Rézerdő

Az ifjúság és a férfikor határán ért az a megrendülés, amely e kötet verseinek értelmét és indulatát adta. Megértettem az időt, s megtudtam, nemcsak kifoszthat, de elveszthet is. Kisodort a szélekre, hogy félelmekben, csupaszon tanuljam a ragaszkodást, keressem a boldogságot, világrajövetelem magyarázatát. Megértettem a teret, melyhez mákszemnyi létemet kell növesztenem. Hittem a vallomásokban, hiszen mindannyian a jövendő elején, mint a mesebeli rézerdőben bolyongunk, sokszor egymást sem látva, szükséges hát az emberi hang, hogy érezzük, nem egyedül vagyunk. Kell most az őszinteség önmagunk iránt, nem veszhetünk el környezetünk sokadalmában, hirdetni kell az embert, hogy hozzá ne fakuljon az élettelen világhoz. Ezt akartam én is, ebben a kötetben, erőm szerint.

Forrás: kötetborító