Magyar Nemzeti Múzeum, országos tervpályázat

A pályázati zsűri által kihirdetett eredmény szerint sikertelennek tekinthető ez a pályamű, de mi, akik létrehoztuk, nagyon szerettük ezt a pályázatot. Az ember belül mindig érzi, hogy miként sikerült a terve, és az idő múlásával ez az érzés változhat, de itt egyre erősödött a letett koncepciónkba vetett hitem. Még évek múlva is úgy éreztem, hogy beletaláltunk a lényegbe. A Múzeum, Pollack Mihály kiemelkedő alkotása, a magyar klasszicizmus remekműve. Élmény volt végigelemezni az épület kristálytiszta szerkesztését. Az átadását követő több mint százötven év rajta hagyta a nyomát a mindennapi használat során. A jelentkező új igények miatt a különböző térlezárások, funkcionális burjánzások miatt jelentősen csorbult az eredeti szerkesztési tisztaság. A pályázatunk koncepciójában elsődleges szempont volt az eredeti tér- és közlekedőrendszer visszaállítása. 
Az emeleti szintek kitisztításának feltétele az volt, hogy az épületen belül helyet kellett találnunk a hosszú évek alatt spontán módon itt-ott megjelenő funkcióknak. E funkciókat a szükség hozta létre, nem lehetett figyelmen kívül hagyni őket. Ennek a lehetőségét a pincei épületrész integrálásában találtuk meg, az épület aktív szintjei közé emeltük a pincei szintet is. A gond csak az volt, hogy a pincét szinte teljesen belakták a létesítményt kiszolgáló gépészeti rendszerek. Ezzel mindenképp kezdeni kellett valamit a pályázatban is, hogy hiteles legyen az építészeti koncepciónk. Bevontuk a pályázatba a KÖZTI egykori kiváló gépész tervezőjét, Kádas Károlyt, aki a korábbi műteremvezetőmmel, Dobozi Miklóssal jó néhány évet vitt végig a Nemzeti Múzeum tervezésében, így a részletekig ismerte az épület gépészeti rendszerét.
Egy új funkció is a koncepció része lett. A múzeumok akkor már néhány éve helyet adtak különböző, a múzeumi rendeltetéstől idegen, alkalmi rendezvényeknek. Ezzel a lehetőséggel mindkét fél nyert. A múzeumok pluszbevételhez jutottak, az események látogatói pedig egyedi színhelyen találták magukat, a történelmi falak között, műalkotásokkal színesített háttérrel. Ezeket a sokszor időbeli átfedésben működő funkciókat kellett úgy elválasztani egymástól, hogy még akaratlanul se zavarják az épületben dolgozók munkáját, illetve a múzeumi látogatók élményét. Az üzemeltetés–kiállítótér–eseménytér hármas funkciójának mindenkor korlátozás nélkül kell működnie. A két udvar lefedése, amelyet egy-egy, az udvar közepén tölcsérszerűen örvénylő, átlátszó acél-üveg közlekedőmag, az új látványliftek szerkezete támasztott alá, megadta a lehetőséget erre. Nem mellesleg megteremtette a két belső udvar komfortosságát. A végletekig tiszta belső szerkesztés nem mindig segíti a tájékozódást egy szimmetrikus épületben. Így lett az egyik udvar arany, a másik ezüst dedikálású. A főbejárat mellett két új bejárat készült a múzeumkertben: az egyik az arany, a másik az ezüst karakterű belső térbe vezette a látogatót, szétválasztva a különböző indíttatású közönséget már a múzeumkertben. A két belső udvar ilyen módon való kialakításának különleges hozadéka lett. Szinte hátborzongató volt, amikor közvetlenül a beadás előtt a pályázati csapatból Kelemen Bálint elénk tárta az ősmagyar vallás, a büün idevágó, a világ kettősségét hirdető sorait:

„homlokán Holddal ékes
Ukkó Földisten-anyánkban,
tüzek őrében, Boldogasszonyunkban,
naporcájú Gönüz, Égisten-atyánkban
szellem-nősténnyé, szellem-hímmé testesült.”
„Ikertörvény a világ forgása,
mérleg két serpenyővel!
Ikerörvények, iker forgószelek forgatagán, nincs
alja, nincs föle,
ha akarom így, ha akarom úgy világ az,
a Jó rosszá válhat benne bármikor,
a Rossz meg jóvá…”*

Az arany és ezüst színű, üveg-acél függőleges közlekedő örvényszerű, átlátszó tölcsérként öltött testet az épületben. Akaratlanul létrehoztunk a belsőben egy olyan közlekedőrendszert, amely a funkcionális tisztaságon túl szinte minden ízében szó szerinti építészeti megidézése lett az ősmagyar vallásnak. És hol lenne ennek a legjobb helye, mint a magyar kulturális örökség letéteményesének számító épületben, a Magyar Nemzeti Múzeumban?

…………a szöveg idézet az SK című könyvből
 

* Lásd: http://apokrifirasok.network.hu/blog/egi-feny-hirei/a-buun-vallas.