Veress Sándor László

Veress Sándor László: Curriculum vitae

Ha magamról kell írni vagy vallani, mindig valami torokszorító zavarodottságot érzek. Így volt ez már fiatalabb éveimben is. Most, amikor a 78. évet is betöltöttem, ez az érzés határozottabban megerősödve jelentkezik. Valószínű azért, mert az önértékelés, történetem tárgyi bizonyítékai lelkem rekeszeit dúlja fel. Minden, ami volt: a tanulás, az azt megelőző áhítatos készülődés az életre, küzdelem a reális élettel, küzdelem a szellemi életemmel – mindez egy nagy pályaív egy-egy darabkája, egy út, amelyen el kellett indulnom és el kellett érkeznem önmagamhoz, festészeti életemhez.

Születtem 1934. június 12-én a Heves megyei Hevesen. Szüleim szegények voltak, ezt az állapotot súlyosbította édesapám 75%-os hadirokkantsága. Az Ő alakja életemben s lelkivilágomban nagy szerepet játszott, ma is bennem él önfeláldozó küzdelme, hogy rokkant létére családját eltartsa. Az iránta érzett csodálatom mai is ható erőként él bennem, abban, aki tudja, hogy saját humanizálódása példaképeken át valósul meg: nekem Ő a példaképem.

Budapestre költözésünk után sorsunk jobb irányba mozdult. Budapest külvárosában, Rákosfalván egy szatócsüzletet, majd egy vendéglőt nyitott: mindez boldogabb időszakot kínált mindnyájunknak. Rákosfalva egy kis falu a nagyvárosban (ma már nem létezik, felszámolódott!). Ez a kis település, mint a festőládám, magába tudja zárni ifjúságomat, a forrongást, a szerelmet, a gyászt – szellemi életem legintenzívebb szakaszát. Innen indul, s kezdődik életem első korszaka, a tanulás időszaka.

Tízéves koromban kezdtem rajzolgatni, apám és a szomszédok örömére. 1950-ben kerültem a Visky Balás László osztályába. Visky Balás – az egyik legjobb tanár –, valamint a legtehetségesebb osztálytársak mellett csodálatos, élményekkel teli éveket élhettem meg.

Tanárunk, Visky Balás László sorsdöntő hatással volt rám. Műveltsége és embersége, bátorsága és gyengédsége, majd szigorú következetessége ráeszméltetett öntudatlan érzéseimre, képességeimre, hajlamom irányultságára. 1995-ben a Budapest Galériában emlékkiállítást szerveztünk tiszteletére műveiből, saját képeinkkel kiegészítve. Az 55 éves korában elhunyt szeretett tanárunk volt a legfiatalabb résztvevője a kiállításnak. Az 1950-es '60-as évek voltak tanuló éveim, szellemi eszmélésem évei, nemcsak nekem, hanem az egész nemzedékem számára.

Nem kell mondanom és részleteznem azt a társadalmi közeget, amiben próbáltunk tájékozódni arról, milyen a magyar művészet, milyen a magyar festészet, ennek a festészetnek mi a viszonya az európaihoz, az egyetemeshez. Diákéveim nagy élménye volt a Fővárosi Képtár látogatása, ami annak idején a Kecskeméti utcai Károlyi Palotában volt, s ahol jól elrendezve, pompás termekben láthattuk azokat a műveket, amelyek bizonyították, hogy van nagy magyar festészet. Szinyei, Ferenczy, Hollóssy, Rippl-Rónai művei csodálatosan ragyogtak felénk. Nincs ünnepélyesebb, idillibb kép, mint Ferenczy Károly gyönyörű látomása, a Három királyok – ahogyan az erdő csendjében a három fenséges alak lovakkal lépeget a puha avarban! Nincs szenvedélyesebb, expresszívebb kifejezése a nemzeti tudatnak, mint Hollósy Simon Rákóczi induló-ja. De nemcsak a Fővárosi Képtár volt „menedékhely" számunkra. Szintén nagy élményeink voltak a nagy magángyűjtemények, ahol megismerhettük a két világháború között időszak magyar festészetét – Egry, Derkovits, Márffy, Czóbel, Kmetty, Bernáth, Barcsay műveit.

Ők és elődeik megmutatták azt, hogy van egy nagy szellemi hagyaték számunkra, ami a közép-európai drámai karakterével, nagyon messziről jövő hajlamaival különös színfolt az egyetemes kultúrában.

1956-ban felvételt nyertem a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, akkor még nem tudtam, hogy ez az intézmény lesz iskolám, műhelyem, szentélyem, munkahelyem. Itt találkoztam a magyar művészet-nevelés nagy alakjával, egy különös festővel, Kmetty Jánossal. Életem nagy ajándéka, hogy osztályába járhattam, majd később munkatársa lehettem. Róla és festői működéséről, szellemtörténeti szerepéről sokszor megemlékeztem; legendás, különös személyisége felejthetetlen mindazok szármára, akik ismerték és szerették őt.

1962-ben diplomáztam, majd elkezdődött egy meglehetősen mozgalmas alkotói és tanári élet számomra. Tanári működésemet az Egyesített Tiszti Iskolán kezdtem el, ahol ábrázoló geometriát és speciális műszaki rajzot tanítottam. Mindezen feladatkörök sokat segítettek abban, hogy megismerjek egy fegyelmezettebb működésű világot is.

1964-ben Derkovits-ösztöndíjat kaptam, ami meglehetősen nagy anyagi segítséget jelentett, biztosítva számomra az elmélyült alkotói munkát. 1967-ben tanársegédként visszakerültem a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol később festő osztályt vezettem. 1997-ben történt nyugdíjazásom után még három évig tovább tanítottam.

Igaztalan lennék, ha nem emlékeznék meg elhalt és még élő barátaimról, akiknek sokat köszönhetek, hiszen ők voltak azok, akik megvívták szellemi harcukat, hogy létrehozzanak egy reform-állapotot, amely egy sokszínű, alakuló kortárs magyar művészetet jelentett. A pop-art, a neokonstruktivizmus, az új festészet, az új szenzibilitás, a konceptualizmus áramlatai kínálták magukat a fiatal alkotóknak. Érdekes, hogy engem direkt módon ezek a stílusok nem érintettek. Én egy ösztönös természetű figurális festészetről ábrándozom. Kialakult bennem egy idea-világ, amely történetileg az expresszív kifejezés vörös fonalának nagy mestereihez kapcsolódik Tintorettótól Baconig. Az 1970-es, '80-as és '90-es évek nagy egyetemes mozgalma, az „új festészet", különösen a Londoni Iskola programja rám is nagy hatással volt. A program újból felvetette a klasszikus expresszionizmus programját: ember, emberi sors és társadalom viszonyának nagy kérdését. A Londoni Iskola egyik alapító tagjával, a nagy amerikai festővel Ronald B. Kitaj-jal levelezés útján bensőséges barátság alakult ki. Valószínű az ő ajánlására hívott meg a New York Academy of Sciences tagjai közé. Mindez azért is történhetett, mert az én közbenjárásom, következetes szervezési akaratom tette lehetővé R. Kitaj nagyon fontos szellemtörténeti munkájának (First Diasporist Manifesto) magyar nyelvű, feleségem által fordított verziójának megjelentetését 1994-ben az Akadémiai Kiadó által. A könyv mondandója egyre aktuálisabb, mivel elemzi a nemzetállamokban élő diaszpórás népcsoportok sorsát, életét.

Itt állok időm utolsó szakasza előtt, még mindig alkotói ábrándokkal, hittel, ami nélkül nincs művészet, nincs beteljesülés.

Művek közgyűjteményekben

Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

Jászberény, Városi Könyvtár

Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum

Szolnok, Damjanich János Múzeum

Szombathely, Szombathelyi Képtár

Kiállítások

Egyéni kiállítások

1976 Budapest, Műcsarnok

1988 Heves, Művelődési Ház

1991 Budapest, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Barcsay Terem

1998 Szolnok, MOL Galéria

1999 Budapest, Vigadó Galéria

2008 Budapest, Csepel Galéria

2009 Szobák és aluljárók, Budapest, Körmendi Galéria

2012 Kamarakiállítás, Budapest Gellért Szálló, Festészeti napok

2014 Budapest, Csepel, Iskolagaléria

2014 Györöki nyári tárlat, Balatongyörök

2015 Élethelyzetek, gyűjteményes kiállítás, Budapest Vigadó Galéria

2017 Budapest, Csepel, Mansfeld Galéria

2018 Budapest, Csepel, Iskolagaléria

2019 Budapest, Nádor Galéria, a Belvárosi Napok alkalmából

2020 Budapest, Piano Art Galéria

Fontosabb csoportos kiállítások

1966 Fiatal Képzőművészek Stúdiója VI. kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum

1967 Stúdió '67, Budapest, Ernst Múzeum

1968 Fiatal Művészek Biennáléja, Párizs

1968 XI. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Budapest, Műcsarnok

1970 Stúdió '70, Budapest, Ernst Múzeum

1986-1998 Szegedi Festészeti Biennále, Szeged

1986-1999 Szolnoki Képzőművészeti Triennále, Szolnok

1989 Magyar művészek kiállítása, Brüsszel

1995 Viski Balás László és tanítványai, Budapest, Budapest Galéria

1996 Hommage a Millecentenárium, Budapest, Kempinski Galéria

1997 Magyar Szalon, Budapest, Műcsarnok

2003-2012 Magyar Festészet Napja, Doyenek Kiállítása, Budapest, Gellért Szálló; Budapest,

KOGART; Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

2007 Mesterek, Budapest, Nemzeti Táncszínház Galéria

2008 Kmetty-tanítványok kiállítása, Csokonai Művelődési Ház, Újpest

2012 Kép-Látás, Budapest, Nemzeti Táncszínház Galéria

2012 Laverno, Olaszország

2012 MMA Emlékezés '56, Budapest, Duna Palota

2016 MMA Emlékezés 1956 ötvenedik évfordulója, Budapest, Vigadó Galéria

2021 Az 52. Eucharisztikus Világkongresszus köszöntése – MMA Képzőművészeti tagozat kiállítása, Székesfehérvár