Családi ház
Hely: Budakalász – Gerinc utca
Idő: 1996
Alapterület: 210 m2
Telek: 750 m2
Kivitelező: Simon Tibor, Vastag István, Fenyő Rt
Budakalász főutcája felett a meredek lejtőn épült lakóépület tervezésénél több alap problémát kellett megoldani. Az egyik a telek 40%-os lejtése, mely erősen meghatározta a beépítést. A másik, ezzel összefüggő kérdés az épület lejtő felőli homlokzatának kezelése, faluképbe illesztése. A terepvonalakra ültetett épület kezeli a terepviszonyokat, az északi oldalon kialakított rövid, oromzattal a falu felé mutató keresztszárny a hagyományos elemek használatával az épített környezetbe való illeszkedést hivatott megoldani. A nőtt jellegű tér és tömegkapcsolatokat mutató tereket barázdált egységes tetőszerkezet fogja össze. A keleti lejtő és az épület mögött emelkedő Berdó domb miatt a tető felső sávjába az utca felé ablaksáv található, mely biztosítja a nappali tér késő délutáni bevilágítását. A belső tereknél a használathoz tervezett határoló szerkezetek erősítik a terek hangulatát. A konyha látszó téglaboltozattal fedett, az étkező rész alacsonyabb belmagasságú, fagerendás födémet kapott, a nappali keleti és déli panoráma ablakokkal néz az Ófalura. Belső erkélyek, látszó, csiszolt ácsszerkezetek, komponált átlátások és a térkapcsolatok változatossá teszik a nappali kétszintes terét, melyet a nap minden szakába átjár a fény. A déli oldalon fedett terasz csatlakozik az épülethez, mely lebegő kialakításával fokozza a panoráma hatását. A homlokzatok kialakításához hozzátartozik a növényzet telepítése, a teraszosan kialakított telekkertészeti tervezése. Az utca és az épület közötti sávban, passzív fűtetővel fedve található a gépkocsitároló. A növényzettel telepített tető kapcsolatot teremt a domboldal és az épület között.
Turi Attila
Egy főépítész kötelessége a példamutatás, melynek tárgya ez esetben egy rendkívül meredek telek illeszkedő beépítése volt. Az épület a növényzetbe olvadó törtvonalú, a terepvonalát követő támfalrendszeren nyugszik. A struktúra az ófaluból ismert oromfalas hosszúházból és a lenyűgöző kilátást kihasználó csatlakozó tömegek lépcsőző rendszeréből áll, mely részleteiben a hagyományos építés nyelvezetét használja. Az utca felé eső homlokzaton a kézműves hagyomány, az építőmesteri kvalitást érzékeltető aprólékosság, míg a lejtő fele a nagyobb - mégsem idegen, high-tech - gesztusok érvényesülnek.
Dénes Eszter