of Architects (USA), tiszteletbeli tag

1954–: German Bund Deutscher Architekten (Németország), tiszteletbeli tag

1964–: MÉSZ, tiszteletbeli tag

1968–: Brazil Építészek Intézete, tiszteletbeli tag

1969–: Magyar Iparművészeti Főiskola, tiszteletbeli professzor

1972–: Stuttgarti Egyetem, tiszteletbeli professzor

1970–: Akademie der Künste (Berlin, Németország), tag

1981–: Academie d'Architecture (Franciaország), tag

1987–: World Forum of Young Architects, tiszteletbeli tag

1994–2002: Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja

 

_______________________________________

 

VÁGÓ PÉTER / PIERRE VAGO ÉLETRAJZA GÖTZ ESZTER ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN

 

 

Vágó Péter 1910-ben született Budapesten, édesapja, Vágó József a kor kiemelkedő építésze volt, édesanyja, Lénárt Gitta, ismert énekesnő. A család 1919-ben Olaszországba emigrált. Vágó Péter Rómában érettségizett 1928-ban, és még ebben az évben az olaszországi fasiszta diktatúra elől Párizsba ment. Először az École des Beaux-Arts-ba iratkozott be, majd Le Corbusier tanácsára – tudniillik, hogy ne intézményi keretek között képezze magát – otthagyta az iskolát. Ekkor döntött úgy, hogy építész lesz. Még abban az évben beiratkozott az École spéciale superieur d'architecture-re, 1932-ben itt szerzett építész diplomát. Zenei kritikái már 1928 óta megjelentek, 1929-től publikált az építészet témájáról. Alig húsz évesen, még hallgató korában, a l'Architecture d'Aujourd'hui című francia építészeti folyóirat szerkesztője, majd főszerkesztője lett, 1948-tól egészen 1975-ig a szerkesztőbizottság elnöke maradt.

 

1932-ben, a Szovjetunióban tett tanulmányútja után, megszervezte az építészek első nemzetközi összejövetelét Moszkvában. Ebből a kezdeményezésből alakult ki az Építészek Nemzetközi Szövetsége (UIA), melynek 1932 és 1969 között főtitkára, 1969-től tiszteletbeli elnöke volt.

 

A második világháború idején ellenállási csoportot vezetett Franciaországban, rendszeresen küldött jelentéseket De Gaulle londoni főparancsnokságára. A Szabad Franciaország Nemzeti Hadseregének megbízásából kiépítette a haditengerészet hírszerző szolgálatát. A nácik foglyul ejtették, de semmit nem tudtak kiszedni belőle, amiért később megkapta az Ellenállás Érmét, majd 1958-ban a francia Becsületrendet.

 

1948 és 1956 között Franciaország újjáépítési főépítésze. Franciaországban és Algériában sok iskolát, templomot, nyomdát, bankot és lakótelepet tervezett. Egy izraeli és egy egyiptomi építésszel együtt az ő műve a három vallás szentélye a Sínai-félszigeten, a Szent Klára-monostor Názáretben, valamint a bonni egyetem könyvtára. Fő művének tekinthető a Lourdes-ban 1956 és 1958 között épült zarándoktemplom, amely a bazilika rangot viseli. A Toulouse melletti Salies-du Salat-ban is épült egy ovális alaprajzú, a modern szakrális építészet legszebb darabjai között számon tartott temploma. Az életmű kimagasló művei közé tartozik még a bonni Egyetemi könyvtár és a jeruzsálemi Francia Kulturális Intézet.

 

Oktatóként, tervezőként és kritikusként egyaránt egyik fő törekvése volt a demokratikus építéspolitika nemzetközi támogatása. 1957-től a párizsi École superieur d'architecture tanára, a belgiumi Saint-Luc Építészeti Főiskola professzora, 1981-től a Francia Építészeti Akadémia tagja, számos nemzetközi szervezet tisztségviselője volt. Az építészetben és a városrendezésben egyaránt harmonikus emberi kapcsolatok kereteinek kialakítására törekedett. Sokat foglalkozott a városépítés kérdéseivel, évente nemzetközi urbanisztikai szemináriumokat rendezett. 2000-ben jelent meg francia nyelvű önéletírása, amelyet magyarul a Holnap Kiadó jelentetett meg 2002-ben.

 

2002. február 1-jén, kilencvenkét éves korában hunyt el Noissy-sur-École-ban.

 

[Készült: 2017]

 

Munkák

Megvalósult tervek

1934 Előregyártott fémelemekből épült ház a párizsi l'Exposition de l'Habitation-ra

1936 Milánói Triennálé francia szekciójának kiállítása

1937 Építészek Klubja a Párizsi Világkiállításon (munkatárs: Jean Démaret)

1939 Lakóház, Larchant

a L'Architecture d'aujourd'hui folyóirat könyvtára a párizsi l'Habitation kiállításra

Le Club kabaré, Párizs

Lemoine parfümgyár, Levallois

1941 Lakóház, Cassis

1942 Lakóház, Carcassonne

Gyógyszertár, Marseille

1943 Acetongyártó üzem, Sorgues

Lakóház, Cabris (munkatárs: Otto Bartning)

1945 Utazási iroda, Párizs

1946 Kápolna, Monteils

1947 Lakóépületek és üzem, Arles

1948 Banque d'Algerie székháza, Párizs

1948–1950 Saint-Pierre templom, Arles

Saint-Michel templom, Marseille

Kápolna, Arles

Fiúiskola, Tarascon

1948–1959 Banképületek Algériában

1950 Lakóházak, Martigues

1950–1951 A Banque d'Algérie vezetőjének lakóháza, El Biar, Algéria

Két villaépület, Algéria

1951 Iskola, Arles

Domonkos kolostor, Monteils

Az amerikai hadsereg bázisa, Landes-de-Bussac (munkatárs: Frantz-Philippe Jourdain)

1952 Iskola, Montrouge

1952–1954 Központi bank, Tunisz és Sousse

Villaépület, Hydra, Algéria

1953 Társasházak, Saint-Cloud

Dominikánus nyugdíjas otthon, Nizza

Templom, Carry-le-Rouet

Kápolna, Étrépagny

A Banque de l'Algérie bankfiókjai Algériában

Szociális lakások Algériában

Kegyhely környékének rendezése, Lourdes

1954 Saint-Therese templom, Le Mans

1955 Építőipari gyakorlóiskola, Marseille (munkatárs: Pierre Léon)

1955–1957 2000 lakásos szociális lakótelep, Le Mans

1955–1958 Szt. Pius zarándoktemplom, Lourdes (munkatársak: André Le Donné, Pierre Pinsard, Eugène Freyssinet)

1956 A Bon Marché leányvállalata, Algír, Algéria

Lakóházak, Garches (munkatárs: Jean Ginsberg)

1956-1959 Lakóház, Paris (munkatárs: Jean Ginsberg)

1957 Interbau lakóház, Nyugat-Berlin, Hanza-negyed

Saint-Cyr templom, Versailles

Saint-Pierre templom, Laval

Lakóépületek, Martigues

1958 Saint-Michel klinika, Toulouse

Calberson irodaház, Párizs

1959 Műszaki egyetem, Le Mans

1960 Lakóház, Le Mans

Parc rezidencia, Párizs

1961 Technikai szakiskola, Beaucaire

Lakóház, Vaucresson

1962–1976 Sablon-negyed, Le Mans

1962 Templom, Sailes-du-Salat

1964 Lakóházak, Le Mans

Calberson raktárak, Párizs

Sainte-Bernadette-terem, Lourdes

1965 Műterem, Paris

Dominikánus iskola, Parisot

1966 Saint-Joseph templom és La Tramontane pihenőközpont, Lourdes

Lakó- és iskolaépületek, Juan-Les-Pins, Martigues (munkatárs: Jean-Pierre Vago)

1967 Saint-Exupéry gimnázium, Vélizy-Villacoublay

Kolostor, Prouilhe

1968 Blanche de Castille Intézet, Nizza

Egyetemi Könyvtár, Bonn, Németország (munkatárs: Fritz Bornemann)

1969 Trappes rendezési terve és temploma

1970 Kápolna, Igon

Szent Klára-monostor, Názáret (Izrael)

1973 Francia Kulturális Központ, Jeruzsálem, Izrael (munkatárs: Al Mansfeld)

Carmel kápolna, Lourdes

Irodaház, Le Mansfeld

1974 Rollei irodák, Orly

1975 Lille-i egyetem, jogi és irodalmi fakultás épülete

1976 Dominikánus központ, Párizs

Templom, Marvejols

1977 Saint-Joseph múzeum és betegfogadó központ, Lourdes

1986 Mintaépület, Plovdiov (Bulgária)

 

Tervek, tervpályázatok

1928 Jeanne d'Arc emlékmű-pályázat

1939 Téli üdülőközpont, Tarentaise

1943 Roussillon területrendezési terve

1945–1947 Arles rendezési terve

Tarascon rendezési terve

Beaucaire rendezési terve

Le Mans rendezési terve

1947 Szociális lakótelep terve, Strasbourg

1960–1963 Tunisz (Tunézia) városrendezési terve

1965 Luxemburg városrendezési terve

Asdod (Izrael) városközpont pályázat – I. díj (munkatársak: Jean Ginsberg, Martin Van Treek)

1966 Iszfahán (Irán) városrendezési terve

1970 Hamburg (Németország) Farmsen negyedének rendezési terve

1973 Felhőkarcoló irodaház terve (munkatárs: Berto Lardera)

Zac-de-Beaulieu pályázat, Poitiers

1978 Templom 5000 zarándok számára, Lourdes

1980–1982 Három vallás szentélye a Sinai-hegyen, Egyiptom (munkatárs: A, Mansfeld, El Rimaly)

1982 Coatzacoalcos (Mexikó) urbanisztikai terve

1989 Spitak (Örményország) újjáépítési terve a földrengés után

1992 Culiacán (Mexikó) urbanisztikai terve

 

Egyéni kiállítások

Pierre Vago kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest, 1985