Kálvin tér térfelszíni kialakítása
Skardelli Györgyalkotótárs: Mohácsi Sándor, Balogh Péter István
A 4-es metró építése a főváros legnagyobb beruházásaként készült a 2000-es évek elején. Az egyik legnagyobb múltú mérnökcég, a FŐMTERV Zrt. tartotta kézben a tervezési munkálatokat. A különböző állomásokhoz és az azokhoz kapcsolódó felszíni kialakításhoz több építészt is megkerestek. Így történt a Kálvin tér esetében is, ahol a KÖZTI-t, név szerint engem kértek fel a térfelszín kialakításának megtervezésére.
A Kálvin tér egy összetett funkciójú városi térként fekszik a történeti városmag határán, az úgynevezett Kecskeméti kapu előtt, a Kiskörút kiteresedéseként. Városi térnek akkor már egyáltalán nem volt nevezhető. Ha bárki el akart jutni a tér túloldalára, csak a térszín alatti aluljáróban tehette meg. A teret mindenféle járművek uralták, a városlakók pedig leszorultak a föld alá.
A térfelszín kiábrándító volt. Az utcabútorok széles skálája, a gépjárműfelhajtást gátoló pollerek sokfélesége, a magára hagyott, elszemetesedett növénykazetták, a húsz-harminc éves, használaton kívüli kábeltartó traverzek leginkább akadályt jelentettek az odakeveredők számára. A kiindulás alapja a teljes tabula rasa, a radikális újragondolás volt. A FŐMTERV tervezői végig partnerek voltak ebben a – mint később kiderült – sok buktatót magában hordozó feladatban. Az ő terveik határozták meg a közlekedési felületek új kialakítását, a felszín alatti közművek hálózatának megújítását, figyelembe véve a térfelszín építészeti koncepcióját. Miután mindent eltakarítottunk a térről, a gyalogosan bejárható felületek bővítése következett. Óriási lett a változás! A gépjárművektől visszavett terület a többszörösére nőtt, az arányok radikálisan megváltoztak a városlakók javára. Megteremtődött annak lehetősége, hogy a tér újra életre keljen.
Alapvető cél volt, hogy minden felszínen megjelenő új elem az egységes látványt szolgálja, annak ellenére, vagy épp azért, mert a térfalak viszont meglehetősen vegyes képet mutattak: az eklektikában született bérházak, a klasszicista református templom, az Ybl Miklós tervezte banképület, Csontos Csaba illeszkedni vágyó új szállodája, a markánsan eltérő (a közvélekedésben véleményem szerint méltatlanul kezelt) Virág Csaba – Z. Halmágyi Judit tervezte high-tech sarokházak, és a háttérben megjelenő, Pollack Mihály-féle klasszicista Nemzeti Múzeum. A Kiskörút két becsatlakozó ága szintén hatással volt a téren megtervezett új elemekre. Az egységesen alkalmazott, századfordulót idéző Gizella típusú kandeláberek a közvilágítási feladat mellett átvették az elbontott kábelfeszítő traverzek szerepét is.
Ennél a munkánál ismertem meg egy tájépítészcég, az s73 tervezőit. Előbb Mohácsi Sándort, majd Balogh Pétert, akikkel rendkívül konstruktív együttműködés alakult ki a folyamatos egyeztetések során. A zöld felületek helye, formálása mellett közösen döntöttük el, hogy egyedi térburkoló elemet alkalmazzunk a téren. Így született meg az úgynevezett „K” kő a tájépítészek ötletéből. Egy négyzetes kontúrú, típus térkőből egyszerű módon sikerült létrehozni két különböző, de egymásba illeszkedő elemet. A térkő egyik fele egy K betűt formált, utalva a Kálvin tér, illetve a Kiskörút nevére, a másik fél a történeti városmag sajátos ötszög körvonalát idézte meg. Évekkel később, a reformáció 500 éves évfordulójára a felkért tervezők épp ezért könnyedén illeszthették be az azonos méretű, idézetekkel ellátott négyzetes lapjaikat az egyedi térburkolatba.
A hatalmas, újraértelmezett téren ki kellett jelölni az aluljáróba levezető lépcsők helyét. Így készültek el a sajátos formálású, hajlított acélszerkezetű, üvegfedésű egyedi elemek a lejutási pontoknál. A lejáratokat növénykazetták veszik körbe, amelyek szegélykialakítása lehetővé teszi az ott várakozóknak, hogy leüljenek rájuk.
Nagyon kedves hozadéka volt a munkának, hogy találkozhattam Búza Barna szobrászművésszel. Az apropó a téren álló alkotása, a Kálvin-szobor időleges elmozdítása és az általam javasolt új helyre történő visszahelyezése volt. Azonnal szót értettünk egymással, és az aktuális téma mellett sok egyébről is mesélt. Maga volt az életre kelt történelem. Megélte a két háborút, a Horthy-korszakot és az ötvenes éveket is, de az átadást már nem élhette meg az elhúzódó megvalósítás miatt. A szobor a vele megbeszélt helyre került.
A térfalat alkotó házak földszintjei egymás után keltek életre, és teraszaikkal birtokba vették a gépjármű-közlekedéstől visszahódított területeket. Új karaktere lett a térfelszínnek, igazi városi térré vált. A városlakók újra benépesítették azt, látványosan igazolva ezzel a koncepció helyességét.
…………a szöveg idézet az SK című könyvből