Egészségház (Orvosi rendelő)

Munkatársak: Terdik Bálint, Tömpe Zoltán

Tartószerkezet: Baráth Dorka

Fotó: Dénes György

A huszonötezer embert ellátó komplex egészségügyi intézmény építészeti kialakítása a hagyományos kisvárosi beépítést követi léptékében és nyílásritmusában egyaránt. Egyedi felületképzése az egykori cívis házak homlokzatát idézi. A takarékos középfolyosós kialakítást az aula belső udvara és üvegezett várók sora oldja. Helyénvaló és korszerű: karakteres, mégis semleges megjelenésével nem akar többet, mint a felfeslett városi szövetben újra térfalat alkotni, alapformákkal operálni és az emberi léptékre lebontott részletekkel közel kerülni a használókhoz. Azaz elemi eszközökkel az „egészséget" mutatni, nem csak építészeti eszközökkel, de a bejárati üvegfal mögé ültetett fa látványával, ősképével. Nem kerülhető meg a terv születésének körülménye, ami jól illusztrálja a kort, amelyben fogant. Ott állt a város egy elvesztett pályázattal, aminek következtében az építész szakma becsülete többszörösen romokban hevert. Hátterében egy rossz típusterv alkalmatlan adaptációja, jogos szakmai kritika, főépítészi nemtetszés állt. A rendelkezésre álló szűk két hét és a feladat komplexitása okán az ügy szinte eleve vesztésre állt: huszonötezer ember ellátását biztosító intézményt kellett elhelyezni mindössze 1500 m2-ben, patikával, házi és szakorvosi rendelőkkel, képalkotó diagnosztikával, hat férőhelyes nappali kórházzal, laborral. Turi azonban a korábbi középületeken szerzett tapasztalataira építve biztos kézzel nyúlt a megbízáshoz, a városra jellemző kisfesztávú tömegek láncolatában gondolkodva. A komplex egészségügyi intézmény építészeti kialakítása a hagyományos kisvárosi beépítést követi léptékében és nyílásritmusában egyaránt. A szertelen rendben sorakozó nyílászárók elhelyezése, keretezése a belső funkció átirataként változik. Az egyedi, pasztell árnyalatú visszakefélt felületképzés az egykori cívis házak meszelt homlokzatát idézi, illeszkedve a természetes mészkő nyers struktúrájához. A takarékos középfolyosós kialakítást az aula belső udvara és üvegezett várók sora oldja. Helyénvaló és korszerű, karakteres, mégis semleges megjelenésével nem akar többet, mint a felfeslett városi szövetben újra térfalat alkotni, ismerős alapformákkal operálni, és az emberi léptékre lebontott részletekkel közel kerülni a használókhoz. Azaz elemi eszközökkel az „egészséget" mutatni.