16 tantermes általános iskola

épület

Szigetszentmiklós

Munkatárs: Juhász Balázs

Fotó: Dénes György

Az iskola alapegysége, magja az udvar, a központi kert, mert archetípusa a kolostor. Az élet kertje, melyet a kerengő és a helyiségek (cellák) vesznek körül. Az élet udvara, melyre mindig rálátunk, mely emlékeztet bennünket, hogy része vagyunk a Természetnek saját belső természetünkkel együtt. A kerített udvar, mely kicsit bent is van érzékelésünkben, mely metatermészet, mely folytatódik a nagy légterű aulában, kijelölve az intézmény központját, élettel teli terét.

Az aula a megérkezés tere, a nagy légtér arra késztet bennünket, hogy kihúzzuk magunkat, hogy érezzük: a hely, ahol állunk, a középpont, s mi vagyunk ez a központ: egyén és közösség együtt. Az aula a megérkezés helye, az első benyomás: megérkeztünk. Hely, ahonnan - részben fizikai értelemben - átlátjuk az épületet; viszonyítási pont, stabil kiindulás. Hozzá kapcsolódik az étkező, a könyvtár és a praktikus kiszolgálóhelyiségek. A galériáról nyílik a tanári és igazgatói egység, hogy tanáraink méltó helyen dolgozzanak.
Az épületstruktúra három alapegységből áll: aula, étkező és oktatási szárny, mely utóbbi további alrendszerekre bomlik. Az épület egy kisváros-sűrítmény szűkülő-táguló utcákkal, teresedésekkel, amfiteátrummal, beugrókkal, zugokkal. Helyekkel, melyben a különböző temperamentum és irányultság - extrovertált és introvertált - megtalálhatja maga és pajtásai számára a kedves helyeket. A helyet, mely ”a mi helyünk”, s melynek belakását és használatát alapvetőnek érzi mind a belső, mind az udvari térben.
Ha otthonról beszélünk, akkor mindenkiben megjelenik egy egyedi, de leírhatatlan kép, egy érzés: ez az oikophilia, az otthonteremtés ́és –fenntartás mindent átható hangulata, melyet egy életen keresztül hordozunk. Az iskola ennek másodérzése lehet, ha terei megfelelők, és hangulatát legfőbb fenntartói, a tanári közösség úgy alakíthatja, hogy gyermekeink számára Alma Mater legyen. Egy hely, ahová szívesen járnak, egy hely, mely az Ő beszédükben a ”menő” jelzőt kapja, egy hely, melyben lenni kívánatos. Az építészet csak eszköz, lehetőség a közösségi lét megélésére. Térkapcsolatai, térstimulációi - spaceológiai értelemben - ezt szolgálják. Üzenetei a tudat alatt, hangulatként hatnak, s segítik a közösség életét.
A tanterem az oktatás és tanulás tere. Tanáraink tudják s tapasztalják, hogy egy osztály nagyon is különböző egyéniségekből áll. A gyermekek nem kis felnőttek, hanem alakuló, nyitott lelkek. A kicsik még alig iskolások, a tanárra való koncentrálást, az egymásra figyelést nehéz megszokni, mindez nagy energiát és akaratot igényel. Az első és második osztály termei ezért saját kis udvarhoz kapcsolódnak a földszinten, ahová jó időben akár ki lehet települni egy órára vagy órarészre, oldva a hangulatot és érdekessé - pedagógiai értelemben élményszerűvé - téve az alkalmat. A saját udvar egy lehetőség: aki inkább saját korosztályával játszana, ezt használja, aki a nagyobbak felé mutat érdeklődést, az a sokrétűen tagolt közös udvart választhatja. A közös tér fontos és centrális hely, de nem elégíti ki minden gyermek igényét minden pillanatban. A közösségi lét mellett ott az elvonulás lehetősége is, mert így lesz teljes az élettér.

Forrás: Turi Attila