építész
VÁGÓ PÉTER / PIERRE VAGO ÉLETRAJZI ADATAI
Budapest, 1910. augusztus 30. – Noissy-sur-École, Franciaország, 2002. január 27.
Tanulmányok
1928: École des Beaux-Arts, Párizs
1928–1932: École Spéciale d'Architecture, Párizs
Munkahelyek
1932–1934: August Perret építészirodája, tervező
1934–: saját építésziroda, vezető tervező
Oktatói tevékenység
1956–1966: Építészeti Főiskola, Tournai (Belgium)
1971–1975: Képzőművészeti Nyári Akadémia, Salzburg (Ausztria)
1985–1990: építészeti és városépítészeti kurzusok Tbilisziben (Grúzia), Évorában (Portugália), St. Kirikóban (Bulgária), Bokharában (Üzbegisztán)
Művészeti szervezeti tagságok
1946–: Royal Institute of British Architects (Nagy-Britannia), tiszteletbeli tag
1948–: UIA – Nemzetközi Építész Szövetség, alapító és tiszteletbeli elnök
1952–: American Institute of Architects (USA), tiszteletbeli tag
1954–: German Bund Deutscher Architekten (Németország), tiszteletbeli tag
1964–: MÉSZ, tiszteletbeli tag
1968–: Brazil Építészek Intézete, tiszteletbeli tag
1969–: Magyar Iparművészeti Főiskola, tiszteletbeli professzor
1972–: Stuttgarti Egyetem, tiszteletbeli professzor
1970–: Akademie der Künste (Berlin, Németország), tag
1981–: Academie d'Architecture (Franciaország), tag
1987–: World Forum of Young Architects, tiszteletbeli tag
1994–2002: Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja
_______________________________________
VÁGÓ PÉTER / PIERRE VAGO ÉLETRAJZA GÖTZ ESZTER ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN
Vágó Péter 1910-ben született Budapesten, édesapja, Vágó József a kor kiemelkedő építésze volt, édesanyja, Lénárt Gitta, ismert énekesnő. A család 1919-ben Olaszországba emigrált. Vágó Péter Rómában érettségizett 1928-ban, és még ebben az évben az olaszországi fasiszta diktatúra elől Párizsba ment. Először az École des Beaux-Arts-ba iratkozott be, majd Le Corbusier tanácsára – tudniillik, hogy ne intézményi keretek között képezze magát – otthagyta az iskolát. Ekkor döntött úgy, hogy építész lesz. Még abban az évben beiratkozott az École spéciale superieur d'architecture-re, 1932-ben itt szerzett építész diplomát. Zenei kritikái már 1928 óta megjelentek, 1929-től publikált az építészet témájáról. Alig húsz évesen, még hallgató korában, a l'Architecture d'Aujourd'hui című francia építészeti folyóirat szerkesztője, majd főszerkesztője lett, 1948-tól egészen 1975-ig a szerkesztőbizottság elnöke maradt.
1932-ben, a Szovjetunióban tett tanulmányútja után, megszervezte az építészek első nemzetközi összejövetelét Moszkvában. Ebből a kezdeményezésből alakult ki az Építészek Nemzetközi Szövetsége (UIA), melynek 1932 és 1969 között főtitkára, 1969-től tiszteletbeli elnöke volt.
A második világháború idején ellenállási csoportot vezetett Franciaországban, rendszeresen küldött jelentéseket De Gaulle londoni főparancsnokságára. A Szabad Franciaország Nemzeti Hadseregének megbízásából kiépítette a haditengerészet hírszerző szolgálatát. A nácik foglyul ejtették, de semmit nem tudtak kiszedni belőle, amiért később megkapta az Ellenállás Érmét, majd 1958-ban a francia Becsületrendet.
1948 és 1956 között Franciaország újjáépítési főépítésze. Franciaországban és Algériában sok iskolát, templomot, nyomdát, bankot és lakótelepet tervezett. Egy izraeli és egy egyiptomi építésszel együtt az ő műve a három vallás szentélye a Sínai-félszigeten, a Szent Klára-monostor Názáretben, valamint a bonni egyetem könyvtára. Fő művének tekinthető a Lourdes-ban 1956 és 1958 között épült zarándoktemplom, amely a bazilika rangot viseli. A Toulouse melletti Salies-du Salat-ban is épült egy ovális alaprajzú, a modern szakrális építészet legszebb darabjai között számon tartott temploma. Az életmű kimagasló művei közé tartozik még a bonni Egyetemi könyvtár és a jeruzsálemi Francia Kulturális Intézet.
Oktatóként, tervezőként és kritikusként egyaránt egyik fő törekvése volt a demokratikus építéspolitika nemzetközi támogatása. 1957-től a párizsi École superieur d'architecture tanára, a belgiumi Saint-Luc Építészeti Főiskola professzora, 1981-től a Francia Építészeti Akadémia tagja, számos nemzetközi szervezet tisztségviselője volt. Az építészetben és a városrendezésben egyaránt harmonikus emberi kapcsolatok kereteinek kialakítására törekedett. Sokat foglalkozott a városépítés kérdéseivel, évente nemzetközi urbanisztikai szemináriumokat rendezett. 2000-ben jelent meg francia nyelvű önéletírása, amelyet magyarul a Holnap Kiadó jelentetett meg 2002-ben.
2002. február 1-jén, kilencvenkét éves korában hunyt el Noissy-sur-École-ban.
[Készült: 2017]
Munkák
Megvalósult tervek
1934 Előregyártott fémelemekből épült ház a párizsi l'Exposition de l'Habitation-ra
1936 Milánói Triennálé francia szekciójának kiállítása
1937 Építészek Klubja a Párizsi Világkiállításon (munkatárs: Jean Démaret)
1939 Lakóház, Larchant
a L'Architecture d'aujourd'hui folyóirat könyvtára a párizsi l'Habitation kiállításra
Le Club kabaré, Párizs
Lemoine parfümgyár, Levallois
1941 Lakóház, Cassis
1942 Lakóház, Carcassonne
Gyógyszertár, Marseille
1943 Acetongyártó üzem, Sorgues
Lakóház, Cabris (munkatárs: Otto Bartning)
1945 Utazási iroda, Párizs
1946 Kápolna, Monteils
1947 Lakóépületek és üzem, Arles
1948 Banque d'Algerie székháza, Párizs
1948–1950 Saint-Pierre templom, Arles
Saint-Michel templom, Marseille
Kápolna, Arles
Fiúiskola, Tarascon
1948–1959 Banképületek Algériában
1950 Lakóházak, Martigues
1950–1951 A Banque d'Algérie vezetőjének lakóháza, El Biar, Algéria
Két villaépület, Algéria
1951 Iskola, Arles
Domonkos kolostor, Monteils
Az amerikai hadsereg bázisa, Landes-de-Bussac (munkatárs: Frantz-Philippe Jourdain)
1952 Iskola, Montrouge
1952–1954 Központi bank, Tunisz és Sousse
Villaépület, Hydra, Algéria
1953 Társasházak, Saint-Cloud
Dominikánus nyugdíjas otthon, Nizza
Templom, Carry-le-Rouet
Kápolna, Étrépagny
A Banque de l'Algérie bankfiókjai Algériában
Szociális lakások Algériában
Kegyhely környékének rendezése, Lourdes
1954 Saint-Therese templom, Le Mans
1955 Építőipari gyakorlóiskola, Marseille (munkatárs: Pierre Léon)
1955–1957 2000 lakásos szociális lakótelep, Le Mans
1955–1958 Szt. Pius zarándoktemplom, Lourdes (munkatársak: André Le Donné, Pierre Pinsard, Eugène Freyssinet)
1956 A Bon Marché leányvállalata, Algír, Algéria
Lakóházak, Garches (munkatárs: Jean Ginsberg)
1956-1959 Lakóház, Paris (munkatárs: Jean Ginsberg)
1957 Interbau lakóház, Nyugat-Berlin, Hanza-negyed
Saint-Cyr templom, Versailles
Saint-Pierre templom, Laval
Lakóépületek, Martigues
1958 Saint-Michel klinika, Toulouse
Calberson irodaház, Párizs
1959 Műszaki egyetem, Le Mans
1960 Lakóház, Le Mans
Parc rezidencia, Párizs
1961 Technikai szakiskola, Beaucaire
Lakóház, Vaucresson
1962–1976 Sablon-negyed, Le Mans
1962 Templom, Sailes-du-Salat
1964 Lakóházak, Le Mans
Calberson raktárak, Párizs
Sainte-Bernadette-terem, Lourdes
1965 Műterem, Paris
Dominikánus iskola, Parisot
1966 Saint-Joseph templom és La Tramontane pihenőközpont, Lourdes
Lakó- és iskolaépületek, Juan-Les-Pins, Martigues (munkatárs: Jean-Pierre Vago)
1967 Saint-Exupéry gimnázium, Vélizy-Villacoublay
Kolostor, Prouilhe
1968 Blanche de Castille Intézet, Nizza
Egyetemi Könyvtár, Bonn, Németország (munkatárs: Fritz Bornemann)
1969 Trappes rendezési terve és temploma
1970 Kápolna, Igon
Szent Klára-monostor, Názáret (Izrael)
1973 Francia Kulturális Központ, Jeruzsálem, Izrael (munkatárs: Al Mansfeld)
Carmel kápolna, Lourdes
Irodaház, Le Mansfeld
1974 Rollei irodák, Orly
1975 Lille-i egyetem, jogi és irodalmi fakultás épülete
1976 Dominikánus központ, Párizs
Templom, Marvejols
1977 Saint-Joseph múzeum és betegfogadó központ, Lourdes
1986 Mintaépület, Plovdiov (Bulgária)
Tervek, tervpályázatok
1928 Jeanne d'Arc emlékmű-pályázat
1939 Téli üdülőközpont, Tarentaise
1943 Roussillon területrendezési terve
1945–1947 Arles rendezési terve
Tarascon rendezési terve
Beaucaire rendezési terve
Le Mans rendezési terve
1947 Szociális lakótelep terve, Strasbourg
1960–1963 Tunisz (Tunézia) városrendezési terve
1965 Luxemburg városrendezési terve
Asdod (Izrael) városközpont pályázat – I. díj (munkatársak: Jean Ginsberg, Martin Van Treek)
1966 Iszfahán (Irán) városrendezési terve
1970 Hamburg (Németország) Farmsen negyedének rendezési terve
1973 Felhőkarcoló irodaház terve (munkatárs: Berto Lardera)
Zac-de-Beaulieu pályázat, Poitiers
1978 Templom 5000 zarándok számára, Lourdes
1980–1982 Három vallás szentélye a Sinai-hegyen, Egyiptom (munkatárs: A, Mansfeld, El Rimaly)
1982 Coatzacoalcos (Mexikó) urbanisztikai terve
1989 Spitak (Örményország) újjáépítési terve a földrengés után
1992 Culiacán (Mexikó) urbanisztikai terve
Egyéni kiállítások
Pierre Vago kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest, 1985
Adatkezelési tájékoztatóSütitájékoztató