Pázmány Péter Katolikus Egyetem - Stephaneum

„A Stephaneum az auditorium maximumot fogadja be, amely színházteremként is működik, valamint a kiselőadókat, az egyetem teljes adminisztrációját, és egy diákklubot. Azoknak a tetőknek a mennyezete, melyek oldalirányba, mint szárnyak futnak szét, az erdő aljának formáit és színeit hordozza. E szerkezetbe kapcsolódik bele az auditórium maximum nézőtere és kupolája, melynek architektúrája a gótikát idézi. Statikája egy faszerkezet metamorfózisait mutatja, ahogy oszlopokon indul, majd ágakra oszlik szét a beton fejezet, és folytatódik ragasztott faszerkezetek formájában, létrehozva az épület tartószerkezetét.
Ehhez a nézőtérhez kapcsolódik megdöntve, mint belőle kiemelt kapu, a színpad római architektúrával és római struktúrájú kupolával. Minden kupolának van egy sajátos akusztikája. Ha egy függőlegesen elhelyezett félgömb közepébe állok be, akkor, ha megszólalok, a hang visszatér hozzám. Ha a kupola szélére állok és beszélek, akkor a kupola másik szélén hallják jól a hangot. Ha eldöntöm a kupolát, akkor ez az effektus megváltozik, és közelít a színházihoz, ahol a hang terjedése irányított. Azzal, hogy a két kupola ferdén van beépítve, az irányított hangterjedést biztosítom. Azt gondolom, hogy az építészet egyik legfontosabb eleme a statika, az erőjáték, mely az épületben keletkezik, és azok a szerkezeti elemek, melyek ezt az erőjátékot hordozzák. Az auditórium maximum esetében nincs külön belsőépítészet, hanem a dísz maga a statikai szerkezet.
A két építészeti tartalom, a római architektúrájú színpadi rész, és a gótikát idéző nézőtér egymásból emelkedve hozza létre azt a kapcsolatot, amely a proszcénium nyílástól jobbra és balra érzékelhető. Ez a kapcsolat a színpad és a nézőtér különbsége. A színpadon egy másik világ van jelen. Azt mondhatjuk, hogy a színpad egy másik szféra, az életnek egy metaszférája, amely nem azonos a nézőtérrel. A színpadon másként kell viselkedni, beszélni, mozogni. A Stephaneum e két épületrésze, tehát a színpad és a nézőtér között rendkívül erős különbség van. Célom az volt, hogy megidézzem a klasszikus formavilágot, mely véleményem szerint, meg kell, hogy jelenjen itt a katolikus egyetemen. Nemcsak azért, mert a nyugati kereszténységet és az egyetemességet Rómához kötjük, hanem azért is, mert a kultúra, amelyben ma élünk, elsősorban a görög-római hagyományhoz kötődik.”

Forrás: makovecz.hu