SOS Gyermekfalu

Meghívásos tervpályázat, I. díj.

Alkotótárs: Torday Krisztina

Fotó: Rácz Jenő, Sztraka Ferenc, Zsitva Tibor

Felkérés érkezett a céghez a Kőszegen létesülő SOS gyermekfalu meghívásos tervpályázatára. A KÖZTI mellett még hét tervezőirodát kértek fel, hogy adjon be tervet a meghirdetett programra. Valahogy elkallódhatott a felhívás a titkárságon, az ügy elfeküdt az irodán. Két hétvégével együtt összesen 13 nap volt hátra a tervpályázat beadásáig, amikor az irodavezető letette a kiírást az asztalomra. Mondtam, hogy csak úgy tudjuk vállalni, ha egész nap csinálhatjuk a pályázatot (akkor ez még nem volt megengedett a KÖZTI-ben), és a hétvégi benntartózkodás is biztosított lesz. Az ígéretet megkaptam, és a közvetlenül előttünk álló hétvégén már számba is lehetett venni a teendőket. A falu számos funkciót foglalt magába: egy közösségi házat könyvtárral, előadóteremmel, irodákkal, egy műhelyházat foglalkozások tartására, egy óvodát, egy lakóházat a kisegítő anyák számára, egy vendégházat, egy-egy lakóházat a faluvezető és a helyettese számára, és a 12 lakóházat a 96 gyermek számára. Ijesztő volt a szükséges épületeket még csak lajstromba venni is. Meg kellett érteni az addig számunkra teljesen ismeretlen gyermekfaluban folyó életet. Tapasztalatszerző útra már nem volt idő, pedig majd háromszáz gyermekfalu épült már szerte a világban, Battonyán és Kecskeméten is működött már ilyen létesítmény. Talán utána tudtunk olvasni szakmai folyóiratokban – internet még nem létezett –, hogy működőképesen össze tudjuk rakni a különböző épületeket, és maradjon időnk pályázati szinten tálalni a rajzokat. A két éve végzett, nagyon tehetséges tervezőtársammal, Torday Krisztinával vágtunk bele a munkába. 
Már hétvégén megszületett a koncepció, amely szerint az épületek a hatalmas terület magaslati részén egy kisváros főtérét mintáznák a közösségi épületek karéjával keretezve, a lakóházak pedig a városi mag körül koncentrikusan egy külső gyűrűben összefogva találnák meg a helyüket. Ez jó alapvetésnek tűnt az egyik legszebb és legépebben fennmaradt középkori kisváros, Kőszeg határában. Már „csak” a házakat kellett kitalálni a különböző funkciókra megformálva, beillesztve a koncepció által meghatározott helyükre. Hatalmas versenyfutás kezdődött az idővel. A távlati képet mesteriskolás társam, Kuslits Tibor vállalta be, aki virtuóz módon rajzolt 6H-s ceruzájával, hatalmas segítséget nyújtva ezzel megszorult helyzetünkben. A pályázatot megnyertük, a létesítmény felépült. Az engedélyezési terveket az SOS Kinderdorf International német főépítészével kellett egyeztetni, de mivel ő is tagja volt a tervpályázati zsűrinek, ez minimális módosítást jelentett a pályázathoz képest. Óriási élmény volt látni, amint a házak elkezdtek kinőni a földből, kirajzolva a területen az építészeti koncepciót. Négy helyi cég vitte a kivitelezést, kívülről úgy tűnt, jól együttműködve.

…………a szöveg idézet az SK című könyvből