Rókacsárda

"Egyszer csak elkezdődött bennem ez a történet, válaszul valami eddig ismeretlen hívásra. Függetlenítette magát tapasztalataimtól, helytől, esettől, személytől, megéledt, formálódott, papírra vágyott, kisajátított kizárólagosan. Éreztette, eljött az idő, szabad lehetek. Az is voltam, együtt az országos megkönnyebbüléssel: boldog, pedig olyan korszakról írtam regényt, meg kellett kérdeznem a végén, hogyan bírtam ki azt, ami volt? Hiszen ebben az írásban mindenki múltjának erkölcsi torza, s talán csak öröklött szellemi fogyatékos maradt önmaga, s akit igaza miatt megöltek, meg aki öngyilkosságba sodródott, és özvegye, ez a szépségét, jóságát magányba menekítő asszony. Megromlottak a kapcsolatok, a rossz hajlamok végletessé növekedtek, valósággá vált a valószínűtlen. Aki természete szerint élt, ha még növényi, állati lény is, levágták, mint az utcai akácokat, lelőtték, mint a kutyákat, kitömték, ketrecbe zárták, mint a rókát. Amikor zagyvaság a nyelv, nem azt mondta az ember, amit gondolt. Csak a harangszó egyértelmű. Csak a virrasztó fény a megnevezhető világosság."

Forrás: kötetborító