Úton a halállal I–II. - Portréfilm Polcz Alaine-ről

Polcz Alaine azon kevesek egyike, aki Magyarországon a halálkultúra hiányára mutatott rá. Munkája során írásaiban, könyveiben a haldokló beteggel való törődést, a halál elfogadását előkészítő terápiás munkát, valamint a halál utáni gyászmunka elvégzését helyezi fókuszba. 1944-45-ben a magyar háborús front, német- és orosz megszállás alatt, a teljes kiszolgáltatottságban megélt szenvedések után valami titokzatos erő tartotta meg. Megfogalmazhatatlan közvetlen viszony - természetesség-, kötötte a halál, a pusztulás, a szenvedés legborzalmasabb élményeihez. Ebben az embertelen,vészterhes időszakban, egyszerre volt túlélő és haldokló katonákat ápoló nővér. A második világháború utáni évek meghatározó pontja találkozása Mészöly Miklóssal, aki második férje lesz. Kettejük családi és baráti kapcsolatrendszere a magyar szellemi élet egyik meghatározó szegmensévé válik. A vállalt sorsközösség - a diktatúra időszakában - egy intenzív koherens művészi aurát hozott létre, amely autonóm módon őrizte meg a szellemi elődök, és a baráti körhöz tartozó írók, költők, festők egyedi minőségét.
 

Rendező: Jelenczki István
Operatőr: Csukás Sándor
Vágó: Bándi Molnár László
Zeneszerző: Hortobágyi László
Ének: Lovász Irén
Szereplő: Polcz Alaine, Mészöly Miklós, Göncz Árpád