Megbékélés Kápolna

Statikus mérnök: Dulánszky Jenő

Templomi zászlók: Csete Ildikó

"A szerves építészet alkotásai a hajlék szavunk analógiájára szerveződnek, nyilván nem mind, de a többségük igen. Ilyen az ősi pentaton dallam képlete is: emelkedő–ereszkedő. Olyan, mint egy domb vagy egy szénakazal. Porból van és porrá lesz, hogy bibliai hasonlatot mondjak. Ki állíthatja azt, hogy egy új hajlék a megszokott „házhoz” (falak és azon egy tető) hasonlítson és ne egy fához vagy kőrakáshoz? Mindenütt abból kell építeni, ami ott van. A tanyák helyben kiásott földből és vályogból készült falakkal, ott termett náddal vagy szalmával épültek, és ha gazdájuk meghalt, meghaltak ők is, utána roskadtak, visszatértek az anyaföldbe. Ezen elv alapján készült a beremendi Megbékélés Kápolna is: kőből, cementből, betonból, de miből másból is, hisz mögötte a kőbánya, távolabb pedig a cementmű. Ez így szerves, így helyes. Az alkotónak józannak kell maradnia. Sok buta giccs is született már az utánzók keze nyomán. Van tehát egy határ, amelyet illik betartani. – Mi a természet nyomán alkotunk – mondotta Bartók, mások azt mondják – Előre a természet felé! – nem pedig, hogy – Vissza a természethez. – Nagy különbség. Az organikus építészetnek számos ága-boga ismert. Én ide számítom a földházakat, napenergia-házakat, a szél- és geotermikus energiát felhasználó építményeket és sok más kísérletet is. Az építészeti mozgalom számos szerkezeti, formai, térbeli újítást hozott már eddig. Többnyire szép és jó művek születnek, de ennél többre van szükség: szintézist kell teremteni az organikus formák és a technikai civilizáció felkínálta eszközök között is, egyébként a világ romlását, szennyeződését látva csapdába kerülünk, közeledik az idő, amikor a hagyományos energiaforrások kimerülnek, nem lesz több szén meg olaj. Hála Istennek! Eltűnik az elégetésük során felszabaduló hullaméreg is. De megmarad a Nap. A kimeríthetetlen, tiszta energiaforrás, az élet működtetője. A Fény. A sötétség tehát tűnjön el. Veszített." – Csete György