Kard, korbács, alamizsna

Az író ajánlása a kötethez: „Nem hinném, hogy belefogtam volna akár egyetlen novellába is, ha az lett volna a szándékom, hogy realista prózát műveljek. Valóság? Például egy elhangzott mondat valóságtartalma... Vagy a valóság, ami nem kevesebb, mint az anyagi, szellemi, történelmi, kozmikus mindenség... Vagy a mindennapi valóság, amit a bolti eladó, a besurranó tolvaj, a szobafestő, a közgazdász, az orvos, a pedikűrös bizonyára jobban ismer nálam, kiadói lektornál. Bármelyik értelmét tekintem, a valósággal szemben mindig nyomorultul jelentéktelennek éreztem, amit tudhatok. Igen nagy tisztesség, hogy mégis realistaként jegyeztek be az irodalmi anyakönyvbe. Pedig csak bizonyos méretarányossághoz iparkodom tartani magamat. A közönséges emberi élet arányaihoz, amelyet velejéig átjár a kiszolgáltatottság, az eltömegesedés, az elmagányosodás, a társadalmi agresszivitás, az osztályantagonizmus, a zsarnokságok és háborúk minden átka, csak, ahogy mondani szoktuk, „kicsiben”, mintha mindennek lenne valami „nagy”, az egyéni életen túli létezési formája is, s mintha az ember nem úgy élné meg ezeket, mint sorstragédiákat. Vagy azért minősül „kicsinek” a személyes sors, mert jobbára túléljük, amit elméletileg - valóban - nem lehetne vagy nem volna érdemes kibírni? E novelláskötet szereplői túlélik a lelkek fanatizálását, az értelem manipulálását, a méltatlan felörlődést a megalázóan szűkös körülményekkel való harcban, a szerelmeik, emberi kötelmeik rombolódását, és még jó, ha nem elmérgezettségét. Részben biológiai tehetetlenségből élik túl. De némelyikük a kiszolgáltatottságtól eliszonyodva egy konok belső szabadságharc magányos bujdosójaként.”
 

Forrás: kötetborító

Letöltés (Forrás: acsmargit.hu)