Hommage à Vincent

  Az” Hommage a Vincent” története 1981-ben kezdődött. Az első változata egy installáció, amely a „Dialógus” című, az akkoriban Nagyváradon összeverődött 35 éven aluli művészek számára meghirdetett kiállításra készült. Az installáció egy fehérre festett fiókos asztal, egy szék, és egy, a falra fellógatott nagyméretű papír/ grafit festményből állt. Az asztal félig kihúzott fiókjában volt a FESTŐ, Vincent (van Gogh) „véletlenül” feltalált pár bakancsa, amelyről ő egy valóságos „portrét” festett. Ez a műve képezte a vele folytatott dialógus tárgyát, de annak a feltételezésemnek is alanyává vált, hogy csakis az válik igazi művésszé, aki bakancsot visel, és levágja a fülét.
  Ebben a formában a mű kétszer volt kiállítva: a nagyváradi „Dialógus” kiállításon és az 1981-es, a Baász Imre által rendezett sepsiszentgyörgyi „MÉDIUM I.” című, biennálénak tervezett kiállításon, amely megmozgatta az összes akkori „avantgárdnak”(?)  nevezhető   szereplőt nemcsak az erdélyi, de az akkori bukaresti szcénából is. 
 Mivel a visszaszállítás alkalmával az installáció egy része elkallódott, a megmaradt, egyébként a lényeget képviselő részekből 1983-ban, közvetlenül Budapestre történő átköltözésem után hoztam létre a most látható relief- festményt, amelynek felülete az előéletem fotóinak elégetéséből keletkezett, és mint ilyen, a mű jelentése módosult: immáron az eltávozásról, egy addigi élettel való szakításról szól. Magának a műnek a kezdeti keletkezését dokumentáló   fotókat  azonban  megőriztem, hiszen azokat barátaim, Onucsán Miklós és Bunus János készítették, ezért nem volt jogom elhamvasztani őket – így maradtak meg, mintegy a mű kísérőjeként. Ez utóbbi formában, a fotó dokumentációval együtt lett kiállítva a debreceni Modemben, a 30 év előtti nagyváradi avantgárdra emlékező kiállításon.
Jovián György 
Budapest, 2015-03-11