Utolsó terelés az őszi legelőn

Hogy a kökörcsin ne fejeztessék le, hogy a szép emberi lét s a szellem virága megmaradjon - ez a szándékom írásaim füzérével. Eleget tapasztaltam szülőfalumban, a kemenesalján, a tolnai Tengelicen, milyen erők működnek a jelképes kökörcsin ellen. Itt a zsugorkodó lelkek magánya, amott a szorgalmas jómód, s mindenütt, ha másképpen is, hiányzik a szellemi közösség.
Onnan indultam, ahol tanultam járni életem akácos útján, vonatom falvak szélén húzott el sorokkal megrakottan, autóbuszom befordult az isten háta mögé is. Leszálltam a bedeszkázott ablakokhoz, s ahol a kapuban öreglegény áll jövőtlenül; megjártam az új utcákat, tudván, azok a házak az emésztő munka várai. Jobbra született, kallódó emberekkel találkoztam, idősödők és öregek életében leltem példát, kevesebbet olyan fiatalban, akinek több az élet a kenyerénél.
Iskolásokkal, tanárokkal beszélgetve próbáltam a jövőt elképzelni, jelen időben a falusi ezredvéget és a huszonegyedik századot.

Forrás: kötetborító